Fókuszban Papírfény

Meghallani és értelmezni – Kathryn Kalinak: Filmzene – Nagyon rövid bevezetés

kalinak filmzeneMióta film a film, zene kíséri. Csak abban van különbség, hogy milyen módon, mennyi és milyen hozzáadott jelentéssel. Kathryn Kalinak a filmzene témáját járja körül, szinte minden szempontból. Legalábbis felvet mindenféle szempontot, amik további végiggondolásra várnak. De ezt a rövidséget nem róhatjuk fel neki, mert maga is így aposztrofálja könyvét: Filmzene – Nagyon rövid bevezetés.

Ez az ici-pici könyv nagyszerűen megragadja a témát: egyrészt kifejezi jelentőségét, másrészt precízen, logikusan felépített fejezeteivel újabb és újabb vizsgálódási szempontokat ad meg. Gyakorlatilag minden egyes fejezet több szakdolgozatnyi anyagot rejt magában – kifejtésre inspirálva a hozzáértőket. Ám ha ez nem is történik meg, valaki csupán ezt a könyvet olvassa el és itt megáll, akkor megtörténik a legfontosabb, tudatosodik a zene jelenléte a filmben, ezáltal nagyobb figyelem kerül rá, s így egy újabb elemzési szempont kerül a palettára, ami segíti a filmalkotások mélyebb megértését.

Lássuk, mikről is van szó a filmzene nagyon rövid bevezetésében! Először is egy konkrét film(zene) elemzés Tarantino Kutyaszorítóban című filmjének egy jelenetéről. Tökéletes választás, hiszen a kultrendező munkái széles körben ismertek, ám mégsem a kommersz irányba mutatnak, így a filmzene használata is szerzői jellegű, vagyis az ellentétes érzések felkeltésére használja a zenét, nem pedig az adott hangulat megerősítésére. Ezt Kathryn Kalinak részletesen levezeti, a működési mechanizmust teljesen érthetővé téve.

Quentin Tarantino
Quentin Tarantino

Ezután kezd a könyv a filmzene történetébe 1985-től napjainkig. Országok szerint is halad, de persze főleg Amerika, érdekességképpen India kerül bemutatásra. Majd áttér a komponistákra, vagyis a filmzene szerzőire. Itt inkább sztorikat, egyedi eseteket mesél, jelezve, hogy a komponisták világa is a sztárvilág része, így bőven vannak híres mondások, egyedi esetek, még pletykák is – még ha ők kevésbé felkapottak is, mint a színészek, rendezők.

Növeli a könyv értékét, hogy a filmelméleti alapvetéseket is bemutatja pár hívó szóval, kezdve a zene alárendelt szerepétől a harmincas években, egészen “a zene a társadalomi diskurzus egy formája” gondolatig. De bármely korban is vagyunk, azt leszögezhetjük, hogy a zene érzelmeket közvetít, s ezt egy zeneileg leírható módon teszi. Például a szenvedély kifejezésekor gyakori a hegedű használata, a felfelé törő dallam, a dúr hangnem, a stabil harmóniavilág.

Kathryn Kalinak rövidke könyvében nagy hozzáértésről és pontosságról tesz tanúbizonyságot, mely ellensúlyozza a kiadvány hosszát. Rövid idő alatt sok ismeretet ad át, ráadásul remek filmpéldákkal. Csak javasolni tudom az ajánlott filmlista megtekintését és a még nem látott filmek pótlását a könyv elolvasása után. Természetesen az új – zenére is fókuszáló – elemzési szempontok figyelembevételével.

Avatar

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE-n végzett Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakon. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket. A Nagyítás rovatot vezeti. kellermirella@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..