Papírfény

A hagyaték lezárása – J. R. R. Tolkien: Gondolin bukása

J. R. R. Tolkien életműve – akárcsak az általa megalkotott tünde, Glorfindel – újra feltámad a halálból. Fia, Christopher Tolkien most újra – és ígérete szerint utoljára – elővette apja porosodó jegyzeteit, hogy ismét berántson minket A gyűrűk ura világának varázslatába. De tartogat-e még lényegi újdonságot a Gondolin bukása, vagy csak újabb történetverziókat kapunk egy soha be nem fejezett mítoszról? 

John Ronald Reuel Tolkien nem pusztán fantasyregényeket hagyott ránk, hanem mitológiát; egyfajta genezistörténetet az emberi fajról és olyan már rég letűnt időkről, melyben a becsület, a bátorság, a bajtársiasság és a példamutatás válnak legfőbb erénnyé. Az írót sokan kárhoztatják azért, mert karakterei felszínesek és archetipikusak, de Tolkien szándéka – George R. R. Martinnal ellentétben – nem az volt, hogy ábrázolja az emberi jellemet, hanem hogy érzékletes példákkal mutassa be: milyennek kéne lennie az embernek. Ebben a szellemben születtek meg leghíresebb munkái, A hobbit és A gyűrűk ura is, de a már halála után megjelentett A szilmarilok is, mely Középfölde bibliájaként híresült el. Könyveinek adaptációi, valamint ki nem adott művei bőséges muníciót szolgáltatnak a Középfölde-mitológia mélyebb megértéshez.

Tolkien fantáziavilága viszont korábbra vezethető vissza. Már az I. világháborús szolgálatai idején elkezdte kidolgozni meseszerű történeteit, de ezek eleinte még nem feltétlenül álltak össze egyetlen komplex mitológiává. A hobbit születésének idején Tolkien még nem kapcsolta össze ezeket a korai történeteket a későbbi Harmadkorral és a hobbitokkal,

A gyűrűk ura írásakor viszont már összeállt a történelem előtti időkbe vesző Föld bolygó, vagyis Arda mitikus története és kronológiája.

Tolkien 1973-ban hunyt el (e dátum számjegyei megegyeznek a hatalom gyűrűinek számával), számos munkáját hagyva maga után befejezetlenül, melyeket legkisebb fia, Christopher Tolkien vett gondozásba. Így került kiadásra A szilmarilok és az Elveszett mesék könyve, a Húrin gyermekei, a Beren és Lúthien és még sok más mű. Christopher saját bevallása szerint úgy vélte, hogy a 2007-ben kiadott Beren és Lúthien lesz az utolsó mű, melyet apja hagyatékából szerkesztve kiad. A rajongók és támogatók lelkesedése azonban meggyőzte őt arról, hogy a gonosz hódítás előtt elbukó tündeváros, Gondolin történetét is önálló kötetbe szerkesztve adja az olvasók kezébe.

Az idős Christopher Tolkien a könyv előszavában ezt tartja a tolkieni hagyaték lezárásának, így több könyvre már nem számíthatunk tőle.

A történet valószínűleg nem tartogat újdonságot az író rajongóinak. A halandó ember, Tuor a vizek urának, Ulmonak parancsára Gondolinba tart, hogy figyelmeztesse a nolda tündék városát a közelgő gonosz, Morgoth seregének érkezésére. Gondolin királya, Turgon viszont Ulmo parancsával ellentétben nem tör ki a városból, mely döntés megpecsételi a tündeváros sorsát is… de Tuor és a Turgon lányának, Idrilnek házasságából egy új reménység is születik; Earendil, a későbbi Isildur és Elrond apja.

Christopher lényegében követte azt a gyakorlatot, melyet édesapja több korábbi posztkönyveinek kiadásakor gyakorolt. Egymás mellé sorakoztatta és olvasható formátumba szerkesztette Tolkien sokszor ellentmondásos és kusza jegyzeteit, így Gondolin bukásának különböző változatait és a történet fejlődését követhetjük nyomon, melyekhez Christopher segédleteket és értelmezést is ad számunkra. Ez az élmény leginkább ahhoz hasonlítható,

mintha valaki egymás után olvasná el az Újszövetség négy evangéliumát.

A jegyzetekből és karcolatokból összetákolt művek viszont sokszor nem állnak meg a lábukon önállóan és még mindig érződik rajtuk, hogy eredeti írójuk nem feltétlenül szánta még őket a nagyközönségnek. Érdekes viszont nyomon követni a történet apró adalékainak változását és fejlődését, de ez inkább csak azokat tölti el gyönyörrel, akik legapróbb részletekig tökéletesen tisztában akarnak lenni Középfölde mitológiájával, és nem vesznek el a nevek és történelemkönyvszerűen sorakoztatott adatok tengerében.

A Gondolin bukásának történetei Tolkien többi művéhez hasonlatosan keverik a tudományos-nyelvészi és a szinte már biblikus elbeszélői stílust, melyet Gálvölgyi Judit fordítása érzékletesen ad vissza, tovább folytatva A gyűrűk ura fordítóinak, Réz Ádámnak és Göncz Árpádnak örökségét. Alan Lee (aki Tolkien könyveinek illusztrátora és Peter Jackson filmadaptációinak látványtervezője) illusztrációi szinte mesekönyv jelleget kölcsönöznek a kötetnek, a függelékek és kiegészítések (térképek, családfák és szójegyzékek) pedig segítik az Óidők világának mélyebb megértését.

A Gondolin bukása sokkal inkább tekinthető irodalmi elemzésnek,

értelmezésnek vagy egyfajta disszertációnak, mint önálló Középfölde mítosznak. A szilmarilok és az Elveszett mesék könyve olvasói már valószínűleg tisztában vannak a történet vázával, így számukra csupán adalékokkal és apró érdekességekkel tudnak szolgálni az öreg J. R. R. jegyzetei, melyek igazi koherens olvasmányértékkel sem bírnak.

Biztos vagyok benne, hogy Christophert a legjobb szándék és a fanatikus rajongók elvárásai vezették arra, amikor kiadta J. R. R. posztműveit. Ugyanakkor efféle befejezetlen munkákat kiadni már-már nyerészkedésnek tűnhet, ami valószínűleg teljesen ellentétes atyja szándékaival. Mindig kényes kérdés, hogy olyan munkákat, melyeket alkotójuk életében nem tudott befejezni, szabad-e másnak lezárnia, „rendbe tennie” vagy közreadnia. Talán a címadások tekinthetőek leginkább félrevezetőnek a tolkieni hagyaték esetében, hiszen a Gondolin bukása címében sincs hozzátéve, hogy „jegyzetek, töredékek, vázlatok”, melynek tudatában egészen mást várna el az olvasó is.

Aki tehát pusztán képbe akar kerülni Gondolin történetét illetően, elegendő, ha újralapozza A szilmarilokat. Aki viszont már-már tudományos igényű irodalomtörténeti analízist szeretne olvasni az Óidők világának fejlődéséről, annak Christopher szerkesztése érdekes csemegéül szolgálhat az ismert mítoszhoz.

Thilio in gîl na bâd lín!

 

J. R. R. Tolkien: Gondolin bukása

Magvető, 2019
Fordította: Gálvölgyi Judit

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com