Papírfény

A nevem Bond. Skizofrén Bond – John le Carré: Kettős szerepben

John le Carré tizedik regényében az izraeli titkosszolgálat a tudathasadásig szervez be egy egyszerű angol színésznőt. A Kettős szerepben a kémregények Bűn és bűnhődése.

Ami Agatha Christie a krimiknél, az John le Carré a kémregényeknél. Az egykor a brit titkosszolgálatot is megjárt író 24 fikciós könyvet írt eddigi pályája során, valamint további négyet a valóságról s megannyi novellát, forgatókönyvet, antológia-darabot. A Kettős szerepben (sokkal eredetibb címén: A kis dobos lány, azaz The Little Drummer Girl) a tizedik regénye volt, és szinte azonnal meg is filmesítették. A főszerepet akkor Diane Keaton kapta, tavaly viszont sorozatot forgattak belőle, ekkor pedig már a Lady Macbeth felfedezettje, Florence Pugh játszotta el a címszerepet.

A színésznők egy színésznőt játszottak el. A Kettős szerepben főhőse egy fiatal huszonéves lány, aki egy angol függetlenszínház társulatának a tagja. Charlie-t az izraeli titkosszolgálat választja ki egy feladatra, mert pont úgy néz ki, mint azok a nők, akiket a magát európai dzsigolónak kiadó, palesztin terrorista Michel általában beszervez. Az izraeliek fő célpontja azonban nem a férfi, hanem annak bátyja, aki számos európai merényletért felelős, amit zsidók ellen követtek el szerte a kontinensen.

Nem azért atipikus a Kettős szerepben, mert nő a főszereplője, hanem mert le Carré az arab-izraeli konfliktusba tenyerel bele.

John Le Carre Kettős szerepben

A hidegháborúban egyértelmű volt a helyzet: a szabadságot hirdető nyugati hatalmak álltak szemben a diktatórikus szovjet rezsimekkel. Az arab-izraeli konfliktus azonban közel sem volt ennyire világos – sem napjainkban, sem a nyolcvanas években, amikor a regény játszódik. Ma már szinte elképzelhetetlen, de a terrorizmus a XX. században egy kvázi-legitim politikai eszköz volt, amelyet szinte minden esetben az elnyomottak alkalmaztak a náluk nagyságrendekkel erősebb ellenfelekkel szemben. A palesztinok pedig egy elnyomott kisebbség voltak csupán.

Le Carré kapásból állást foglal a világpolitika egyik legmegosztóbb kérdésében: az izraeliek mellé áll. Rögtön egy gyerek halálával kezdődik a történet, akit palesztin terroristák robbantanak fel. Maguk a főhősök is – az angol színésznőt leszámítva – mind zsidók. Csakhogy ez az egyértelmű morális alaphelyzet szinte lapról lapra oldódik.

A Kettős szerepben legizgalmasabb aspektusa, hogy egyre nagyobb teret kap benne az arab álláspont.

Ezáltal, részben legalábbis, le Carré úgy képviseli a rossz oldalt, hogy közben be is védi magát. Mondhatni: temetni jött, nem dicsérni.

Persze az egész nem működne, ha nem jellemezné az egész regényt a ködösítés. Le Carré ráérősen kezdi az egész könyvet. A történet nem rohan sehová. Az író néha elidőzik apró részleteken, amelyek sejthetően jelentőséghez jutnak később. Viszont annyi információ ömlik rá az olvasóra, hogy szinte megfejthetetlen, mi lesz fontos és mi lényegtelen. Ez talán a legszembetűnőbb hibája a könyvnek: végtelenül hosszú.

Nagyjából a kötet harmada táján megkezdődik Charlie felkészítése a kémkedésre. Az író nem kérkedik, hogy mennyire ismeri belülről a világ egyik legjobb titkosszolgálatát, az izraelit, sőt a mindentudók nyugalmával cseppent el gondolatmorzsákat. „Mint a szakma mesterei, az erőszak gondolatát szívből megvetették” – mondja az egyik zsidó ügynök. Az izraeli titkosügynökség profizmusa azonban csak azokban a jelenetekben mutatkozik meg, amelyekben Charlie nincs jelen. Őt ugyanis egy speciális tiszt, Joseph készíti fel az akcióra. A módszerei pedig morálisan finoman szólva is megkérdőjelezhetők.

Vagyis egyfelől elismeri le Carré az izraeliek profizmusát, de közben azt sem takargatja el, hogy azok közben mennyire gátlástalanok.

És az egész őrület közepén ott áll Charlie. Rajta, benne csapódik le az a felfoghatatlan alternatív valóság, ami a kémvilágot jellemzi. A New York Times azt írta a könyv megjelenésekor, hogy „a Kettős szerepben az a kémregényeknél, mint a Bovaryné a felnőttéválás-történeteknél vagy a Bűn és bűnhődés a bűnregényeknél.” A kapcsolódási pont a két említett művel a személyiséghasadás. Joseph szinte skizofréniába taszítja Charlie-t, hogy megvédje őt. „Döntsél, sose habozzál. Inkább legyél következetlen, mint bizonytalan.” A lány pedig nem egyszerűen megfogadja a tanácsokat. Benne egy olyan kém születik, aki voltaképpen maga se tudja, hol kezdődik a valóság és a fikció. Le Carré tehát nemcsak az olvasó felé ködösít, hanem a szereplői elméjében is.

A Kettős szerepben második adaptációját a koreai Park Chan-wook forgatta le, aki többek között A szobalányt, az Oldboyt és a Vonzásokat (Stoker) is jegyzi. Nem ez Park legkülönlegesebb vagy legmélyebb alkotása, de a pszichológiai vonal miatt jó kezekbe került nála a sorozat megvalósítása. Reméljük, még több ilyen feldolgozás készül a közeljövőben le Carré műveiből.

 

John le Carré: Kettős szerepben

Agave Könyvek, Budapest, 2018
Fordította: Kaposi Tamás

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..