Papírfény

Az árnyékvilágon innen és túl – Joe Hill: Fekete telefon

Habár a cím és a borító a nemsokára mozikba kerülő moziadaptációval hirdeti magát, Joe Hill Fekete telefon című kötetének névadója csak egy a benne rejlő sok történet közül. 15 remekül megírt, fantáziadús és hátborzongató novella, amelyek bőven túlmutatnak azokon a megszokott skatulyákon, amiket a horror műfajáról általában gondolunk.

Ha híres ember gyermeke vagy, nem lesz olyan könnyű kivívni magadnak az elismertséget. Folyamatosan ott lesznek a nagy elvárások vagy a nepotizmussal megvádolók, akik szerint nincs valódi, érdemes teljesítmény amögött, amit csinálsz. És most akkor képzeld el, hogy úgy kell rálépned az írói karrierre, hogy az apád a modern popkultúra egyik legismertebb, legtöbbet idézett, megkerülhetetlen egyszemélyes fellegvára. Joe Hill alias Joseph Hillstörm King pontosan ezzel szembesült, így karriere elején, egy huszárvágással elhagyta a legendás vezetéknevet, és saját talpon kívánt érvényesülni. Sikerült is neki, hiszen az elmúlt húsz évben olyan remek irodalmi alkotások köszönhetőek neki, mint a NOS4A2, a Szarvak vagy azóta kultikussá vált Locke and Key képregénysorozat.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

Viszont a kezdet kezdetét a 2005-ben megjelent 20th Century Ghosts című novelláskötete jelöli, aminek (megváltozott című) magyar kiadását most tarthatja kezében a kedves olvasó. Ez a remekbe szabott történetfüzért pontosan az teszi lebilincselő, nehezen letehető olvasmánnyá, hogy Hill minden történetben, sőt szinte minden oldalon képes újra és újra meglepetést okozni. Legfőképpen annak köszönhetően, hogy nem hajlandó prózáját jól ismert műfaji keretek közé beszorítani, így nem csak a horror, hanem sokszor a fantasy, a szociális dráma vagy a sci-fi elemei is bele-beleszűrődnek a novellákba. Amiket az tesz hátborzongatóvá, hogy a mindennapos helyzetekbe, realisztikus életekbe képes a szürreális rémületet belecsempészni.

Sokszor kényelmetlenül belsőséges, pszichoanalitikus részletességgel vagy jéghideg, húsbavágó szenvtelenséggel.

Nem meglepő, hogy a kötet közepetáján lévő címszereplő a legfogékonyabb a mozgóképes adaptációra, hiszen klasszikus túlélőhorror, amelyben a sorozatgyilkos legújabb kiszemeltje a korábbi áldozatok szellemei segítségével száll szembe a gonosszal. Rövid, feszes fejezetekre osztás, az elrabló pincéjének kellően klausztrofób és mocskos leírása, jellemzően az a kisregény, amit még bármelyik más horrorírótól olvashatnánk. Ellenben a kötetindító Legjobb új horror erősen metafikciós volta, amiben Hill szatirikus pellengérre állítja a műfajban akkortájt egyre jobban jelenlévő szélsőségeket, már jelzi írói kreativitását és egyedi gondolkodásmódját. A munkájában kiégett horrornovella-szerkesztő, akire már nem hat az öncélúan eltúlzott, pornográf erőszak és a valódi, lélekbe ható borzalmakat próbálja kutatni, egyfajta alteregónak is értelmezhető. Aki aztán persze saját bőrén érzi meg, milyen az, amikor túl mélyre megyünk a nyúlt üregébe és találkozunk azzal az íróval, aki annyira átéli saját leírt rémtetteit, hogy a valóságba is átviszi.

Ugyanakkor a Fekete telefon legtöbb kisregénye/novellája már sokkal bátrabban játszadozik a határokkal, sokszor olvasás közben el is gondolkodtam, hogy tulajdonképpen valóban horrort olvasok?

A 20. századi kísértet első látásra klasszikus szellemtörténet, a mozivetítés közben meghalt, majd utána a mozit évtizedeken át kísértő lányról. De Hill szép lassan átformálja egy fájdalmasan érzékeny, lírai művé a magányról, a szép emlékekbe való kapaszkodásról és egy öreg férfiről, akinek élete összefonódik egy egyre elhagyatottabb, lepusztuló épülettel és a benne lévő kísértettel. Ugyanez a fájdalmas nosztalgiaérzet, a pillanatnyi öröm megélése hajtja a Jobb mint otthon vagy a Beszorítás című történeteteket, amiknek hősei számkivetettek a társadalomban. 

Tulajdonképpen ez a tematikai elem, ami valamilyen szinten összekapcsolja a legtöbb itteni kisregényt: a kitaszítottság, a magány érzete, hogy más vagy, mint a többiek és nem találod a helyed. Legérzékletesebben ezt a Pop art – A légből kapott fiú című történet adja át, ami két fiatal fiú rövid életű, de annál meghatóbb barátságát meséli el… miközben az egyikük még csak nem is hús-vér ember. Vagy ott van ennek a szürreális testhorrorba csapó változata, amikor egy szegénysorban élő fiú ébred arra, hogy óriási bogárrá változott. Kafka Átváltozásának modernizált verziója, aminek legiszonytatóbb pillanataiból is átható szomorúság és tragédia árad.

Hill prózája hol tömör és lényegre törő, hol kalandozó, részletes, mindig igazítja magát az adott novella stílusához, hangulatához.

Történetei sokszor végződnek csattanóval, de ezek egyszer sem érződnek öncélúnak. Legyen az A palást utolsó néhány bekezdése, amik az emberi lélek mélyén rejlő sötétséget hozzák napvilágra vagy az Utolsó lélegzet zárósorai, amik azt a végzetszerűséget hordozzák magukban, mint Edgar Allen Poe mesterművei. A Fekete telefon közel négyszáz oldala számos hátborzongató, szívfacsaró és itt-ott elgondolkodtató pillanatot fog adni olvasójának, a többi felfedezést pedig meg is hagyom nekik. Sokszor felmerül a kérdés, vajon tud-e továbbszállni a tehetség apáról fiúra. Joe Hill a tökéletes igazolás rá.

Joe Hill: Fekete telefon

GABO Kiadó, 2022
Fordította: Uram Tamás és Pék Zoltán

Szabó Kristóf

Szabó Kristóf az ELTE bölcsészkarán végzett filmelmélet és filmtörténet szakirányon, jelenleg könyvtáros, 2016 óta tagja a Filmtekercsnek. Filmes ízlésvilága a kortárs hollywoodi blockbusterektől kezdve, az európai művészfilmeken át, egészen a Távol-Keletig terjed. Különösképpen az utóbbira, azon belül is a hongkongi és a dél-koreai filmre specializálódik.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés