Fókuszban Papírfény

A legendás igazi – Jack Kerouac: Úton – az eredeti tekercs

uton_eredeti_tekercsÉvtizedekig temérdek rejtély övezte a XX. század második felének egyik legnagyobb hatású művét, Jack Kerouac Útonját: állítólag az író egy ültő helyében gépelte le az egészet, megállás nélkül és végig drog hatása alatt. Amiről azt hittük, legenda, most itt van – előkerült és Magyarországra jött az eredeti tekercs.

„Hé srácok mentek valahova? Vagy csak úgy sehova?” – teszi fel a kérdést egy autós, bár akár az élet is fel tehette volna. Tényleg, te stoppoltál már valaha? Próbáltál már kábítószert? Csentél már el valamit? Még ma is bennünk van az érzés, hogy ugyan már, ezt csak a csavargók, a társadalom peremére szorultak csinálják, nem olyan, aki teszem azt, szépirodalmat olvas. Most gondold el, mit szólhatott a betegesen konzervatív amerikai társadalom, amikor 1957-ben megjelent az Úton.

Pedig ez nem egy bonyolult regény, sőt. Alig tördelt, alig szerkesztett könyv, ahol a főhős egy New York-i író, aki fejébe veszi, hogy megnézi az amerikai kontinens csendes-óceáni végét. Stoppol, buszozik, Denverben bulizik egy jót, San Franciscóban beáll rendőrnek, Kaliforniában gyapotot szed. Semmi eget rengető nem történik, de mégis, az a néhány út, amit a főhős átél, örökre meghatározza az ő és társai életét.

„Remélem eljutsz oda, ahova igyekszel, és boldog leszel. Én mindig boldog vagyok, és mindig igyekszek valamerre” – egy stoppos öregember mondja ezt Jacknek. De nincs idő elmélázni, az autó megy tovább, és még keríteni kell egy kis whiskyt előtte. Az egész regény hangulata ilyen. Tele van apró, rövid élettapasztalatokkal, ugyanakkor egy perc megállás nincs azt feldolgozni. Az 1957-es verzióban még legalább voltak fejezetek, az eredeti tekercsben viszont a sor közepére beírják, hogy MÁSODIK RÉSZ, és már folytatódik is tovább az út. Még az se számít, hogy a két utazás között másfél év telt el.

Lehengerlő alkotás az Úton, nyelvileg és szociográfiailag egyaránt hatalmas teljesítmény. Kerouac úgy írta meg, hogy az utazás közben hosszú, többszörösen összetett mondatokkal jelezte a száguldást, és rövid, tömör mondatokkal a maradást. Eredeti nyelven még inkább zseniális lehet, ekkor (is) folyt be az angol szépirodalomba az utcai szleng – szerencsére a fordító, M. Nagy Miklós viszonylag jól tudta a magyar nyelvben is érzékeltetni a kor stílusát. Amit pedig nem tudott, azt megfogalmazta az előszóban, amit semmiképp nem érdemes kihagyni elolvasás előtt, az is igazi értéket jelent.

uton_1

„L.A. a legmagányosabb és legbrutálisabb város az összes közül” – az Úton tele van hasonló gondolatokkal, de az író sosem viszi túlzásba. Sokszor megáll, de sosem mélázik el, sosem ragad le egy percre sem, mert amint kezdenek rosszra fordulni a dolgok, azonnal tovább halad. Az öt út során még Mexikóba is eljutnak a szereplők, miközben a száguldás egyre veszélyesebbé, az őrület egyre öncélúbbá válik.

A felsorolt értékek ellenére nehéz ma akkora újdonságként tekinteni a Kerouac mesterművére, mint a XX. század közepén. Egyszerűen túl sokat átvettünk Kerouac és a beat generáció életfelfogásából és -tapasztalataiból ahhoz, hogy megbotránkozzunk vagy megdöbbenjünk. 2007-ben, az Úton kiadásának ötvenedik évfordulóján John Leland, a New York Times újságírója azt mondta, „Már nem sokkol minket a szex és a kábítószer. A szleng felett eljárt az idő, elkoptatták. A racionális szentimentalizmus egyre kevésbé vonzó.” Hozzátette: „azonban a szenvedélyes barátság és a felismerés, a válaszok keresése időtlen.” Vagyis nekünk már nem fogja megváltoztatni az életünket a regény, mert már a szüleinkét megváltoztatta. De azért van még bőven erő benne.

uton_2

És most, az eredeti tekercs megjelenésével az Úton ereje még intenzívebbé vált. Regényét csak így, a jelenlegi formában tudta elképzelni Kerouac (egészen pontosan azt felelte a kiadónak a szerkesztési javaslatára, hogy semmit nem lehet megváltoztatni, mert „a kéziratot a Szentlélek diktálta”). Sok helyen központosítás nélkül, néhány szándékosan elhelyezett hibával, kortársai eredeti nevével. A regényből egyébként film is készült, fölöslegesen. Azt a dinamikát, ami ebben megvalósul, nem lehet mozgóképpel ábrázolni, ahhoz még nem elég fejlett a szemünk.

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..