Papírfény

Véget vetek ennek, hogy agyalok – Iain Reid: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek

Iain Reid: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek

A kanadai Iain Reid regénye, az Azon agyalok, hogy ennek véget vetek vérfagyasztó, mégsem gyomorforgató krimi, ami a végén szinte jobban összezavar, mint feloldoz. Mintha a korai M. Night Shyamalan regényben térne vissza.

Úgy képezi a legjobb élményt az Azon agyalok, hogy ennek véget vetek, ha az ember semmit nem tud róla. Magam ellen beszélek persze, mégis a regény maga úgy épül fel, hogy mindent eltitkol az elől, aki a kezében tartja a regényt. Mintha az olvasónak úgy kéne kiraknia egy kirakóst, hogy közben nem látja a képet, és igazából még az sem egyértelmű, hogy napsütötte, lágy táj van készülőben, vagy egy sötét és félelmetes, elhagyatott kastély.

Iain Reid ezzel a játékkal mélységesen beszippantja az olvasót. De ne hagyjuk magunkat megtéveszteni: klasszikus posztmodern regénnyel van dolguk, ahol az egyes információkat az író szándékosan eltitkolja előlünk. Önmagában kérdés, hogy mennyire vagyunk fogékonyak erre a non-diegetikus tartalomra. Vagyis: meddig tekintjük mindezt fortélyos játéknak, és honnantól gátlástalan szívatásnak?

Persze a regény posztmodernitása nem az információk kihagyásából és a vörös heringek elhelyezéséből fakad. Hanem a nagy kérdésből:

Végül is ki írta az Azon agyalok, hogy ennek véget vetek-et?

Az egyes szám első személyben kibontakozó történet már azzal nyitva hagyja a kérdést, hogy a főhősét be sem mutatja. Egy ideig azonban ez fel se tűnik. Az egész történet olyan sodró lendülettel bír, hogy egészen sokáig le sem esik: azt sem tudjuk, hogy hívják az elbeszélőt. A nézőpontok változása persze gyanítható, hiszen a főszál fejezeteit dőlt betűs párbeszédek szakítják meg, amelyek látszólag egy rendőr és egy halottaském között zajlanak.

Az erős történetvezetésben közrejátszik az egyes szakaszok optimális hossza – minden lehetőség adott, hogy az ember egy ültő helyében elolvassa a regényt. Csakhogy ahhoz túl feszült. De mégis honnan jön ez a zsigeri borzongás? Hiszen csak egy öntudatos nő bizonytalanságát olvassuk! Aki egyszerűen csak azon agyal, hogy ennek a párkapcsolatnak véget vet.

A kapcsolatban a pár Jake, egy bölcsész-doktorandusz, akivel egy kocsmakvízen ismerkedik meg. Úgy egy-két hónapja vannak együtt, amikor a fiú elhívja őt a szüleihez, egy farmra a kies kanadai vidéken. Apa és anya rendkívül furcsák, titkok lepik el az egész famíliát. A Tűnj el! világa elevenedik meg, hogy aztán az egész olyan hirtelen, mint ahogy elkezdődött, el is múljon.

Akkor mitől lesz egyre intenzívebb a feszültség?

Iain Reid tehetséges kanadai író, akinek ez volt az első fikciós regénye. Már előtte is publikált a The New Yorkerben, beszédes című memoárjai közül az elsőt 2010-ben adták ki (ez volt a One Bird’s Choice: A Year in the Life of an Over-educated, Underemployed Twentysomething Who Moves Back Home – avagy szabadfordításban: Egy madár döntése: Egy év egy túlképzett és alulfoglalkoztatott huszonéves életéből, aki hazaköltözik), a másodikat pedig 2013-ban (ennek is jó a címe: The Truth About Luck: What I Learned on my Road Trip with Grandma Az igazság a szerencséről: mit tanultam a nagymamámmal közös utazásom során). Az Azon agyalok, hogy ennek véget vetek elég nagy siker lett ahhoz, hogy Hollywood is felfigyeljen rá – a könyvet végül Charlie Kaufman adaptálja, egyenesen a Netflixre.

Iain Reid: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek

Reméljük, Charlie Kaufman képes lesz most is arra a bravúrra, amire az Egy makulátlan elme örök ragyogásakor (noha azt csak írta, és nem rendezte). Nevezetesen arra, hogy képes legyen átültetni a könyv legnagyobb durranását: a fejezetek fordított sorrendben történő elolvasásával újraértelmezni az egész történetet. Elvégre a posztmodern irodalom szerint egy sztorinak nincs eleje vagy vége – mi bizonyítaná ezt a legjobban, mint a fordított írás? Ékes példának pedig itt van ez a cikk, ami épp a szerkezeti szabályok fordítottjaként íródott meg.

 

Iain Reid: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek

Athenaeum Kiadó, 2019
Fordította:  Szieberth Ádám

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..