Papírfény

Véget vetek ennek, hogy agyalok – Iain Reid: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek

Iain Reid: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek

A kanadai Iain Reid regénye, az Azon agyalok, hogy ennek véget vetek vérfagyasztó, mégsem gyomorforgató krimi, ami a végén szinte jobban összezavar, mint feloldoz. Mintha a korai M. Night Shyamalan regényben térne vissza.

Úgy képezi a legjobb élményt az Azon agyalok, hogy ennek véget vetek, ha az ember semmit nem tud róla. Magam ellen beszélek persze, mégis a regény maga úgy épül fel, hogy mindent eltitkol az elől, aki a kezében tartja a regényt. Mintha az olvasónak úgy kéne kiraknia egy kirakóst, hogy közben nem látja a képet, és igazából még az sem egyértelmű, hogy napsütötte, lágy táj van készülőben, vagy egy sötét és félelmetes, elhagyatott kastély.

Iain Reid ezzel a játékkal mélységesen beszippantja az olvasót. De ne hagyjuk magunkat megtéveszteni: klasszikus posztmodern regénnyel van dolguk, ahol az egyes információkat az író szándékosan eltitkolja előlünk. Önmagában kérdés, hogy mennyire vagyunk fogékonyak erre a non-diegetikus tartalomra. Vagyis: meddig tekintjük mindezt fortélyos játéknak, és honnantól gátlástalan szívatásnak?

Persze a regény posztmodernitása nem az információk kihagyásából és a vörös heringek elhelyezéséből fakad. Hanem a nagy kérdésből:

végül is ki írta az Azon agyalok, hogy ennek véget veteket?

Az egyes szám első személyben kibontakozó történet már azzal nyitva hagyja a kérdést, hogy a főhősét be sem mutatja. Egy ideig azonban ez fel se tűnik. Az egész történet olyan sodró lendülettel bír, hogy egészen sokáig le sem esik: azt sem tudjuk, hogy hívják az elbeszélőt. A nézőpontok változása persze gyanítható, hiszen a főszál fejezeteit dőlt betűs párbeszédek szakítják meg, amelyek látszólag egy rendőr és egy halottkém között zajlanak.

Az erős történetvezetésben közrejátszik az egyes szakaszok optimális hossza – minden lehetőség adott, hogy az ember egy ültő helyében elolvassa a regényt. Csakhogy ahhoz túl feszült. De mégis honnan jön ez a zsigeri borzongás? Hiszen csak egy öntudatos nő bizonytalanságát olvassuk! Aki egyszerűen csak azon agyal, hogy ennek a párkapcsolatnak véget vet.

A kapcsolatban a pár Jake, egy bölcsész-doktorandusz, akivel egy kocsmakvízen ismerkedik meg. Úgy egy-két hónapja vannak együtt, amikor a fiú elhívja őt a szüleihez, egy farmra a kies kanadai vidéken. Apa és anya rendkívül furcsák, titkok lepik el az egész famíliát. A Tűnj el! világa elevenedik meg, hogy aztán az egész olyan hirtelen, mint ahogy elkezdődött, el is múljon.

Akkor mitől lesz egyre intenzívebb a feszültség?

Iain Reid tehetséges kanadai író, akinek ez volt az első fikciós regénye. Már előtte is publikált a The New Yorkerben, beszédes című memoárjai közül az elsőt 2010-ben adták ki (ez volt a One Bird’s Choice: A Year in the Life of an Over-educated, Underemployed Twentysomething Who Moves Back Home – avagy szabadfordításban: Egy madár döntése: Egy év egy túlképzett és alulfoglalkoztatott huszonéves életéből, aki hazaköltözik), a másodikat pedig 2013-ban (ennek is jó a címe: The Truth About Luck: What I Learned on my Road Trip with Grandma Az igazság a szerencséről: mit tanultam a nagymamámmal közös utazásom során). Az Azon agyalok, hogy ennek véget vetek elég nagy siker lett ahhoz, hogy Hollywood is felfigyeljen rá – a könyvet végül Charlie Kaufman adaptálja, egyenesen a Netflixre.

Iain Reid: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek

Reméljük, Charlie Kaufman képes lesz most is arra a bravúrra, amire az Egy makulátlan elme örök ragyogásakor (noha azt csak írta, és nem rendezte). Nevezetesen arra, hogy képes legyen átültetni a könyv legnagyobb durranását: a fejezetek fordított sorrendben történő elolvasásával újraértelmezni az egész történetet. Elvégre a posztmodern irodalom szerint egy sztorinak nincs eleje vagy vége – mi bizonyítaná ezt a legjobban, mint a fordított írás? Ékes példának pedig itt van ez a cikk, ami épp a szerkezeti szabályok fordítottjaként íródott meg.

 

Iain Reid: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek

Athenaeum Kiadó, 2019
Fordította:  Szieberth Ádám

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya