Papírfény

„Filmtörténet” Godard-módra – Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe I.

Jean-Luc CINEMA Godard saját filmjein keresztül mutat rá izgalmas összefüggésekre egy filmtörténetnek álcázott, szétfolyó szöveguniverzumban. 

A Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe című kötetsorozat első darabjának magyar nyelvű megjelenése piros betűs ünnep azon mozgókép-fanatikusoknak, akik a filmtörténet szeretetét a francia új hullámmal szívták magukba, és kiváltképp azon keveseknek, akik azóta is lelkesen követik az idős Godard mozgóképes csínytevéseit.

Aki klasszikus filmtörténetet vár a könyvtől, az csalódni fog. Viszont aki ismeri Godard munkásságát és lázadó, rendszeren kívül álló személyiségét, az joggal sejtheti, hogy klasszikus értelemben vett filmtörténetről esetében/ez esetben szó sem lehet. A kötet alapjául a Montreali Filmművészeti Egyetemen tartott beszélgetéssorozat szolgált, melynek során Serge Losique moderálásával a francia filmrendező lelkesen, mármint olyan „Godard-lelkesen” válaszolt a hallgatói, nézői kérdésekre. Az ezt összefogó kötetet 1981-ben jelentették meg francia nyelven. A Francia Új Hullám Kiadó gondozásában terv szerint hét kötetben magyarul is hozzáférhetővé válik „az utazás” a közeljövőben.

A Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe I. utazás: A remény birtokában című kötet borítója hagy némi kívánnivalót maga után: egy minimál design vagy egy letisztultabb tipográfia szerencsésebb lett volna (vö. angol vagy francia kiadás).

A magyar nyelvű példány viszont nem csak Godard „szövegáradatát” tartalmazza.

Nyitánya a francia filmrendező előszava, melyet Pentelényi László szerkesztői előhangja követ. A beszélgetést két szöveg keretezi, mindkettő 1981-ben, a francia nyelvű megjelenéskor született: felütésként Bikácsy Gergely Godard-ral készített interjúja, záróakkordként Kovács András Bálint lényeglátó recenziója olvasható. Az első részben a Kifulladásig (1960) és Otto Preminger Bukott angyal (1945) című filmjéből kiindulva olvashatjuk az első diskurzus során felmerült kérdéseket és gondolatokat. Ezt követi a második szekció, melyben A kis katona (1960) és Fritz Lang M – Egy város keresi a gyilkost (1931) című filmjének hasonlóságairól és különbségeiről mesél Godard. A kiadást a Godard filmjeihez kapcsolódó válogatott, nem hagyományos bibliográfia zárja.

A könyv magját tehát a beszélgetéssorozat adja. Fontos megjegyezni, hogy a kötetben az akkor rögzített beszélgetés vágatlanul szerepel, mindenféle korrektúra vagy lektori közbenjárás nélkül. Lebilincselő megtudni, hogy mi a közös Michel alakjában és Preminger főhősében, miért lettek rövidek az ugró vágások, vagy Godard miért utál az utcán forgatni. A könyv azért izgalmas olvasmány, mert Godard anyanyelvi szinten beszéli a mozgókép nyelvét, saját bevallása szerint: „nem látom a különbséget aközött, hogy filmről beszélek vagy filmet csinálok”; Jean-Luc Cinema Godardként is utalnak rá. Esetében egy olyan filmkészítővel van dolgunk, aki rendkívül tájékozott a filmtörténetben; egy még élő cinephile-lel, aki képes reflektálni saját művészetére és filmnyelvi gondolkodásmódjára, mindezt pedig képes filmtörténeti kontextusba helyezni.

Ez pedig nem mindennapos dolog.

A szöveguniverzumba merülés egyszerre izgalmas és fárasztó utazás, hiszen Godard gondolatmenetét pontról pontra követni érdekes kihívás, de asszociációi, eszmefuttatásának logikája nem mindig lebilincselő és érdemi információkkal kecsegtető. Talán ebben az értelemben a kötet felfogható úgy is, mint Robert Bresson Feljegyzések a filmművészetről című alapművének inverze: míg az lényeglátó és szűkszavú, addig ez egy redundáns szövegáradat, melyből az olvasónak kell kiszednie a mazsolákat. Ezáltal viszont nem is kaphatunk tőle gyomorrontást.

A Kifulladásig forgatása

A beszélgetést lapozgatva rögvest szembetűnővé válik, hogy a szerkesztő lábjegyzetekkel és hivatkozásokkal tűzdelte tele a szöveget. Miközben Godard a Kifulladásig forgatásának körülményeiről mesél, egy kis inzertben olvashatunk rövid tartalomleírást a filmről, majd annak hatástörténetéről kapunk érdemi információkat, később neves szakemberek az ugró vágás esztétikáját (Pethő Ágnes, Kovács András Bálint) elemzik. A burjánzó hivatkozás- és megjegyzés-apparátus különböző rétegeket képez az eredeti beszélgetésen, palimpszesztként működve hol additív módon (értelmező, kiegészítő funkciót ellátva), hol ironikus felhanggal (ld. bibliográfia) egészíti ki az alapszöveget. Így a Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe kollázsként is felfogható, és ebben az értelemben

struktúráját tekintve egy Godard-filmre hasonlít.

Magyari Andrea heroikus munkával fordította le magyarra a könyvet, melyet a Francia Új Hullám Kiadó gondozásában olvashatunk. Habár a könyv recenziójához nem tartozik szervesen, mégis kitérnék egy vargabetűvel a kiadó figyelemreméltó munkásságára. A Pentelényi László vezette szervezet célkitűzése az, hogy a Jean-Luc Godard és Fehér György filmjeiről szóló diskurzust életben tartsák, olvashatjuk a kötet szerkesztői előszavában. E két fontos auteur életművének ápolása mellett azonban tágabb értelemben a szerzői film hagyományát támogatják minden eddigi kötetük megjelenésével, mely vállalkozásuk megkérdőjelezhetetlenül fontos és dicséretet érdemlő.

A hétkötetesre tervezett Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe első kötete A remény birtokában alcímet viseli, ami mindenképpen várakozásra ad okot a folytatást illetően.

 

Jean-Luc Godard: Bevezetés ​egy (valódi) filmtörténetbe – I. utazás: A remény birtokában

Francia Új Hullám Kiadó, 2018
Fordította: Magyari Andrea

Milojev Zsanett

Milojev Zsanett magyar (PTE BTK) és film szakon (PTE BTK, ELTE) végzett, és tanult Oslóban is a Média és Film Tanszéken. Készített már kisfilmet (Vénusz átvonulás), de dolgozott filmes újságíróként is. Szereti a modern művészfilmet, a slow cinemát, a magyar filmek elkötelezett híve és gyűjti a filmes könyveket.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com