Erőszak és korrupció hatalmi játszmákkal karöltve egy lezüllött világban. A skandináv krimibe átültetett Macbeth nemcsak arra tökéletes, hogy újfent bizonyítsa, Shakespeare alkotásai kortalanok, de a regénnyel elérkeztünk Jo Nesbø toronymagasan legjobb könyvéhez is. Harry Hole el, Macbeth jő.
Bármilyen erősek, ötletesek és hangulatosak is voltak eddig Jo Nesbø (Hóember, Szomjúság) norvég író skandináv krimijei, egyik sem ért még csak a közelébe sem annak, amit Shakespeare egyik legnagyobb alkotásával művelt a szerző. A Macbeth modern miliőbe helyezése és összekapcsolása a 21. századi társadalmi problémákkal olyan könnyed és gördülékeny, hogy sokszor el is feledkeztem az eredeti műről. Nesbø nem pusztán adaptálta a Macbeth-et, ő megírta a saját verzióját annyira önállóan, amennyire kell. És mégis annyira kapcsolódva az alaphoz, amennyire lehet.
A Macbeth megszületése egyébként a Hogarth Shakespeare project része, amely kortárs írókat kér fel arra, hogy a világ leghíresebb alkotásait újraírják. Eddig Jeanette Winterson, Howard Jacobson, Anne Tyler, Margaret Atwood (A szolgálólány meséje, Alias Grace) és Tracy Chevalier írt Shakespeare feldolgozásokat a projekt keretein belül. Jo Nesbø tehát az ötödik a sorban, őt követi majd Edward St Aubyn (Patrick Melrose) és Gillian Flynn (Holtodiglan, Éles tárgyak, Sötét helyek).
Nesbø mindig is értett a hangulatfestéshez. Könyvei kegyetlenek, komorak: a félelem és fájdalom sokszor szinte tapintható, ahogy egy-egy könyvét lapozgatja az ember. Most azonban valami olyan erővel rántott be a világába, hogy tényleg Sin Cityben éreztem magam. A vér vörösét leszámítva itt is minden fekete és fehér, az eső csak ömlik az égből, egyfajta nyomasztó monotonitással bélyegezve meg a történéseket.
Egy lezüllött városban járunk, ahol a munkanélküliség, a drog és a szerencsejáték hamis megváltásába kergette az emberek nagy részét. A korrupció ural mindent, a rendőrség legmagasabb körei is lefizetett bábuk csupán a két legnagyobb drogbáró kezében. Macbeth egy tehetséges és megbízható vezető a rend őrzői egyik kisebb csapatának élén.
Az eleinte tiszta lelkiismeretű férfi azonban hamar becsvágyóvá válik és elszabadul a shakespeare-i pokol.
Hiába ismerem Macbeth történetét, hiába tudom, kik halnak meg sorra, a könyv végtelenül feszült és izgalmas marad a legutolsó oldalig. Az író olyan háttérrel toldott meg minden szereplőt és nyúlt bizonyos értelemben mélyebbre, mint Shakespeare, hogy egy teljesen új világ tárul az olvasó elé. Azaz nem csak a műfaji jegyek és a helyszín miatt más a Macbeth skandinávkrimi-változata.
A szereplők összetettebbek, Macbeth és a frappánsan Ladynek nevezett párja (miáltal mondatok sora tartalmazza a Lady Macbeth szókapcsolatot) közti viszony sokkal árnyaltabb, mint az eredeti műben. Macbeth egész karaktere kicsit elveszettebb, sokkal inkább áll szerelme és a drog befolyása alatt. Mindezzel pedig egy jobban felépített karakterleépülést láthatunk. Nesbø időt ad az olvasónak, hogy naivan és hiú ábrándokkal vezérelve bízzon a pozitívabb végkifejletben. Macbeth itt hatalomittassá és megszállottá válik, nem pedig így kezdi a történetét. Megannyi sarok mellett állva szurkolhatunk neki, hogy ne forduljon be rajta,
miközben Shakespeare alkotását ismerve nagyon is jól tudjuk, hogy minden hiába.
Tökéletes alapra épült a hibátlan ház: az emberi természetet talán senki sem ismerte jobban és írta le kegyetlenebbül, mint Shakespeare. Nesbø pedig ehhez kapcsolt kidolgozott karaktereket, háttértörténeteket, végtelenül izgalmas jeleneteket és az általa egyébként is oly kedvelt modern mindenkori társadalmi problémákat, mint a drog, a korrupció, a szerencsejáték és az emberi élet teljes semmibe vevése. Egyszerűen letehetetlen!
Jo Nesbø: Macbeth
Kossuth Kiadó, 2018
Fordította: Petrikovics Edit
