Papírfény

Írj krimit, terjessz ismeretet! – Fred Vargas: Messzire fuss, soká maradj!

A Messzire fuss, soká maradj! alapötlete – hiszen egy rejtélyes ragálykeltőnek köszönhetően a pestis fenyegeti a modern kori Párizst – látszólag a legrémesebb ponyvák, vagy stílszerűen B-kategóriás filmek emlékével fenyeget, holott az írói álnév mögött rejtőző középkorász hölgy (!) szaktudása a kiforrottság élményével is kecsegtet. Fred Vargas krimije egészen addig lerakhatatlan, amíg egymást kiegészítve süt belőle a hiedelmek ködébe vesző kór misztikum-érzete, illetve a főhősök magánéleti válságának átélhetősége, mihelyt azonban a bűnsorozat földhözragadtságára fény derül, nevezett értékei is megkopnak a túlragozott fordulatok közepette.

Az Európa Könyvkiadó könyvsorozatban dolgozná fel Fred Vargas életművét, s furcsa módon elsőként a Messzire fuss, soká maradj! című kötetet bocsátotta közre, amely az írónő leghíresebb, Adamsberg felügyelő karakteréhez köthető regényfolyamának negyedik (!) darabjaként látott napvilágot. A „Durr bele!” hozzáállás pedig kevésbé tetszik szimpatikusnak, mert bár a mű középpontjában álló bűntény-láncolat feltárása önállóan is élvezhető, ugyanez már nem igazán mondható el a nyomozók lelkében lejátszódó folyamatokról. Fred Vargas szemlátomást nem feledkezik meg hősei magánéletéről, a korábbi kötetek ismeretének hiányában azonban bizonyos miértek, vagy kapcsolati előzmények a homályba vesznek. Akárhogy is, az írónő becsületére váljék, hogy úgy tudja tálalni mind az ösztönember Adamsberg párkapcsolati válságát, mind az alkoholizmussal bajlódó Danglard magányát, hogy lélektani kitérői alig-alig akasztják meg a nyomozati főszálat. A magánéleti epizódok keserű ízét pedig az egymást kiegészítő, furcsa pár munkamódszerének hol finom humorral, hol nemes emberséggel felvázolt ellentmondásai például a technikai apparátushoz vagy az alárendeltekhez való viszony tekintetében nagyszerűen finomítják.

Danglard észérvei, illetve Adamsberg különös megérzései a misztikusnak tetsző bűnügy kapcsán is megmérettetnek. A párizsi lakásajtókon nem mindennapi jelek – a nyakatekert négyesre emlékeztető, vörös kereszt látható a hangulatában szenzációs borítón is – kezdenek sokasodni, mindeközben pedig rejtélyes üzenetek tudósítanak a pestis eljöveteléről. Vargas a fekete halál felbukkanásának hihetőségét remekül alapozza meg biztos történelemtudásával: sorjáznak is az információk és adatok a járvány egykori felbukkanásairól, a középkori emberek fejében kialakult védekezési lehetőségekről, de az első holttestek előkerülését követően a patkányokat és bolháikat is az olvasókra szabadítja. A halálos kór feltűnésében pislákoló misztikumot pedig egy remek karakternek köszönhetően gyújtja lángra, a fenyegető szövegeket ugyanis egy, a modern hírközlés korában minimum különcnek tűnő kikiáltó szájából adja közre. Az átlagemberek életére szakosodott „kisdobos” körül egy aprócska párizsi tér kel életre, sokat próbált lakói pedig megpróbáltatásaikkal együtt elevenednek meg. Nem véletlen, hogy Vargas legsikerültebb megoldásává érik, hogy a meghurcolt börtönviseltektől, illetve megfáradt kisemberektől hemzsegő közterületet a talajvesztés küszöbén táncoló nyomozók menedékévé avatja.

A történelmi adalékok, az időnként az őseivel tárgyaló kikiáltó és az adamsbergi megérzések azonban nem mutatkoznak elegendőnek ahhoz, hogy a mérleg nyelve a misztikum oldalára dőljön, így a bűnügyi szál a realitás irányába fut ki. A nyomozás lezárultát követően egy többszörös családi tragédia várja az olvasót, ám a karakterháló olyannyira összekuszálódik, hogy az előcitált fordulatok a mindaddig magabiztosan felépített szerkezetet is megbillentik. Emiatt a csattanók vélhetően el is vesznek majd az olvasói emlékezetben, s csak a pestisjárvány megpedzegetésének írói fortélyai rémlenek fel időnként.

Az Adamsberg-széria esetében azonban e félsiker sem tűnik az olvasók kedvét szegő problémának, az ismeretterjesztés szándéka ugyanis előkelő helyen szerepelhet „a pestisszakértőként sem utolsó” Fred Vargas célkitűzései között. S az érdeklődő nagyközönség kétségtelenül szívesebben fogyaszthatja a Messzire fuss, soká maradj! című kötetet, mint a szikár monográfiákat.

Fred Vargas: Messzire fuss, soká maradj!

Európa Könyvkiadó, 2012

Fred Vargas Messzire fuss, soká maradj! című művéből a történelmi melodrámákra (Indokína, Kelet-nyugat, Lélektől lélekig) szakosodott Régis Wargnier 2007-ben forgatott filmet, amely a 14. Titanic Filmfesztivál Francia zátonyok szekciójában kis hazánkban is bemutatásra került, Lépj le hamar, és ne siess vissza! címmel!

Kiss Tamás

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..