A népszerű HBO-sorozat, a Trónok Harca alapjául szolgáló A tűz és jég dala írója, George R. R. Martin három mesés kaland erejéig ismét Westerosba csábítja olvasóit. A hét királyság lovagja önálló olvasmányként is megállja a helyét, de igazán élvezetessé azok a történelemszilánkok teszik, amellyel még gazdagabbá varázsolja aprólékosan kidolgozott fantasyvilágát.
A tűz és jég dala harcedzett olvasóit nehéz már meglepni, a nagyívű regényfolyam erőszakossága, gyilkos fordulatai a teremtett világ és a benne megforduló karakterek komplexitásával kiegészülve összetéveszthetetlen ismérvei George R. R. Martin alkotófolyamának. A Trónok harca-szériával párhuzamosan írt kisregények sorába illik be A Hét Királyság lovagja, amely egy kóbor lovaggá vált fegyverhordozó és a vándorúton mellé szegődő, titokzatos apród kalandjait mutatja be.
A leírásból is kiderül: az író önmagához képest elég keveset vállal. A kisregény tulajdonképpen három lazán kapcsolódó történetből áll bő száz évvel a Trónok harca cselekménye előtt, még a Targaryenek uralkodása idejéről, ezek pedig inkább mesés elemeket tartalmazó sztorik lovagságról és vitézségről
– olyan erényekről, amelyek Westerosban ritkábbak, mint a fehér háromszemű holló.
A fő cselekményszálak önmagukban elég súlytalanok, és a Királyvár sikátoraiból származó, együgyű, de nemes lelkű kóbor lovag, Dunk, valamint a nála jóval okosabb és izgágább fegyverhordozója, Egg is kidolgozatlanabbnak tűnik Martin leghíresebb karaktereinél. Sokkal izgalmasabb az az utalásháló szintjén, a háttérben kibontakozó mítosz, aminek megismerésével rengeteget megtudhatunk a sárkányfiak uralkodásának időszakából, különösen a Targaryen-ház örökösödési harcáról, a Blackfyre-felkelésről.
Martin szokásához híven előszeretettel kérkedik Westeros kidolgozottságával és részletgazdagságával. A Hét Királyság lovagjában is szorgalmasan sorolja a nagy házak neveit, címereit, egy-két fejezet heraldikai tanulmánynak is beillene. Sőt, az embernek néhol az az érzése támad, hogy a fontosabb uralkodóházak családfáit profi kutatók képesek csak megjegyezni. De épp ez a részletgazdagság az, ami olyanná teszi az egész könyvet, mintha nem is egy fantasy világban járnánk, hanem valós történelmi tényeket vegyítene egy nemeslelkű lovag és fegyverkísérője kalandjaival.
A Hét Királyság lovagja olvasásához a fentiek miatt legalább a sorozat ismerete nem árt, de
a mű önmagában is olvasmányos,
sodró lendületű, Martinra jellemzően fordulatos, ám kevésbé véres, és sokkal optimistább hangulatot tár elénk, mint amit az írótól megszoktunk.
Az olvasásélményt a világ egyik legismertebb fantasy illusztrátora, Gary Gianni több mint 160 rajza segíti, bár egy fokkal körültekintőbb szerkesztéssel az is elkerülhető lett volna, hogy a pár helyen rosszul elhelyezett rajzok ne spoilerezzék el a szövegben csak később megjelenő eseményeket.
[author_bio author=”rokusakos”]