Papírfény

Vissza az észleléshez – Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés

Rendkívül kevés az olyan magyar nyelvű szakkönyvek száma, mint Gyenge Zsolt fenomenológiai filmelemzés elméletéről szóló írása. Ez nem azt jelenti, hogy nincs helye, mert nagyon is van. És remélhetőleg olvasója is akad bőven!

A Kép, mozgókép, megértés – Egy fenomenológiai filmelemzés elmélete Gyenge Zsolt 2013-as doktori disszertációjának könyves változata. Gyenge Zsolt többek között a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója, így adott, hogy írása az egyetem oktatási segédanyagaként jelenjen meg. Ezen recenzió célja az, hogy bemutassa, mit is rejt ez a tudományos kinézetű könyv, s ezzel megnyissa a kaput azok előtt is, akiknek nem házi feladat a könyv olvasása. Hogy miért? Mert az értő filmnézés öröm, s a filmelemzéssel és filmelmélettel foglalkozó könyvek segítik ennek magas szintre emelését.

Mi is ez a fenomenológia, és mit ad nekünk a fenomenológiai filmelemzés elmélete?

A dolgok naiv, természetes, reflektálatlan percepcióját. Ez a megközelítés Gyenge Zsolt szerint alkalmas lehet a filmek vizualitáson, illetve perceptuális tapasztalaton alapuló elemzésére. Ez a fajta megközelítés tudományos ismertetése sajátos ellentétbe keveredik a dolog lényegével, vagyis a világgal való naiv kapcsolat újra felfedezésével – ám korántsem lehetetleníti el azt. Ám azt maga a szerző is beismeri, hogy az érzéki értelemképződésen, vagyis az észlelésen alapuló elemzés nem omnipotens elemzési módszer.

Egy radikálisan szűkített megközelítést ismerhetünk meg, ám azt rendkívül alaposan. Ez a megközelítés arról szól, hogy a néző miképpen észlel hétköznapi értelemben, és ez

az észlelés miképpen válik reflektálttá a filmbeli észlelés során a tér és nézőpont megkonstruálása által.

Az első fejezetben, az A Film tapasztalatának fenomenológiai jellegű vizsgálata című részben Gyenge Zsolt a történeti és elméleti alapokat fejtegeti. Ám ez a fenomenológiai filmelméletre fókuszáló szakkönyv nem áll meg az elmélet ismertetésénél. A könyv második felében, vagyis az utolsó három fejezetben alkalmazza a korábban ismertetetteket, és válogatott rendezői életműveken, filmeken mutatja be, miket is tudunk felfedezni a fenomenológiai filmelemzés eszközével.

A könyv szerkezete külön említést érdemel, és tanulmányozásra ajánlott azok számára is, akik nem különösebben érdeklődnek a fenomenológia iránt, de bölcsész pályán vannak és szakdolgozat írásra készülnek. Gyenge Zsolt doktori disszertációjának hossza nyilvánvalóan messze túlnyúlik egy szakdolgozat terjedelmén, de felépítését, szakirodalom használatát és mindezek arányát a saját elemzéssel érdemes megismerni.

Kiarostami és Roy Andersson

Ami a rendezőket illeti – hasonlóan a megközelítési mód kiválasztásához –, szintén nem a fősodorból válogat Gyenge Zsolt. Olyan rendezők filmjeit tárja elénk, ahol a jellemzők, vagyis a látható és ábrázolt tér különbsége, alapvetőek. S ugyan minden film egy látást, látási aktust valósít meg, a szerző olyan filmeken mutatja ezt be, ahol ezek a jegyek hangsúlyosak.

Az iráni rendező, Abbas Kiarostami legismertebb filmjei a Hol a barátom háza? és A fehér léggömb. Ez utóbbi 1995-ben Arany kamera-díjat kapott Cannes-ban. Gyengye Zsolt választása egyetlen szempontot vett figyelembe, vagyis hogy a rendező filmjei szinte iskolapélda szintű illusztrációi a merleau-pontyi percepció-fenomenológia és a hermeneutikai értelmezéselmélet számára.

Kiarostami: Hol a barátom háza?

Kiarostami filmjei a tekintet mozija, s ezzel a filmek értelmezését közvetlenül a percepció szintjére helyezik. Plusz a valóság és fikció határának billegtetésével a könyv alaptézisét adják:  vagyis hogy a percepció a valóságban úgy működik, mint a filmes befogadás megértése. Gyengye Zsolt Kiarostami filmjeit a nézőpontok és tekintetek megjelenítése mentén mutatja be. Ezen részletekbe bocsátkozó elemzések követéséhez mindenképp érdemes ismerni az adott műalkotásokat.

A másik kiválasztott egy svéd rendező, Roy Andersson, a Dalok a második emeletről szerzője. Az ő munkássága sokkal inkább a kegyetlen társadalomkritikája miatt ismert. Gyenge Zsolt leírása szerint a különc rendező radikális kamerahasználata zavarba ejtő: például egy láthatatlanul a diegetikus térben feltételezett személy szemszögéből mutatja az eseményeket, viszont magát a személyt nem mutatja meg, így a néző más opció híján magát érzi megszólítva. Ám ez csak egy Andersson filmes eszköztárából, mely a társadalom kétarcúságára fókuszál, és egy becketti abszurditást idéző, keserű képet mutat.

A videóművészet

Gyenge Zsolt a utolsó fejezetben górcső alá veszi a mozi utáni mozit, vagyis a videóművészetet. Ebben a fejezetben hasonló alapossággal, és az alapoktól való építkezés technikájával jár el, de pont emiatt az elölről kezdés miatt ezt a fejezet kissé különáll a könyv korábbi koherenciájától.

S valóban, Gyenge Zsolt könyve szakirodalom, szakkönyv, tankönyv. Ám ezen nyelvezeten keresztül olyasmire irányítja a nézők figyelmét, mely egy izgalmas értelmezési panelt adhat, s ezzel különböző filmek alaposabb, más típusú megértését.

 

Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés – Egy fenomenológiai filmelemzés elmélete 

L’Harmattan Kiadó, 2017

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar nyelv és irodalom szakon. 2008 óta publikál, 2011-ben Országos Diákzsűri tag volt. Jelenleg egy tajvani egyetemen tanul. A Nagyítás rovatot vezeti. kellermirella@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..