Papírfény

Csak a kezét figyeli – Görcsi Péter: A megtévesztés dramaturgiája – Martin McDonagh

Három óriásplakát Ebbing határában

A kortárs ír és brit színház egyik legnagyobb alakja az a Martin McDonagh, akinek idén rengetegen szurkoltak, hogy Oscart nyerjen a Három óriásplakát Ebbing határában című filmjével. Róla készített mélyreható tanulmányt Görcsi Péter. A megtévesztés dramaturgiája aktuális és érdekes, továbbá hiánypótló film- és színházrajongóknak egyaránt.

Az Oscar-díjátadó után élénk vita folyt a sajtóban, többek között nálunk is, azzal kapcsolatban, hogy milyen maradi az Amerikai Filmakadémia, amiért A víz érintését díjazták. Ez a diskurzus mindenképpen csendesebb lett volna, ha a progresszív, posztmodern, de mégis közérthető Három óriásplakát Ebbing határában  győzedelmeskedett volna a főkategóriában. Martin McDonagh művészetétől és új filmjének színvonalából persze semmilyen értéket nem vett el a mellőzés – furcsa helyzet, amikor a díjazónak használt volna többet egy díj. Hiszen az ír-angol drámaírót már rég piedesztálra emelték – igaz, inkább a színdarabjaiért.

A szerteágazó és elismert munkássága ellenére a hazai akadémiai kiadványok még mindig csak aránylag ritkán és szűk terjedelemben foglalkoztak az alkotóval – egészen mostanáig. A Kronosz Kiadó gondozásában és a Színháztudományi Kiskönyvtár keretében megjelent A megtévesztés dramaturgiája az első, teljes egészében Martin McDonagh-nak szentelt magyar kötet. Görcsi Péter kimerítő mélységben elemzi az alkotót, legyen szó a drámairodalmi előzményekről, nyelvi technikáiról vagy egyéni stílusjegyeiről. A tudós nem sajnálta a fáradtságot, egészen a XIX. századi visszanyúlt, hogy bemutassa az előzményeket.

Ebből például kiderül, hogy noha McDonagh valójában Angliában született, és élete nagy részét az Egyesült Királyságban töltötte, irodalmi értelemben sokkal inkább kötődik ír gyökereihez (szülei még teljesen írek voltak), mint a szülőhazájáéhoz. De Görcsi nem feledkezik el a kortárs irányzatokról sem: „McDonagh művei az in-yer-face színház képviselőinek alkotásaihoz hasonlóan a kapitalista társadalmak, a globalizált világ tabunak nyilvánított témáit érintik, és ezeket ábrázolják konfliktusos szituációkban” – írja. Hozzáteszi, az angol drámaíró még az irányzathoz képest is komplex, többféle szempontból megközelíthető fiktív világokat hoz létre.

„Kivételes pozíciója tisztán látszik más szerzőkhöz képest”

– összegzi.

Számomra a kötet két tekintetben adott igazán erős revelációt McDonagh munkássága kapcsán: a transzfikcionalitás és a mise en abyme kapcsán. Mindkét fogalom persze erősen szakmai – nem meglepő, mivel A megtévesztés dramaturgiája egy szakkönyv –, ezért nem árt egy kis magyarázat. Előbbi a különböző írói univerzumok között fellelhető kapcsolódási pontokra utal, és ez az, amit a Marvel és a DC, majd egy sor másik filmstúdió elkezdett kihasználni és aprópénzre váltani. McDonagh-nál nem ez a funkciója, inkább a történetei egyetemességére és általánosságára utal. A mise en abyme sem az, amit az utóbbi években Hollywoodban láttunk (álom az álomban Eredet-módra), hanem az író személyének beillesztése a fikcióba, tehát az alkotó elhelyezése és viszonya az általa kreált világgal. Ez a legélesebben éppen az általa írt Hét pszichopata és a si-cuban figyelhető meg, ahol a főhős, Marty egy forgatókönyvet ír Hét pszichopata címmel.

Görcsi Péter a két fogalmat összekapcsolja, kitágítja, majd az ebből születő megtévesztő mechanizmussal maximálisan alátámasztja, hogy McDonagh az egyik legfontosabb kortárs alkotó. Művei ugyanis egyaránt értelmezhetők, de legalábbis befogadhatók a széles közönség számára is, viszont mindegyikben ott húzódik egy mélyebb réteg, ami az elbizonytalanító mechanizmusok és a megtévesztés által sokak számára láthatatlan marad. „A műalkotások cselekményével kapcsolatos elbizonytalanító effektusok vizsgálata rámutat olyan eszközök alkalmazására (többértelműség, információhiány és többletinformációk), amelyeket neves kutatók (Phelan, Currie) más területen végzett vizsgálatai már részletesen elemeztek, és amelyek McDonagh drámáiban és filmjeiben is működőképesnek bizonyulnak” – jegyzi Görcsi. Példaként a leveleket hozza fel: a karakterek gyakran kapnak leveleket, amelyeket sosem olvasnak fel a közönség előtt, így a nézők sosem tudják pontosan, hogy mi a valós helyzet.

A megtévesztés dramaturgiája tehát egészen új távlatokat nyit Martin McDonagh művészetének értelmezésében, ráadásul Görcsi Péter már a Három óriásplakát kapcsán hazánkban mutatkozó óriási rajongótábor létrejötte előtt megírta a könyvet. Ennek ellenére tökéletesen ráérzett, milyen irányba fejlődik tovább az ír-angol író művészete: előre lejegyezte, hogy a rasszizmus meghatározó téma lesz McDonagh-nál. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a kötet egy pillanatra sem lép ki a tanulmány műfajából, így például az átlagos magyar olvasó számára nehezen lesz követhető az a sok dráma, amelyet hazánkban nem vagy csak nagyon rövid időre tűztek műsorra. Ha egy szempontot javasolhatnék Görcsinek, ezt tenném: mellékletben foglalja össze tömören a drámákat. Tudományos munkaként persze erre nincs szükség, és ilyen értelemben tökéletesen megállja a helyét A megtévesztés dramaturgiája.

 

Görcsi Péter: A megtévesztés dramaturgiája – Martin McDonagh
Kronosz Kiadó, 2017

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Címlapon

Video

Kik a legújabb szereplők a streamingpiacon és vajon melyiküké a jövő? A VLOGtekercs második adásában folytatjuk a seregszemlét és egy kis jövendölgetéssel is készültünk!

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya

A videó Tóth Nándor Tamás cikke alapján készült.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..