Folytatódik a sci-fi (és fantasy) műfajának legizgalmasabb magyar elemzése: Tóth Csaba Fantasztikus világok című összeállítása ismét megfogott minket.
Ha az az ember vagy, akinek a zombik elől menekülve is az apokalipszis politikaelméletén jár az esze, vagy aki a Vörös Menyegző után a véres döntés jogszerűségén kezd töprengeni, jó helyen jársz: a Fantasztikus világok Palpatine császár Birodalmának felépítésétől Batman közelharcstílusán át a robotika etikájáig számos sci-fi és fantasy világot ragad a társadalomtudományi elemzés karmaiba és el sem ereszti őket, amíg ki nem facsarja belőlük a realizmust. Ami csodálatos dolog. Szavamra, kevés varázslatosabb intellektuális torna létezik fiktív világok reális elemzésénél.
„Geek mennyország” és „az év egyik legszebb meglepetése”, írtuk egy éve A sci-fi politológiája című könyvről: Tóth Csaba elemzés-gyűjteménye olyan kérdésekről szólt, mint hogy miképp befolyásolják az utódlási problémák Palpatine császár Birodalmát, lehet-e társadalmilag produktív Paul Muad-Dib monopóliuma a Fűszer fölött, milyen következményekkel jár Anaander Mianaai ezerszeres jelenléte a Radchban. A könyv tökéletes félúton járt az olvasmányos könnyedség és az alapos, akadémiai következetesség között.
A szerző most társakat toborzott: új könyvét tizenöten jegyzik, témája változatlan.
A Fantasztikus világok első fejezete – ezen belül három tanulmánnyal – a Star Wars univerzumáról szól (és elég aktuális ahhoz, hogy már a Zsivány Egyes galaxisának is külön írást szenteljen; kalapemelés érte). A második fejezet (öt tanulmány) szuperhősökről, képregényekről és szörnyekről szól, a harmadik (három tanulmány) birodalmakról és menedzselésükről, a negyedik (három tanulmány) a politika fiktív jövőjéről.
A tanulmányok színvonala – hasonlóan a szintén többszerzős, tavalyi A sci-fi című kötethez – általában magas, de azért nem egyenletes. Akad írás, amelyikben világosabb lehetne, mi is a szerző célja; másutt túlságosan is leíró és túl kevéssé elemző jellegű az esszé, némelyiken kissé érződik valamiféle sietség. De egyik sem rossz, és mindegyik megérdemli a figyelmet.
A legjobbak pedig visszaidézik A sci-fi politológiája színvonalát. Tóth Csaba saját írása (a kötet legelején) például ismét példaértékű tanulmány: A Halálcsillagon innen és túl: A galaxis politikai átalakulása a Zsivány Egyesben címmel mintaszerű sci-fi társadalmi-politológiai elemzést ad a Star Wars univerzum működéséről, legújabb fejleményeiről, az utolsó filmből és környezetéből levonható következtetésekről.
„Ha az olvasó kicsit jobban megérti, megismeri azokat a kérdéseket, amelyeket a szerzők boncolgatnak – miközben gondolatban visszatérhet kedvenc kitalált univerzumaiba –, e könyv már elérte célját” – írja az előszóban Tóth Csaba. Mélyen egyetértek: ha az olvasó csak kicsit fejlődik politika- és társadalomtudományi látásmódjában…! Bizony
elkelne még jópár hasonló ambíciójú könyv,
kiváltképpen Magyarországon.
Mert ezek a fantasztikus világok politikailag nem is annyira fantasztikusak. „A jó sci-fi világa egy szempontból feltétlenül földhözragadt: el kell tudnunk hinni, hogy a szereplők viselkedése reális, akár a legőrültebb fizikai/társadalmi körülmények közepette is. Valósnak kell éreznünk a figurákat, a lelkeket. Ha pedig sokan vannak: a közösségeket. Ecce politológia” – írtuk az elődkötetről. Ez teremti meg a Fantasztikus világok izgalmát is.
Tóth Csaba (és mások): Fantasztikus világok
Athenaeum 2017.