Papírfény

Isten a fürdőkádban – Guillermo Del Toro, Daniel Kraus: A víz érintése

E. T. most nem az űrből, hanem a víz alól jön, és nem gyerekekkel barátkozik, hanem fiatal nővel szexel. De világít (bár nem az ujja), csodákra képes, és a hivatalos szervek, a tudósok meg a katonaság fel akarja boncolni, hogy az űrversenyben megelőzze az oroszokat. Spielberg vénséges űrutazójának kalandjai azonban élvezetesek voltak – A víz érintése könyvváltozata viszont inkább bosszantó. Annyira bosszantó, hogy az elolvasása után semmi kedvem megnézni az Oscar-díjas filmet.

Igen, lebuktam, nem láttam a nagy port kavart Guillermo del Toro-féle filmet a laboratóriumba zárt vízi istenségről, aki mesebeli módon szerelembe esik egy néma takarítónővel. Igyekszem mindig előbb a könyvet olvasni, és csak utána az adaptációt megnézni, ezért kezdtem most is a könyvvel. Igaz, itt egy kicsit másról van szó. Daniel Kraus és Guillermo del Toro egyszerre dolgozott az alapötleten – egyikőjük projektje a film volt, a másik szálon meg lett ez a könyv. Így aztán lehet, hogy rosszul teszem, hogy lemondok a filmélményről – lehet, hogy az egészen más. De ez a könyv nem jó. Vannak azért erényei, persze, de ez édeskevés ahhoz, hogy az egész élmény pozitív legyen.

A víz érintése

Nagyon hatásos például az a torokszorító, nyomasztó hangulat, amit A víz érintése felépít az első fejezetben, amely a dzsungelbéli hajszát mutatja be a dél-amerikai folyóisten és az őt elfogni igyekvő katonatiszt között. Ezt a feszültséget aztán ráadásul többé-kevésbé sikerül is fenntartani az egész könyv folyamán. Csakhogy aztán ezzel nem kezd semmit. Vannak benne egészen feszült csúcsjelenetek, de aztán a végére úgy elfárad, ellaposodik az egész, annyira banális fordulatokkal záródnak az – amúgy jó ütemben váltakozó – nézőpontkarakterek történetei, hogy teljesen értelmetlenné válik a játék az olvasó idegeivel.

Az értelmetlenség, azt hiszem, a kulcsszó.

Nem feltétlenül a könyv értelmetlenségéről van szó – bár erre még visszatérek –, hanem a szereplők terveiről, amelyek a konfliktusokba torkollanak.

Gyakorlatilag nincsenek értelmezhető terveik. Az egyikük totál meg van zakkanva – klasszikus őrült gonosz. A másikuk annyira naiv, hogy azt fáj nézni (olvasni) is. A harmadik meg végletekig lúzer. Igazából senkinek sincs komolyan vehető terve, olyan ív, amit végig szeretne vinni, nincs cél, aminek az eléréséért szurkolni tudnánk neki (vagy annak szurkolni, hogy ne jöjjön össze). Mindenki csak úgy szeretne valamit, és nagy szenvedések közepette várja a deus ex machinát.

Ami aztán meg is érkezik – hiszen egy folyóisten szerepel benne, emlékszünk?

De milyen dolog már ennyire átvágni az olvasót, és konkrétan kizárólag a deus ex machinára kihegyezni egy történetet? Szerintem ez tipikusan olyan húzás, amitől az utolsó oldal után a sarokba vágja az ember a könyvet – és aztán elhatározza, hogy a filmet sem fogja megnézni.

Pedig tényleg értékelendő, hogy Kraus milyen jól építi fel a karaktereit. Hogy milyen elviselhetetlenségig tudja fokozni rajtuk (és így az olvasókon) a nyomást. Csakhogy az állandó feszültségben elfáradunk, beleununk. És a jó kis karaktereivel sem kezd semmit. Egész jól adagolja a múltból az információkat, a képeket a jelenükből, de mivel valódi fejlődésük nincs, így azon kívül, hogy sajnáljuk őket egyre rosszabbra forduló sorsuk miatt, nem igazán tudunk szimpatizálni velük.

De a legrosszabb az egész koncepció értelmetlensége.

Itt van egy lény, ami csodákra képes, fizikával nem magyarázható módon uralja a vizet, fényt bocsát ki magából, sőt képes meggyógyítani másokat. De a tudósok – amennyire kiderül – egyetlen dologra kíváncsiak: hogy hogyan tud lélegezni a víz alatt, mert ettől remélik az előnyt az űrversenyben. A szövetségesei pedig csak szexelni akarnak vele. Amikor megmentik, nem visszajuttatni akarják éltető közegébe, hanem egy ócska fürdőszobát próbálnak átalakítani párás, mocsaras dzsungellé.

Csak én nem látom ebben a logikát?

Persze, hogy katasztrófa lesz a vége…

Vagy ott van a gonosz Strickland. A legérdekesebb figura az egész történetben. Nagy hatalmú, kemény ember, kisujjában van a pszichológiai hadviselés (is). Aztán mégis kiderül, hogy mindenki az orránál fogva vezeti, nem veszi észre azokat a dolgokat, amik pedig majd’ kiverik a szemét, és mivel nézőpontkarakterként belelátunk a fejébe, látjuk, hogyan csapja be magát nemegyszer. Ami persze nem lenne baj – ha az első fejezetben nem éppen a fenti skilljeivel járna sikerrel a különös lény elfogásakor. Ami egyébként persze újabb kellemetlen kérdéseket is felvet, mert hogyan is lehetséges ezt a csodákra is képes majdnem-istent elfogni, ha olyan képességei vannak, amikre a történet során fény derül?

Persze, ez mese. Van egy csomó dolog, amit el kell fogadnunk, hogy bele tudjunk helyezkedni. De semmit nem kapunk ettől a mesétől, ami miatt megérné. Nincs katarzis, csak nyomasztás. Nincs tanulság, csak közhelyek. Nincs szimpatikus, maximum érdekes szereplő. És végül nem egy irodalmi drágakő, nincsenek olyan sziporkái sem, amik miatt megérné elolvasni.

Mindent egybevetve valószínűleg ugyanaz a helyzet, mint a filmmel. Összehasonlítva azokat a véleményeket, amiket a filmről lehet olvasni, az látszik, hogy nagyon megosztó: az emberek egy része imádja, egy másik része utálja. Vannak, akik szép meseként képesek felfogni, mások giccses közhelyhalmaznak látják. Úgy látom, a könyvváltozatnak is vannak rajongói és utálói is. Lehet, hogy az is érték, ha valami ilyen megosztó. De aki nem kifejezetten a film rajongója, annak talán túl nagy kockázat bevállalni.

 

Guillermo del Toro, Daniel Kraus: A víz érintése

Bluemoon Könyvek, 2018
Fordította: Hadarics Piroska

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..