Papírfény

Ilyen érdektelenül verte bucira a böszme a bunkó fejét – Marvel-Legendák: Fantasztikus Négyes: Hulk a Lény ellen

Az elmúlt pár évben brutálisan fellendült a hazai képregénypiac. Sorra jelennek meg a klasszikusabbnál klasszikusabb kötetek. Sőt, eljutottunk arra a pontra, hogy az egyszeri képregényrajongónak már szelektálni kell a megjelenések között, ugyanis nem minden kiadvány olyan legendás, mint ahogy azt a borítója hirdeti.  

A Nagy Marvel Képregénygyűjtemény, a Képkocka Kiadó X-Men sorozata, illetve a Kingpin saját kiadványai, úgymint a kéthavonta megjelenő  antológia, a Marvel+, a nagyobb terjedelmű Mega Marvel és a klasszikus Pókember-sztorikat közlő Peter Parker Pókember mellett kissé indokolatlannak érződik még egy olyan képregénysorozat, amelyben a Marvel kiadó klasszikus történetei kapnak helyett. Pedig még ekkorra kínálatban is könnyedén adódhat olyan, hogy egy fontos vagy kiemelkedő Marvel sztori fennakad a rostán. A Fantasztikus Négyessel tulajdonképpen ez történt, ugyanis egészen idén áprilisig nem jelent meg itthon egyetlen egy olyan képregénykötet sem, ami kizárólagosan az övék lenne. Ami kicsit meglepő, hiszen mégiscsak a világ egyik legikonikusabb szuperhőscsapatáról van szó.

Persze pár füzetnyi történetük megjelent a Marvel+ (illetve a 90-es években a Marvel Extra) berkein belül, illetve olykor-olykor Pókembernél is vendégszerepeltek, de az első önálló kötetük a Marvel-legendák sorozat második száma, a Fantasztikus Négyes: Hulk a Lény ellen. (Megjegyzés: ugyan 2005 és 2006 között futott egy havi megjelenésű Fantasztikus Négyes képregénysorozat, de abban nem az eredeti csapat, hanem az Újvilág/Ultimate verzió szerepelt.)

Szóval képregényrajongóként mindenképpen örömteli ez a megjelenés, hiszen a F4 itthon eddig messze nem kapott annyi figyelmet, ráadásul klasszikus Stan Lee sztoriról van szó. A kötetet elolvasva azonban felmerül egy kérdés, amire nem tudok válaszolni:

miért pont ez a sztori jelent meg, és miért így?

Már a címet látva is voltak kisebb fenntartásaim. Ugyanis kétségtelen, hogy két ikonikus karakter egymásnak feszülése olvasócsalogató címlap, ám ezek a hős-hős elleni csörték sokszor meglehetősen izzadságszagúra sikerednek (lásd: Batman Superman ellen – Az Igazság hajnala). A Marvel képregények lapjain a Hulk és a Lény nem egyszer csapott már össze, ám ha valaki azt hinné, hogy ez egy gyűjteménye (vagy válogatása) az összes összecsapásuknak, az téved: Marvel-Legendák: Fantasztikus Négyesben ugyanis csak egy történet kapott helyett. Jobban mondva egy történetrészlet.

A kötet öt füzetet gyűjt össze, és a klasszikus Fantasztikus Négyes sorozat 107. számával indít, amelyben úgy tűnik, hogy hosszú évek kísérletezése után Reed Richards végre megoldást talál arra, hogy miként változtassa vissza barátját, Ben Grimmet (a Lény) emberré. Ezután feltűnik egy eddig ismeretlen gonosztevő, Janus, aki Richardsot kicselezve használja a fantasztikusok főhadiszállásán található átjárót a Negatív zónába. Hogy mi volt Janus motivációja, mi lett a sorsa, és mi történt a Negatív zónában, azt az olvasó képzeletére bízom.

Mármint szó szerint,

ugyanis ezek a számok nem kaptak helyet a kötetben. A történet a 110. számban folytatódik (és majd a 113-ban ér véget), és hamarosan kiderül, hogy a kísérletnek volt egy mellékhatása: hiába tud Ben most már bármikor Lényből emberré alakulni és vissza, folyamatosan egyre agresszívabbá és veszélyesebbé válik. És hogy hol van ebben a sztoriban a Hulk? Nos, ő szinte véletlenszerűen előbukkan a kötetet közepén, kicsit elagyabugyálja a Lényt, majd hazamegy. Kis túlzással a történet címe lehetne a Lény a dokkmunkások ellen is, hiszen utóbbiaknak is nagyjából olyan fontos szerepe van, mint a zöld óriásnak. Utóbbi harc pedig emlékezetesebb is, mint a két gigász küzdelme.

Maga a történet nem lenne rossz, és a kiadás minőségére sem lehet panasz (ellenben a Kingpin füzetes kiadványaival ez standard amerikai méretben lett nyomtatva), leszámítva, hogy ebben a formában fájóan csonkának és hiányosnak érződik. A történet elején hőseink rendre olyan eseményekre utalnak vissza, amelyeket mi nem olvashattunk, aztán a kötet közepén történnek dolgok, amiket nem láttunk, majd az egész véget ér egy olyan cliffhangerrel, amelynek feloldását a magyar olvasók valószínűleg csak akkor ismerhetik meg, ha az Ebayről összevadásszák az eredeti füzeteket.

A Marvel legendák: Fantasztikus Négyes: Hulk a Lény ellen így leginkább azt az érzetet kelti, mint amikor a börzén annak ellenére veszel meg pár képregény füzetet, hogy a teljes sort nem találod meg.

Így pedig a hiányérzet akkor is elkerülhetetlen, ha amúgy a világ legjobb sztoriját tartod a kezedben. De nem azt tartod.

Pedig Stan Lee tök izgalmas konfliktusokat is felvet ebben a pár füzetben: a fantasztikusok belső ellentétei és széthullásuk, kilakoltatásuk, illetve hogy a város lakói ellenük fordulnak, mind olyan események, amikből egészen érdekes sztorikat is ki lehetne hozni. Persze Lee nem ás le ezeknek a témáknak a legmélyére, de hát ez nem is meglepő, tekintve, hogy közel negyvenéves, alapvetően tizenéveseknek írt sztorikról van szó.

Lee írása azonban mint mindig, most is egészen szórakoztató. Szerencsére itt már jóval kevésbé magyarázza túl a szereplői cselekedeteit. Illetve ezek a füzetek jól prezentálják azt a korai Marvel-receptet, amivel a kiadó anno reformálta a szuperhős képregényműfajt (azaz a magánéleti problémák és a hősakció összefűzése). Emellett maga a Lény megvadulása és ámokfutása kellemesen mulatságos olvasmány, csak éppen annyira nem érdekes vagy izgalmas, mint ahogy azt egy „legendától” elvárná az ember. Amit viszont semmilyen kritikával nem illethetek, azok John Buscema rajzai. Egyszerűen kiválóak.

Fantasztikus Négyes: Hulk a Lény ellen a képregények ezüstkorának egy bájos és helyenként szórakoztató lenyomata. Ám Lee és Buscema hiába legendás alkotók, ez a történet semennyire sem az. A nagyobb gond viszont, hogy hiányos és befejezetlen, ami miatt kissé indokolatlan a mostani megjelenése. Így pedig a Marvel maximalisták mellett azok tehetnek vele egy próbát, akik vevők az ezüstkor szerethetően könnyed, olykor bárgyú hangulatára, vagy ízelítőt kapnának abból, hogy milyen sztorikat írt Stan Lee. Fantasztikus Négyes-rajongóknak is legfeljebb azért tudnám ajánlani, mert jelenleg nincs nagyon más.  Egy ilyen kellemesen retro, ámbár fájóan hiányos kiadvány a mai mezőnyben egyszerűen kevés.

Pongrácz Máté

Pongrácz Máté

Pongrácz Máté a Budapest Corvinus Egyetem Szociológia szakán végzett. A műfaji filmek nagy kedvelője és az elfedett, obskúrus, de értékes darabok felkutatója. A szerzői trash védnöke és Zardoz hírnöke.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..