Jü Hua az egyik legismertebb kortárs kínai író a Nyugaton, akinek már három könyve is megjelent magyarul. Idén az Élni című regényét is elolvashatjuk, amiből Zhang Yimou filmet rendezett, s ami elhozta a világhírt az írónak.
Jü Hua egy interjúban elég szórakoztatóan beszélt arról, hogy miért érezte, hogy fogászként nem pont azt a részét látta a világnak nap mint nap, amit szeretett volna, s hogy miként figyelt fel a lődörgő alakokra, akikről kiderült, hogy művészek, s ezután ő maga is sikeresen pályát váltott. Ehhez még érdemes tudni, hogy Jü Hua a kulturális forradalom idején volt gyerek, tehát irodalommal nem igazán találkozott. Ha mégis kezébe került egy könyv, azt addigra annyian forgatták, hogy hiányzott az eleje, a vége, vagy ki tudja melyik része, így gyerekként az olvasás élményéhez a fantázia és a történetalkotás élménye is társult, társulnia kellett.
Ez a lődörgő művészalaktípus megjelenik az Élni mesélőjeként is, vagyis a regény keretét adó fiatal suhanc képében, aki faluról falura járva népdalokat gyűjt. „Megcsíptem egy lógós munkát” – így foglalja össze a mesélő, s valóban pusztán naphosszat lődörög és mások történeteit hallgatja. Így találkozik Fu-kujjal, aki más, mint a többi öreg. Fu-kuj mindenre tűpontosan emlékszik, mintha mása nem is lenne már az életben, csak az öreg ökör és az élettörténetére emlékezés, mellyel
felidézi mindazokat, akik egyszer mellette voltak.
Zhang Yimou, a kínai filmtörténet legendás alakja 1994-ben – gyakorlatilag a megjelenése után egyből – filmet forgatott a regényből azonos címmel. Zhang Yimounak rendkívül jó szeme volt a kínai irodalom érdekes darabjainak felfedezésére, Jü Hua mellett többek között előszeretettel foglalkozott a később irodalmi Nobel-díjat kapott Mo Yan írásaival is. Első filmje, a Vörös cirokmező is egy Mo Yan-regény adaptációja. A filmes adaptációk pedig jócskán hozzásegítették a szerzőket a hírnévhez Zhang Yimou Kínán kívül is egyre növekvő elismertségnek köszönhetően, ami akkoriban elég kevés művésznek adatott meg, úgyhogy ezek valóban gyümölcsöző együttműködések voltak. Bár az Élni adaptációja bőven megenged magának változtatásokat, például a keretet adó történetmesélő figura meg sem jelenik a filmben.
Az Élni című regény története tehát lényegében Fu-kuj élettörténete, aki az 1940-s években született és ahogy apja hívta őt, a „Hszü család tékozló fattya” volt. Az elkényeztetett fiatalúr ugyan megházasodott, de minden idejét szerencsejátékkal és kurvákkal töltötte, amire apránként rá is ment a teljes családi vagyon. Így lett a nagyúrból földönfutó, majd amikor a kommunista párt elkonfiskálta a földeket és elosztotta a parasztok között, túlélő. Túlélő és elszenvedő, hiszen az életen kívül nem sok más jutott, a háborút, az éhezést a kulturális forradalom követte, s a történelem nagy politikai megmozdulásai legkevésbé foglalkoztak az egyes emberekkel, vagy azok akár alapvető, az életben maradáshoz szükséges igényeikkel. Jü Hua nem dobálózik évszámokkal, a politikáról sem beszél direkt módon, az életút elbeszélése közben mégis kirajzolódnak a kínai történelem eseményei. S míg Kína megélte a nagy átalakulásait,
a kisemberek csak egyre próbáltak boldogulni, élni, túlélni.
Jü Hua második regénye az Élni, ami realista jellegű, itt még nyoma sincs a későbbi mágikus realizmusnak, mint például a 2015-ös A hetedik nap-ban, ahol az egész regény a főszereplő halála utáni bolyongásáról szól. A súlyos, gyötrelmes és végtelen keserűség azonban állandó kézjegye a szerzőnek. Pedig nem hibáztatja a politikát, az országát, közönyösen és mellékesen mesél a szerencsétlenségekről és az embertelenségekről is. Csak úgy, ahogy a népdalgyűjtő hallgatja a falusiak történeteit mindenféle megjegyzés vagy rosszallás nélkül. Ettől persze nem lesz könnyebb az olvasottak befogadása, sőt, talán így több is hárul az olvasóra, hogy maga dolgozza fel, helyezze el, ami elé tárul.
Végül a magyar kiadásról: a kínai irodalom európai befogadásának legnagyobb nehézsége nem is a kulturális különbség, vagy éppen a kínai történelem kevésbé mélyreható ismerete, hanem a fordítások hiánya. A merőben más esztétikát, értékeket hordozó nyelv magyarra való átültetése mindenképpen kihívás. Az Élni fordítója, Zombory Klára, aki egyébként Jü Hua korábbi könyveinek fordítását is jegyzi, egy rendkívül hangulatos és működő szöveget alkotott meg, ami jelentősen hozzáad az olvasmányélményhez. A Helikon Kiadó pedig a Jü Hua könyvsorozatot sajátos, de összehangolt borítóval látja el, ami ezúttal Zhang Yimou filmes adaptációjának poszterét vette alapul.
Jü Hua: Élni
Helikon Kiadó, 2020
Fordította: Zombory Klára
