Papírfény

A tündéreknek is van bélmozgásuk – Giambattista Basile: Pentameron

A Pentameron – A mesék meséje avagy a kicsik mulattatása a felnőttek tündérmeséje, a múlt különös lenyomata, amely nem riad vissza a nyers brutalitástól, perzselő szexualitástól és a testi funkciók vulgarizmusától. 

Ha már a gondolata is felzaklatja a Kedves Olvasót, hogy Csipkerózsikát megerőszakolták, Hamupipőke gyilkosságot követett el és valójában Rapunzel hancúrozása és terhessége bosszantotta fel annyira a boszorkányt, akkor feltehetően jobb, ha a cukormázas Disney-verziónál marad. Ezek nem elborult újítások: A mesék meséje a kezdete ezeknek az ezer és ezer ajkat elhagyó történeteknek.

Ha a milliószor hallott mesék írásos bölcsőjét keressük, akkor a Pentameron négyszáz éves múltjával igazi irodalmi időutazásra invitál minket a késő reneszánsz Itália mediterrán rejtelmeibe. Giambattista Basile humoros kommentárjainak köszönhetően bepillantást kapunk a korabeli nápolyi életbe, amely cseppet sem volt finomkodóbb, mint a kitalált történetei. Nápoly minden mocska és gyönyöre elénk tárul, hol királyok, hol földönfutók szemén keresztül.

Szörnyek és szerelmek – Tale of Tales

A Pentameron olyan klasszikusok ősét rejti, mint a CsipkerózsikaHamupipőke, Jancsi és Juliska, Rapunzel, Csizmás kandúr vagy Rigócsőr király, de az európai kultúrkörben népszerű legtöbb mesének a legelső változata is ebben az 1634-ben megjelent gyűjteményben található. Rengeteg magyar népmese sziluettje dereng fel, például A királykisasszony cipője – a bolhabőr-kitalálós lánykéréssel – vagy az Üssed, üssed, botocskám! varázserejű tárgyai, amelyekre szemet vet a kapzsi fogadós, de Az aranyszőrű bárány egymáshoz ragadt falusijainak felvonulása is megjelenik, amely a Grimm-féle A libapásztorlánynak felel meg.

Nem csoda, ha olvasás közben néha úgy érezzük, valahol már hallottuk őket,

de üdítő eltéréseik, számunkra ismeretlen varázslényeik miatt az újdonság erejével hatnak. Megtévesztő címe ellenére a gyűjtemény nem gyermekeknek szánt történetcsokor, hiszen a korai tündérmesék felnőtteknek szóltak, kicsik alatt az udvari közönséget érti.

Pentameron: A három állatkirály

A Pentameron varázslatosan gazdag és szókimondó nyelvezete szokatlan, de egy olyan világot tár elénk, amelyben a mágia, a szexualitás és a bélmozgások részletes beszámolói zseniálisan egybefonódnak. Basile bár már a barokk kor szülötte, de fabuláit

áthatják a középkor babonái, erőszakossága és szórakoztató trágársága.

Király Kinga Júlia fordító lenyűgöző munkáját dicséri, hogy magas szinten adta vissza Basile jelzőktől túlburjánzó, barokkos mondatszerkezeteit és szókincsfejlesztésre sarkalló ritka kifejezéseit. Így az olvasó úgy érezheti, érintetlenül, mégis érthetően került a keze közé Európa első mesegyűjteménye, amely olyan írók kincses forrása lett, mint a Grimm-testvérek.

Pentameron: Peruonto

A Pentameron lenyűgözően cafrangos és kreatív káromkodásokkal mulattat, máskor brutális kivégzésekkel és gyilkosságokkal rémiszt, amelyek a középkori leleményesség csodái.

Eddig eszembe nem jutott volna valakit élve pöcegödörbe temetni!

Ma ki merné a szerelmes szenvedélyt gyötrő szellentésekhez hasonlítani? Hol fordul elő mesében, hogy a herceg abba sem hagyta volna a hempergést a tündérrel, ha bélontás céljából ki nem kell mászniuk az ágyból? Rútságukban gyönyörű adalékok, amelyek olyan pikáns felhangot adnak az unásig ismert fordulatoknak, hogy öröm olvasni, már ha bírja az ember gyomra.

Pentameron: Az aranyrönk

A vulgarizmus szorosan összekapcsolódhatott a szórakoztatással, mert nem öncélúan, hanem a gúnyolódás vagy a pikantéria eszközeként használta Basile. Olyan választékos szitkokkal indít a könyv, amelyeket kár lenne nem ismerni. Ízelítőnek az enyhébbekből: „kisdedokádó gyerekgyilkos”,

Hogy menne pocsékba az írmagod, te, alávaló nyomoronc!”,

de a „Nem csuknád be azt a kanálisfedőt, te ördög szajhája, te?!” is megszívlelendő kifejezés, mégsem tűnik túl magasztos megoldásnak, bár itt a veszekedő felek alantasságát figurázza ki.

Boccaccio Dekameronjához vagy az Ezeregyéjszakához hasonlóan kerettörténetbe ágyazva hallhatjuk Basile meglehetősen szabados, erotikus és egyszerre ironikus, néhol rémisztő elbeszéléseit, melyeket egyszerű és éles nyelvű asszonyok szájába adott, akik egy várandós, ámbár imposztor hercegnőt szórakoztatnak öt napon keresztül. Anekdotaszerű írásait népmesék ihlették, amelyeket európai utazásai során gyűjtötte össze. Így elevenednek meg az olasz meséken kívül a gyarmati, keletiesebb mondakörök is.

Szörnyek és szerelmek – Tale of Tales

Nem szabad meglepődni, ha a ravasz bűnhődik meg és az ostobának és lustának lesz szerencséje. Basile igazságtalanul osztogatja a jutalmat, mindezt Fortuna szeszélyére fogva.

Az se okozzon fennakadást, hogy öncsonkítás, kannibalizmus vagy vérfertőző viszonyok bukkannak fel, esetleg valaki egy medvébe lesz szerelmes. Morbid fordulatokból nincsen hiány.

Pentameron: Az öt fiú

Néha az a határozott érzésem, hogy Nápoly hemzsegett az együgyű és naiv ifjaktól, bővérű hercegektől, irigy és kapzsi perszónáktól, és hiába volt eszes egy nő, ha tündéri szépség nem társult hozzá, még annyira sem tartották, mint a rabszolgáikat. A rusnyaságukról híres bökötöröket sújtó közutálatról már ne is beszéljünk.

Szokatlan szövegstílusa miatt a Pentameron kifejezetten nehézkes olvasmány: a képtelen és nevetséges metaforák, sikamlós képek, trágár jelenetek leírása dagályos, sokszor érthetetlen stílusban tálalja őket a szerző. Szerencsére óriási segítséget nyújtanak a függelékek, így szerezhetünk tudomást az akkori szokások és szitkok eredetéről, a hírhedten rossz olasz dalszövegírókról – akiket még Basile is szapult – vagy az itáliai varázslények származásáról. Kibővíti tudásunkat apró magyarázatokkal, hogy Basile kortárs és mitológiai utalásai, rá jellemző szófordulatai ne vesszenek el az értetlenség homályában. De az olyan kincs nem is igazán értékes, amelyért nem kell megküzdeni.

Szörnyek és szerelmek – Tale of Tales

Érdekesség, hogy 2015-ben Matteo Garrone Szörnyek és szerelmek – Tale of Tales címen filmet forgatott három kiválasztott Pentameron-meséből, amelyeket a mai igényekhez mérten még erőszakosabban adaptált, mint amilyenek valójában. Kevesebb népies varázslatot hagyott meg, de a gyöngyöktől roskadozó kosztümökkel kárpótolta a nézőket a még több vérontásért.

 

Giambattista Basile: Pentameron – A mesék meséje avagy a kicsik mulattatása

Kalligram, 2014
Fordította: Király Kinga Júlia

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára a Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett. 2016-ban csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez. Újságírói tevékenysége mellett novellákat is ír.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com