Papírfény

Bergmanon innen és túl – Bergman 100

Ingmar Bergman

A Bergman 100… címmel megjelent kiváló kötet hazai filmtörténészek, esztéták, pszichológusok, költők és zeneszerző segítségével ad képet a svéd mester örökségének magyarországi recepciójáról. Miközben párbeszédet indít a régebben és az újonnan megjelent szövegek között, konzerválja és életben tartja a Bergmanról szóló gondolkodást.

Ingmar Bergman születésének századik évfordulója alkalmából jelent meg a Bergman 100 – Régi és új írások Ingmar Bergman művészetéről című kötet a Gondolat Kiadó jóvoltából Gelencsér Gábor és Murai András szerkesztésében.  A 347 oldalas könyv előszava világosan fogalmazza meg azt, amire a cím is utal: a kötet a régebben megjelent, mára klasszikussá vált szövegek mellett új írásokkal kíván fejet hajtani a bergmani életmű előtt.

A korábbi tanulmányok válogatása kanonizáló aktusként is felfogható a szerkesztők részéről abban a tekintetben, hogy a hazánkban is nagy számmal megjelent szöveguniverzumból gondosan szelektálva azok kvintesszenciáját rostálták bele a könyvbe. Így akik szeretnének átfogó képet kapni a svéd mester világáról a magyarországi recepció páholyából, azok minden bizonnyal jó helyen járnak! A megjelent írások mindegyike magas színvonalú, ez annak köszönhető, hogy a szövegek szerzői saját szakterületük avatott szakértői. Olvashatunk tanulmányt Balassa Péter, Mérei Ferenc, Vincze Teréz, Stőhr Lóránt tollából is, de

Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes vagy Kiss Csaba szövegei is helyet kapnak a kötetben.

A könyv nyolc fejezetre osztva járja körül a svéd művész örökségét. A filmtörténeti, pszichológiai, vallástudományi, filmelméleti, műfaji megközelítés mellett a színházrendező Bergman arcára, tévéfilmes munkáira és egyúttal hatástörténetére is rálátást biztosít. A kötet nyitánya Pilinszky János Felelet című verse, melyet a költő kifejezetten Bergmannak címzett, leróva ezzel a tiszteletét a rendező nagysága előtt. A vers utolsó sora („Holott veled vagyunk továbbra változatlanul.”) akár a könyv mottójaként is értelmezhető, hiszen a kötet amellett, hogy a Bergmanról való gondolkodás mikéntjéről is képet ad hazánkból, életben tartja és táplálja a svéd mester kultuszát.

Az ÉLET/MŰ/TÖRTÉNET című fejezet a svéd filmrendező egész munkásságának több nézőpontú  pozicionálására törekszik. Kovács András Bálint több mint egy évtizeddel ezelőtt megjelent írásában (A lélek mélyéről) a bergmani életműhöz való viszonya újragondolására készteti az olvasót. Megkérdőjelezi a nyolcvanas években a kritikai beszédmódra jellemző azon vonást, miszerint Bergman művei mozgóképes filozófiai eszmefuttatások lennének, és pragmatikus írásában meggyőzően érvel a rendező munkáihoz való nézői attitűd újradefiniálására, új értelmezési horizontot nyitva. A mozgókép mestere? című vadiúj szövegében Gyenge Zsolt arra az igen fontos, ám a tudományos érdeklődést eddig kevésbé foglalkoztató kérdésre keresi a választ, hogy mi Bergman esszenciális filmnyelvi tudása. Mi az Bergmannak, ami Antonioninak a hosszú beállítás? Tehát van-e olyan, csak rá jellemző mozgóképes kifejezőeszköz, melyet a modernista rendező konzekvensen és egyénien alkalmazott. Szövegében az újrakeretezés és az önreflexív kamarába nézés használatának alakzatait veszi sorra,

mely új fényben engedi láttatni a filmrendező Bergmant.

Külön figyelmet érdemel A SZÍNHÁZI RENDEZŐ, AZ ÍRÓ ÉS A „ZENESZERZŐ” címmel illetett fejezet, melyben Bergman filmművészeten túli munkásságát járják körül a felkért szerzők. Darida Veronika hiánypótló írásában a „színházcsináló” Bergmanról rajzol részletekben gazdag portrét. A szerző végigtekint az életút egyes színházi állomásain, kitér Bergman munkamódszerére és kísérletet tesz arra, hogy színházrendezői kézjegyeit is definiálja. Györffy Miklós Bergman írói oldalát mutatja be. Az eddig Magyarországon megjelent könyvek leltárán keresztül a szerző a svéd mester irodalmi örökségét teszi mérlegre. Kitér Bergman írói kvalitásaira, könyveinek önéletrajzi ihletettségére, valamint késői munkáinak „kinematografikus” jellegére. Veress Dávid izgalmas írásában a filmek zenei szerkesztésmódjának logikáját írja le.

Hitchcock és Truffaut mellett Bergman az a szerző, akinek filmjei és személye is visszatérő vendége a pszichológusok díványának, így természetesen a kötetben is szép számmal foglalnak helyet ilyen megközelítéssel készült szövegek (Preverbális élménymegjelenítés a Personában; Nyomozás vagy azonosulás? Rítus; A Bergman-kórház). Külön említést érdemel még azon fejezet, melyben a szerzők Bergman munkáinak műfaji filmhez való kapcsolódását vizsgálják (Gelencsér Gábor, Stőhr Lóránt, Varró Attila), ezáltal új perspektívákkal gazdagítják a rendező életművét.

A művészetről gondolkodók mellett a tanulmánykötet alkotóművészek számára is megjelenést biztosított,

amely különleges felhanggal koronázza meg a könyvet. Pilinszky János és Nemes Nagy Ágnes mellett tűnik fel Kiss Csaba színházrendező Bergman szigetén. Farói napló címmel közölt műve. A szöveg abban az időszakban készült, mikor Kiss Csaba Bergman Szenvedély című írásának adaptálásán dolgozott, és az előkészítés fázisában Farón töltött rövidebb időt. A szerző szépirodalmi igényességgel megírt, szikár írásában Bergman házáról és környezetéről ad érzékletes képet. A házban lévő tárgyak és dolgok között ritka titkokhoz jut az olvasó a svéd mester közvetlen környezetéről. A kötet célkitűzésével szemben (a Bergmanról való gondolkodás jelenvalóvá tétele) Kiss Csaba szövege a svéd rendező  hiányára irányítja a figyelmet, ezáltal szép lezárása és egyben ellenpontja a kötetet megnyitó Pilinszky-versnek.

A Bergman 100 – Régi és új írások Ingmar Bergman művészetéről című könyvnek ott a helye minden olyan háztartásban, ahol cinephilek, Bergman-rajongók, színházkedvelők, szorongók laknak! Nem hiányozhat ez a bölcsészkaros hallgatók, filmes érdeklődésű tudósok vagy művészek polcairól sem, hiszen sokan, sokfélét találhatnak ebben a szép kis könyvben, feltéve, ha igazán keresik!

 

Gelencsér Gábor – Murai András (szerk.): Bergman 100 – Régi és új írások Ingmar Bergman művészetéről
Goldolat Kiadó, 2018

Milojev Zsanett

Milojev Zsanett magyar (PTE BTK) és film szakon (PTE BTK, ELTE) végzett, és tanult Oslóban is a Média és Film Tanszéken. Készített már kisfilmet (Vénusz átvonulás), de dolgozott filmes újságíróként is. Szereti a modern művészfilmet, a slow cinemát, a magyar filmek elkötelezett híve és gyűjti a filmes könyveket.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com