Fókuszban Papírfény

Egy „szubjektív filmtörténet” – Gelencsér Gábor: Az eredendő máshol. Magyar filmes szólamok

gelencser eredendo masholGelencsér Gábor frissen megjelent kötete is egy „szubjektív filmtörténet”, hogy egy ismert kötetcímet vegyek kölcsön. A filmesztéta az utóbbi tizenöt év során készült, különböző folyóiratokban megjelent kritikáiból, tanulmányaiból válogatott – saját magyar filmtörténetté rendezve őket a hatvanas évektől napjainkig.

Célkitűzés

Az egy szerzős tanulmánykötetek a szerző kultuszával rémisztgethetik a lehetséges olvasót, viszont a szigorú szerkesztés és a kötet létének pontos indoklása mindig megerősít, hogy nem csak a kedvező körülmények öncélú kiaknázásának lehetünk tanúi, olvasók. „Egy a rendszerváltás körül elmaradt vitára szeretnék utalni, amely az államosított azaz az 1948 és 1989 közötti magyar film hagyományát tárta volna fel: mindazt, ami teherként, s mindazt, ami inspirációként hatott, illetve hathatott volna a társadalmi, politikai, intézményi tekintetben egyaránt új feltételeket teremtő korszakban” – indokolja meg a kötet aktualitását a szerző az előszóban. Tehát, ahogy az alcím is jelzi, a magyar film sokszínűségének hagyományát szeretné bemutatni, különös tekintettel a 80-as évek alternatív kánonjára és a cenzúra miatt túl későn ismertté váló alkotásokra, melyek változást indíthattak volna el, ha időben láthatóak. De talán még nem késő, reméli Gelencsér, s így lép a fiatal magyar film tárgyalására.

Múlt, múlt, jelen és? – A szerkezet

A tanulmánykötet három nagy egységre bomlik: A kánon joga, Az eredendő máshol és a Hagyományos újítás. Kronologikus sorrendben haladva, hozzávetőlegesen mindig két-két évtizedet tárgyalva tíz-tíz írással, mindig egy szöveg címét felhasználva. A kötet gondos szerkesztését mi sem bizonyítja jobban, hogy minden rész első szövege átfogóbb, egyfajta bevezetőként szolgál, ugyanígy A kánon joga című írás az egész könyvhöz is, „elhelyezkedik” és a „miért épp ez?”-t magyarázza. Ha valamilyen művészeti ág történetéről készül írás, ahogy Gelencsér Gábor tesz, kezdő lépésként érdemes az egész kereteit meghatározni, a művek kiválasztásának szempontjait, mert kánon mindig van. Nem teljességre, hanem a változatosság bemutatására törekszik, az egyéni utak, lehetőségek felvillantására. Egy szerzőről néhol két, esetleg három cikk is szól: több filmjéről, korszakáról vagy egy általánosabb és egy konkrétabb. Viszont ez az „aránytalanság” nem válik a könyv kárára, egyrészt, mert minden személyes választás eredménye, másrészt, mert így is újabb fényben vagy részletesebben tűnik fel egy-egy téma. A szerző az egyes részeket rövid felvezetőkkel fűzte össze, és ahogy előszavában elmondja, a cikkek szövegén csak kisebb, nyelvi-stilisztikai javításokat hajtott végre, nem vágott ki már említett tényeket, meglátásokat. Ám a több szövegben megjelenő azonos gondolatok sem tűnnek unalmasnak, zavarónak, inkább megerősítik az olvasót ismerősségükkel. És az egységek egészként való megtartásának köszönhetően a kötet olvasható folyamatában és részleteiben is.

Fliegauf Bence: Csak a szél
Fliegauf Bence: Csak a szél

Honnan? – A cím

Az eredendő máshol cím maga is nagyon szép, a főnévként használt határozószó (máshol) furcsaságával festi le saját paradoxonját. Ha mindig máshonnan származik, soha nincs itt, ám egyszerre utal a sokféle gyökérre, ahonnan táplálkoz(hat)nak az alkotók. A kifejezés a késő 70-es, 80-as évek keresésével, kísérletezésével foglalkozó második fejezetben az egyik Erdély Miklósról készült cikkétől jött. Mire vonatkozhat? Egyrészt valószínűleg a több ágban alkotó művész „gyökértelensége”, értem ez alatt bármelyik művészeti ág iránti elkötelezetlensége miatt – filmes, költő, esszéista, képzőművész és még sorolhatnánk Erdély tevékenységeit. Másrészt maga a szöveg magyarázza: Erdély Álommásolatok című filmjét tárgyalja formai szempontból, amely film „álmokat rekonstruál” egyszerre emelve ki az elmondás bizonytalanságát, valamint a film „eredendő” megcsináltságát és dokumentáló jellegét, ha fogalmazhatok ennyire leegyszerűsítve. Viszont ha ez az egész könyv címe, érdemes elgondolkodnunk rajta, miért ezt választotta Gelencsér? Egyfelől talán azért, mert általánosságban leírhatja a filmet, a sokféle értelemben vett itt és ott ellentét, mint azt előbb említettük. Másfelől utalhat a már korábban emlegetett sokféleségre és a különböző művészeti ágak találkozására a filmben. Valamint az előszóra és a cikkek sorára visszanézve a magyar „elmulasztott találkozásaira” az újító, de dobozban maradó művekkel, ami miatt máshol lehetett csak gyökerek után kutatni. De ez öröm. Ahogy az is az volt Gelencsérnek, hogy Fliegauf Bence Csak a széljének kritikáját a kézirat lezárása után beilleszthette kötetzáró írásként – új filmes nyitópontba vetett hittel. Lassan két év telt el azóta, talán van már több újabb, nézői lelkesedére okot adó, inspiráló film is. Ugyanakkor szívesen mondjuk és bizakodva, hogy milyen jó volna, ha valóban „elterjedne” a változatosság (sokféle) gondolata, mint reméli a szerző.

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. Az Interjú rovatot szerkeszti. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..