Magazin Papírfény

A ló két oldala – Kody Keplinger: The DUFF – A pótkerék

The DuffHa egy könyv filmváltozata ahelyett, hogy sűrítene és kihagyna dolgokat, inkább hozzáad, mi több teljesen újraír, akkor lehet sejteni, hogy a forrásanyaggal valami gond van, vagy legjobb esetben, egyáltalán nem fordíthatóak az értékei papírról digitális celluloidra. Kody Keplinger regénye nem a legjobb eset.

Ahogy egyre nehezebb a világon a könyvkiadás helyzete az új média mellékhatásai által szűkülő piac miatt, igazán örvendetes, hogy van egy olyan műfaj, marketing kategória, amely kifejezetten népszerű a fiatal generáció körében: a YA. Az olyan kiadóknál, mint a Könyvmolyképző, nem titkolt kultúrmisszió, hogy az efféle könnyűirodalom által beleneveljék az olvasás szeretetét egy vizuális élményekhez szokott nemzedékbe. A young adult tehát jó esetben kapudrogként kéne, hogy funkcionáljon a keményebb szövegekhez – persze ez csak annyira állja meg a helyét, mintha azt állítanánk, a hollywoodi tinivígjátékok fogyasztása előbb-utóbb elvezeti a nézőt Tarkovszkijhoz. Ám ha nem is, a vállalás ennek ellenére dicséretes, és magát a műfajt sem szabad leírni: nem minden ifjúsági regény eredendően bugyuta és rosszul megírt. Kody Keplinger első regénye azonban az.The DuffA The DUFF – A pótkerék címe egy angol szlengkifejezésen alapszik, mely kb. annyit tesz, „ügyeletes ronda dagi barát” (a magyar kiadás hátlapján enyhén szexistán „barátnő” szerepel, noha az eredeti terminus nem nem-specifikus, és a filmváltozat is használja a szót a srácokra). A Duff nem feltétlen ronda vagy kövér, de ő egy baráti társaság esztétikailag leggyengébb láncszeme, akinek a feladata, hogy a többiek jobban nézzenek ki mellette. A kifejezés nem Kody Keplinger találmánya, egészen 2003-ig visszamenőleg találunk rá hivatkozást az interneten – bár konkrét eredete nem ismert, egészen biztos, hogy ugyanaz a „bro kultúra” szülte, mint a MILF és hasonló degradáló rövidítéseket, amivel tele van az Urban Dictionary utca- és internetnyelv gyűjtő netes adatbázisa.

Ennek a kifejezésnek a kirekesztő, lealacsonyító mivoltára épül Kody Keplinger regénye, amelyben egy Bianca nevű lány elbeszélését követjük, akit a helyi férfiisten és egyben legnagyobb szoknyapecér, Wesley Rush így nevez egy szórakozóhelyen, miközben a lány barátnői közelébe akar férkőzni. A szó teljesen megváltoztatja Bianca életét és elindítja egy úton – ami rendkívül kiszámítható és a legkevésbé sem izgalmas –, hogy a végén elérjen ahhoz a konklúzióhoz, miszerint a nőkre aggatott bélyegek (prűd, ribanc, Duff stb.) használata nem oké. Mivel ez a tanulság egyáltalán nem egyértelmű a mai társadalomban, hiszen továbbra is nagyon népszerűek az ilyen kifejezések éppúgy férfiak, mint nők körében, becsülendő még a maga egyszerűségében is Bianca öntudatra ébredése.

The Duff

Ami már problematikusabb a végkimenetel szempontjából, az a tizedik oldaltól nyilvánvaló irányba tartó szerelmi szál. A The Duff ugyanis egy tündérmese, ahol az intelligens, de kevésbé szép lány elhódítja és megszelídíti a szexi rosszfiút, szexi jófiút faragva belőle. Még ha le is vetkőzzük egy pillanatra a cinizmusunkat a romantikus szál hihetőségével kapcsolatban, semmiképpen sem egészséges az az őszintétlen elképzelés, amit a regény sugall, miszerint Bianca vonzalma az iskola legjóképűbb, leggazdagabb, legnépszerűbb és legmagabiztosabb srácához valamiféle megmagyarázhatatlan kémia eredménye. A regény legnagyobb hibája azonban nem a cél, hanem az utazás – vagyis annak sivársága, az elbeszélés izgalmának és mélységének teljes hiánya. A főhős ugyanis egy unalmas karakter: egyetlen hobbija az ágya mellett fekvő ruhakupac hajtogatása és soha nem beszél vagy gondolkodik másról az embereken kívül.

Ám az még a kisebb gond, hogy Bianca személyéről nem tudunk meg semmit azonkívül, hogy saját állítása szerint értelmesebb a társainál (bár ez nem nyer bizonyosságot a regényben). A nagyobb gond, hogy a cselekményleírás repetitív, klisés, a dialógusok életidegenek, szájbarágósak, és a megrajzolt miliő olyan, mintha a szerző a szobájában ücsörögve álmodta volna meg, milyen lehet vajon a társas élet odakint. Ahelyett, hogy saját tapasztalataiból táplálkozott volna fantáziavilága felépítéséhez, filmes közhelyek alkotják a regény közegének pilléreit. Nem csoda, hogy a filmváltozat nemcsak a cselekményt írta teljesen át, egy nagyjából fogyasztható történetet faragva belőle, de a dimenziótlan karaktereket is megváltoztatta, valamiféle személyiséggel felruházva azokat. Ari Sandel rendező adaptációja azonban olyan erővel ugrik neki a lónak, hogy egy határozott mozdulattal átvetődik a patás felett, fejjel érkezve a másik oldalon lévő trágyába.

The Duff

A filmváltozatban így lesz a Fészekben való kólaszopogatásból kampuszvígjátékokat idéző lerészegedős házibuli, Biancából akkurátus ruhahajtogató helyett Lucio Fulci rajongó, ám a legröhejesebb módosítás, ahogy Casey nevű barátnője egyszerű pompomlányból Anonymoust megszégyenítő hackerré változik a nagyvásznon. Amíg a regény túlságosan szegényes, addig a film parodisztikusan eltúlzott: a közhelyek kiforgatásával, a tinivígjátékok kifigurázásával a Már megint egy dilis amcsi film babérjaira óhajt törni, de nem sikerül letaszítania az említett filmet a taplótrónról. Talán a gondok ott kezdődtek, hogy az eredetileg R besorolással (17 éven aluliaknak csak szülői felügyelettel engedélyezett) tervezett projektből PG-13-at csináltak. Mindenesetre a végeredmény közel sem lett olyan provokatív vagy kreatív, mint az utóbbi évek legjobb tinivígjátéka, a Könnyű nőcske, amely hasonlóan egy középiskolás lányt érő címkék témáját dolgozta fel. Azonban így is egy fokkal fogyaszthatóbb lett Kody Keplinger eredeti szövegénél.

Avatar

Dobi Ferenc

Ez a szerző még nem töltötte fel bemutatkozását. Ígérjük, hamarosan pótolja!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya