Papírfény

Padlógáz a semmibe – Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson és falánk ügyvédje, Dr. Gonzo több, mint 45 éve vette be Las Vegast. A multitoxikomán lázálom memoárja, a Félelem és reszketés Las Vegasban a mai napig ugyanolyan izgalmas merülés az amerikai tudatalattiba.  

Amikor a maga idejében könyv formájában is megjelent Hunter S. Thompson fikciós elemekkel megspékelt életrajzi ihletésű munkája, a legtöbben még nem álltak készen arra, hogy kezükbe vegyék a tömény gonzóságot. Az éleslátású kritikusok azonban már 1972-ben figyelmezettek, hogy a mű jól fog öregedni és fontos részévé válhat az amerikai irodalomnak. A jóslat bevált. A könyvet a New York Times a huszadik század legkiválóbb amerikai regényének nevezte, és az évek súlya alatt a múlt évszázad egyik legemblematikusabb tengerentúli kordokumentumává érett. Kísértetiesen hasonló pályafutást tudhat magáénak Terry Gilliam 1998-as filmadaptációja Johnny Deppel és Benicio del Toróval a főszerepben, amit a cannes-i bemutató után ugyanazok a vádak értek, amit Hunter S. könyvét anno, mára azonban szintúgy kultstátuszt vívott ki magának.

A könyv sokak számára a gonzó újságírás – tehát a száraz tudósítás helyett szubjektív szempontot beemelő, az írót a cikk meghatározó részévé avanzsáló újságírói technikai – bibliája, még úgyis, hogy maga a szerző nem tartja jó példának az általa megalapozott újságírói formanyelvre. Egy későbbi művében, a The Great Shark Huntban Hunter S. „elhibázott kísérletnek” nevezi a Félelem és reszketést, ennek ellenére a gonzó újságírói fogások, karakterrajzok tisztán visszaköszönnek a cselekmény során.

Már amennyiben érdemes cselekményről beszélni.

A regény narratíváját ugyanis Hunter S. Thompson helyet a drogok írták, így gyakorlatilag teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni a következő oldalon.

A regény egy (túl) hosszúra nyúlt Las Vegas-i hétvége eseményeit dokumentálja. A drogmámorban eltöltött vad napok valójában két kiruccanás élményanyagából álltak össze. Hunter S. Thompson és egy Oscar Zeta Acosta nevű emberjogi aktivista ügyvéd először egy vietnami háború ellen tüntető meggyilkolásának ügyében utazott Nevadába. A demonstráción lelőtt újságíró-aktivista halála mögött rendőri túlkapást sejtettek, ám a Los Angeles-i környezet nem volt alkalmas arra, hogy a mexikói Acosta egy fehér riporterrel üljön egy asztalhoz. A találkához jó ürügy volt a Mint 400-as sivatagi motorverseny, melyről a Sports Illustratednek kellett volna tudósítania Hunter S-nek (a futamról küldött is a lapnak egy 2500 karakteres cikket, amit elmondása szerint „agresszíven visszautasítottak”). A regényben ennek apropóján utaznak szereplők könyvbéli alteregói, Raoul Duke, illetve a szamoai Dr. Gonzo a bűn városába.

„A fű elfogyott, a kokós üveg üres volt, egylevélnyi bélyeg maradt, meg egy szép nagy darab barna ópiumos hasis és hat darab amil-nitrit… Egy komolyabb bulihoz már nem volna elég, de ha okosan adagoljuk a meszkalint, akkor kihúzzuk vele a négynapos drogkonferenciát.”

A második vegasi ámokfutást hetekkel később követték el, amikor a két poszthippi az ügyészek narkotikumokról és veszélyes gyógyszerekről tartandó országos konferenciájára kapott meghívást. Erről Thompson a Rolling Stone-nak írt tudósítást, melynek hasábjain megszületett a Félelem és reszketés első verziója.

Olvass bele a könyvbe itt! 

A cikk eredetileg 1971-ben két részletben jelent meg a magazinban, a szerkesztők pedig ekkor már látták az írásában egy regény lehetőségét, holott szinte semmilyen hagyományos prózai kritériumnak nem felelt meg. Minden elvárást felrúg, amit átlagos regényekkel szemben támasztunk, minden konvenciót ledob magáról. Ezért korszakalkotó mű. Nincs klasszikus értelemben vett története, de még csak dramaturgiája se nagyon. A két központi karakterről egy összefüggő mondatot is nehéz lenne mondani, annak ellenére, hogy 240 oldalon keresztül lógunk velük. Se nem életrajzi regény, se nem fikció: a könyv maga írja a játékszabályait is.

felelem-es-reszketes-las-vegasbanEnnek függvényében egyetlen témához sem szeretné magát lekötni. A nyárspolgár, aki kétségbeesetten igyekszik kierőszakolni magából a könyv szeretetét, így kedve szerint projektálhat a sorokba nyers társadalomkritikát, elnagyolt korrajzot vagy merenghet a leíró részek kirobbanó vizualitásán. Ami azonban a könyv csapongó felütéseit egyben tartja, az a két vadember multitoxikomán őrjöngése. A permanens kilét új perspektívába helyezi az átlagos hétköznapokat. A történet két mohó hőse, mialatt stimulánsok és pszichedelikumok egész arzenálját tömi magába állandóan fanyar iróniával, megvetéssel és túltengő paranoiával viszonyul az amerikai álmot habzsoló Las Vegashoz. A két férfit csavaró, hasító, tekerő szerek pedig kíméletlen mozdulattal rántják le a leplet az amerikai álom összes illúziójáról.

„A kocsi csomagtartója úgy nézett ki, mint egy mozgó rendőrségi narkólabor.”

A módosult tudatállapotot prehisztorikus hévvel követelő páros útja így közel sem nevezhető drogprevenciós könyvnek. Hunter S. Thompson mindig is hírhedt volt napi szintű, ám nem mindennapi narkotikumbeviteléről. Az „újságírás doktora” napi rutinjának szerves részét alkották a pszichoaktív szerek: fogyasztott ő alkoholt, marihuánát, kokaint és napi szinten mikrodózingolt LSD-t is. Ennek ellenére 68 éves korában saját kezűleg vetett véget életének, majd a temetésén egy ágyúval lőtték ki a hamvait a levegőbe (a ceremóniát egyébként Hunter S. későbbi jó barátja, Johnny Depp finanszírozta). A drogok a Félelem és reszketés bizarr világának hajtóanyagai. A szerző pedig nem tesz eleget annak a divatos gesztusnak, hogy azt hazudja, hogy a drogok helyes becsatornázása ne vinne közelebb minket önmagunk és a világ megismeréséhez.

„Az ügyvédem sosem tudta elfogadni azt a vélekedést – amit egyébként igen sok leszokott drogos tett magáévá – miszerint drogok nélkül sokkal magasabb tudatállapotba kerülhet az ember, mint drogokkal. Mondjuk, ami azt illeti, ezt én sem.” 

Az alkohol- és drogpszichózisban elmesélt történet minden hajmeresztően abszurd és végletekig szórakoztató szegmense mélyén egy súlyos tragédia terpeszkedik az első oldaltól az utolsóig. A könyv a hippi forradalom szélsebes elhalásának krónikája. A drog gátlástalan használata a könyv hőseinek csupán olyan, mint egy szertartás Isten nélkül. Kétségbeesett regresszió a történelem egy olyan túl korán kihunyt pillanatába, mikor egy rövid ideig Amerika szabad volt. A hippizmus viszont kifulladt, az átejtett álmodozóknak pedig csak a narkó maradt ’69-ből.

„Az a rengeteg szánalmas LSD-arc, aki azt hitte, hogy darabja három dollárért megvásárolhatja a békét és az együttérzést. De, amit vesztettek, az a mi veszteségünk is. Leary, a guru (Timothy Leary, az LSD egyik leghíresebb teoretikusa – a szerk.) magával vitte a sírba annak az életnek az illúzióját, amit megalkotott. Az állandó nyomorékok generációja, a bukott keresők sose vették tudomásul, hogy téves a narkósok közösségének alapvető feltételezése. Az az elkeseredett elképzelés, hogy valaki, vagy legalább is valami erő vigyáz a fényre, az alagút végén.”

Hunter S. Thompson kiszállásával gazdátlan maradt az ellenkultúra. A kurzusok szisztematikusan elzárták magukat a valóságtól. A Trump és #metoo közti tér kiürült, alt-rightos trollok és genderfasiszták sárdobálásává aljasodott a közbeszéd. Ma már nincs egy olyan autentikus ellenpont sem, amilyen Hunter S. Thompson volt. Aki úgy tudott a drogok liberalizációjának hangadója lenni, hogy közben veszélyesen fegyverbuzi volt. Az örökhippi, Hunter S. Thompson azért vált akkorra ikonná, ahogy ma tekintünk rá, mert világéletében leszarta, amit mondanak neki. A tagadás szent eszménye pedig immár több mint tíz éve vele együtt veszett el a sztratoszférában.

 

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Trubadúr, 2017
Fordította: Pritz Péter

Papp Atilla

Papp Atilla

Papp Atilla a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett, 2018 óta tagja a Filmtekercsnek. Akut celluloidfüggő, a százmilliós blockbustertől a filléres kísérleti filmig minden érdekli.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Címlapon

Video

Kik a legújabb szereplők a streamingpiacon és vajon melyiküké a jövő? A VLOGtekercs második adásában folytatjuk a seregszemlét és egy kis jövendölgetéssel is készültünk!

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya

A videó Tóth Nándor Tamás cikke alapján készült.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..