Papírfény

Szeretettel, John – John Lennon levelei és feljegyzései

John Lennon: kerek szemüveg, hosszú haj, békeaktivista, Yoko Ono férje, ex-Beatle. Sok minden ismeretes az egyik leghumorosabb Beatle-ről, ám ezidáig belelátni John Lennon lelkébe kifejezetten nehéz feladatnak bizonyult. Most viszont a Hunter Davies-szerkesztette John Lennon levelei és feljegyzéseiből megismerhetjük az ikon gondolkodásmódját, félelmeit és érzéseit.

A John Lennon levelei és feljegyzései bevezetésében Hunter Davies – aki egyébként az egyetlen autorizált Beatles-életrajz írója, tehát személyesen ismerte az együttes tagjait – elmondja, hogy gyűjtőktől, családtagoktól, barátoktól és aukciós házakból szedte össze Lennon írásait, amelyeket kronologikus sorrendben szerkesztett egésszé. Ezt egy rövid életrajz előzi meg, amit az ötéves és elképesztően aranyos John fotójával indít. Az archív fényképek egyébként minden fejezet elején fellelhetőek, illetve a fakszimilék mellett néha egy-egy részen belül is.

Az életrajz azért is szükséges, mivel – ahogy Davies is megfogalmazza – „lesznek olyan olvasók is, akiknek talán nincs a kisujjukban minden ismeret hősünk életéről és koráról, ezért (…) hasznos lehet átfutni életének egyes eseményeit”. Így egészen 1940. október 9-étől indulunk, amikor Liverpool légitámadása alatt John Winston Lennon megszületett. Ezután a kötet megismertet a Lennon család tagjaival, ami már csak azért is lényeges, mivel számos levél szól nekik, illetve róluk. John életének egyik fontos személye az őt felnevelő Mimi néni, az apja, Fred, anyja, Julia, valamint másik nagynénje, Mater (vagyis Elizabeth) néni. Róluk, ahogy a John Lennon levelei és feljegyzéseiben felbukkanó összes lényegesebb szereplőről egyenként közöl is egy-egy rövid ismertetőt Davies.

Az egyik leghosszabb, kézzel írott üzenetet John például unokatestvérének, Leilának küldte. A négyoldalas levél kétségkívül egyik legmegrázóbb mondata arról beszél, hogy a következő évben negyvenéves lesz, és „remélem, az élet valóban most kezdődik.

Ezt azért olyan különösen megrendítő olvasni, mivel John Lennont életének negyvenedik évében gyilkolták meg.

Ahogy a könyv egészéből, úgy ebből a bevezető részből sem hiányozhat John művészetének bemutatása, ám ez nem csupán a zenei tehetségét takarja. Kiderül, hogy már kiskorától kezdve a maga szórakoztatására készített rajzokat, képregényeket, vicces történeteket. Az első könyvecskéje a Sport, Sebesség és Illusztráció volt, amit elemi iskolában tervezett, majd ezután jött a tizenkét-tizenhárom éves korában szerkesztett Daily Howl névre keresztelt újság. Ezek mind arról tanúskodnak, hogy John Lennon kiskora óta hihetetlenül intelligens és humoros volt (a későbbiekben például gyakran Dr. Winston O’Boogie-ként írta alá a leveleit).

Az életében írt további levelek és jegyzetek is ezt a tulajdonságát támasztják alá. Egyre érettebb szójátékokat eszelt ki, amiket sokszor – a többi részt egyébként rendkívül tehetségesen fordító – Bánosi György sem tudott magyarítani. Ilyen például az egyik képeslap, amit egyik barátjának, Bob Gruen fotósnak küldött 1977 és 1978 között. Lennon Hemingway Amikor a nap is felkel (The Sun Also Rises) című regényének címét parodizálta egy Japánból küldött egyetlen mondatában: „Yen also rises”, ami magyarul „a jen árfolyama emelkedik” magyarázat nélkül kicsit sem vicces. Később dalszövegeket rejtett el az üzeneteiben, mint abban a magának Hunter Daviesnek küldött képeslapon, amit a John Lennon levelei és feljegyzései szerkesztője 1968-ban kapott kézhez: a „Bárcsak itt, ott és mindenütt lennétek” sor a Beatles Revolver albumának Here, There and Everywhere című számára utal.

Lennon írói tehetsége tehát már igen korán megmutatkozott,

legkorábbi megjelent cikke a Mersey Beat nevű liverpooli zenei magazin 1961 júliusi számában található „Egy rövid kitérő a Beatles kétes eredetéről. Fordítás John Lennonból” címmel. Ezt persze több publikálás is követte, a hírhedt nyílt levele Paul McCartney-nak vagy például a Szerelmeslevélnek keresztelt üzenetük Yoko Onóval 1979-ből, amit a The New York Times hozott le. Ez utóbbiból teljes mértékben hiányoznak a csípős megjegyzések, humoros megfogalmazások, ezért Davies szerint „a megfogalmazásban Yoko vitte a prímet, bár természetesen John is tudott ünnepélyes és spirituális lenni.”

Yoko Ono köztudottan óriási hatással volt Lennonra, ez pedig a leveliben is megmutatkozik. A művésznő felbukkanásától fogva John egy egészként gondolt magukra, amelynek következtében minden üzenetét „John és Yoko”-ként írt alá, illetve mellékelt a párosukról egy apró skiccet. Második feleségének viszont nem igazán küldött leveleket,

mivel mindent együtt csináltak és mindenhová együtt mentek.

Nem úgy Cynthia Lennon esetében, akit kamaszkora végén ismert meg, és nagyon édes üzeneteket küldött neki. A szeretlek szó százszori ismétléséből áll például egy teljes papír. Később, a Beatles indulásakor, amikor Hamburgban turnéztak, John levele így kezdődött: „Szeretlek, szeretlek, szeretlek és őrülten hiányzol”. Egyik, szintén az első feleségének küldött irományából még mélyebb betekintést nyerhetünk Lennon lelki világába és az érzéseire első fiával, Juliannel kapcsolatban:

„alig bírom kivárni, hogy lássam őt, jobban hiányzik, mint valaha, gondolom, lassú folyamat volt, míg úgy kezdtem érezni, mint egy valódi apa. Remélem, mindez világos és érthető. Órákat töltök el öltözőszobákban és azokra az időkre gondolok, amiket elpocsékoltam, hogy nem voltam vele, és nem játszottam vele, tudod, azokra a hülye, rohadt időkre gondolok, amikor kurva újságokat és minden szarságot olvastam, míg ő velem volt a szobában és MINDENT ROSSZNAK találtam! Ő nem látott eleget engem, és én igazán azt akarom, hogy megismerjen és szeressen, és hiányozzak neki, mint ahogy nekem mind a ketten nagyon hiányoztok.”

Ez a néhány sor nemcsak azt mutatja be,

mennyire nehezen talált egymásra apa és fia,

hanem azt is, milyen megterhelő lehetett az akkor huszonéves fiúk számára az 1960-as évek Beatle-mániája. Ezt az időszakot Davies az összegyűjtött anyagokon keresztül is remekül reprezentálja: rajongói magazinok idevágó részletei – amiből olyan információkat tudhatunk meg, mint hogy John személyes ambíciója az volt, hogy egyszer egy musicalt írjon –, rajongó lányok leveleire írt válaszok…

BeatlesEzen fakszimilék mellé Davies gyakran mellékel egy-egy anekdotát a gyűjtőktől, egykori alkalmazottaktól, esetleg a már megöregedett rajongóktól. Ezek az érdekes adalékok viszont elenyésznek az információtömeg mellett, amit Davies maga szolgáltat ebben az igen komplex könyvben. Az archív fotók után ugyanis a szerkesztő a fejezetek előtt történeti kontextusba ágyazza a következő adag összegyűjtött irományt, melyeket szintén részletes magyarázatokkal köt össze. Így például az Apple-drámák, 1969 című fejezet például kísérletet tesz a Beatles sokat tárgyalt felbomlása okainak feltárására. Davies írása alapján valószínűleg az Apple Corps megalapításakor történhetett valami: Paul bevonta a barátnője, Linda édesapját az üzletbe, John, Yoko, George és Ringo viszont egy Allen Klein nevű üzletembert szerették volna szerződtetni. Ez a széthúzás, Yoko és Linda belépése John és Paul életébe, valamint a Beatles tagjainak megcsömörlése az állandó fellépésektől mind-mind fontos tényező lehetett a legendás banda feloszlásában.

Ám ez nem azt jelentette, hogy teljesen megromlott volna a srácok között a viszony.

Még Paul és John hírhedt viszálya alatt is legbelül szerette egymást a két barát. Ezt egyrészt John „szeretettel mindkettőtöknek” aláírása, Paul McCartney egyik nyilatkozata is alátámasztja. Davies visszaemlékezése szerint ugyanis az egyik hatalmas veszekedés közben „John hirtelen megállt, rábámult a szemüvege felett, és azt mondta: «Paul, csak én vagyok.» Aztán folytatta az anyázást és a káromkodást.”

Lennon levelei alapján egyébként a leginkább Ringo Starr-ral tartotta a baráti kapcsolatot. John nagy testvérként követte nyomon Ringo szólókarrierjét, és gyakran bátorította, tanácsokkal látta el a dobost: „A Blondies «Heart of Glass» (Üvegszív) című száma, ehhez hasonlót kellene készítened – ÓRIÁSI ÉS EGYSZERŰ”.

John Lennon persze nem csupán író, dalszerző, barát vagy férj volt.

Utolsó évtizedeiben elmerült az aktivizmusban, és egyre markánsabb szerepet vállalt a politikában is – úgy az USA, mint Nagy-Britannia közéletében. Ezeket tárgyalja az Amerika és az új ügyek, 1972-1973 című fejezet. Itt olyan emberekhez írt leveleit ismerteti Davies, mint a Black Panther-mozgalom alapítója, Huey Newton, Sam Ervin szenátornak, aki a Watergate meghallgatásra hívta be Lennont tanúskodni. De elolvashatjuk John és Yoko újsághirdetését, ami egy Michael X nevű férfi életének megmentéséért íródott. Michael X (más néven Abdul Malik, illetve Michael de Freitas) Fekete Hatalom közösségi házat alapított Észak-Londonban, akit végül politikai indíttatásból ki akartak végezni Trinidadban.

Lennon az utolsó pár évében viszont már nem vállalt ilyen hangosan szerepet sem a médiában, sem a közéletben. Így az ezeket feldolgozó fejezetek (Otthon, egyedül, 1977-1978; Még mindig elzárkózva, 1979; Kettős fantázia) már csak néhány személyes levélből, képeslapból, és rengeteg lefirkantott jegyzetből állnak. Olyan trivialitásokról van bennük szó, mint hogy Johnnak problémája volt a mosodával („Milyen mentséget találnak arra, hogy a vadonatúj fehér ingemet sárgán kaptam vissza?”), hogy az HBO-tól szerelőt vártak, hogy macskáik voltak (FIGYELJ a MACSKÁKRA, amikor kimennek”), vagy hogy Nescafét, friss gombát és teljes kiőrlésű kenyeret kell venni a boltban.

A John Lennon levelei és feljegyzései 392 oldala azonban egy olyan megrázó írást sem tartalmaz, mint amilyen a 285. számot viselő levél. 1980. december 8-án 22 óra 30 perckor ugyanis John Lennon leírta élete utolsó szavait egy Ribeah Love nevű lánynak:

„Ribeah-nak

Szeretettel

John Lennon

Yoko Ono 1980”.

 

Hunter Davies: John Lennon levelei és feljegyzései

Partvonal Kiadó, 2018
Fordította: Bánosi György

Avatar

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya