Papírfény

A jó történet nem elég – Kollarik Tamás – Köbli Norbert: Magyar forgatókönyvírók I.

Gárdos Péter Hajnali láz forgatás
Gárdos Péter Hajnali láz című filmjének forgatásán

A magyar forgatókönyvírásról eddig csak itt-ott, elvétve lehetett olvasni, önálló kötet még nem foglalkozott a témával. Finoman szólva is súlyos hiányosságot pótol tehát a Magyar forgatókönyvírók, amit ráadásul két szakmailag is érintett gyakorló író, Kollarik Tamás és Köbli Norbert szerkesztett.

A könyv megjelenése már csak azért is örömteli, mert bár a forgatókönyv fontosságáról és az írás lehetséges módszereiről itthon is egyre többet lehet olvasni, a magyar filmgyártásban elfoglalt helyéről eddig inkább csak áttételes információkhoz férhettek hozzá az érdeklődők. Most azonban végre első kézből kaphatunk képet, miként gondolkoznak a szakmáról azok, akik az elmúlt évtizedek számos kulcsfilmjét írták, sőt, a kötet végén még egy sajnálatosan rövid, ám annál töményebb történeti összegzés is helyet kapott.

A két szerkesztő által felkért kollégák, Vincze Zsuzsanna, Kovács M. András és Csákvári Géza tizennyolc alkotóval ültek le beszélgetni és mindenkinek pontosan ugyanazokat a kérdéseket tették fel. Mivel Kollarik és Köbli mindketten írtak már forgatókönyveket és tisztában vannak a filmkészítés teljes folyamatával, a körültekintően összeállított kérdéssorral sikerül lefedniük a fontosabb elméleti és gyakorlati problémákat. Az általánostól („Mi a forgatókönyv?”) haladnak a nagyon is konkrét, személyes dolgok („Mindennap ír?”) felé, az absztrakt problémáktól („A forgatókönyvírás: művészet?”) a technikai jellegű trükkökig és tippekig („Hogyan szűri meg az ötleteit?”). A kérdések szerencsére nemcsak magát a forgatókönyvírást járják körül, hanem az írók hazai helyzetéről, a rendezővel és a színészekkel való viszonyról is érdeklődnek.

Az pedig külön öröm, hogy érintőlegesen még a filmkritika hatása is szóba kerül.

Az interjúalanyok meglátásain keresztül kidomborodó portrék mellett a kötet egymástól nagyban különböző alkotói módszereket és megközelítéseket villant fel. A magyar forgatókönyvírás sajátos helyzetét jól mutatja, hogy akad itt humorista (Fábry Sándor), szépíró (Vámos Miklós) és műfaji filmekre specializálódott alkotó (Divinyi Réka) is, épp ezért volt kiváló döntés, hogy mindenki ugyanazokat a kérdéseket kapta. Nagyon különböző habitusok és attitűdök kerültek egymás mellé, ráadásul a hazai filmgyártás különféle korszakaiból, ami nemcsak a válaszok sokszínűségét garantálja, de a magyar film közel- és félmúltját is kirajzolja. Mindenképpen továbbgondolásra érdemes például, miért olyan erős még mindig a rendezők kultusza Magyarországon, vagy miért cseng még rosszul tanulható szakmaként utalni a forgatókönyvek írására.

Mint a fentiekből is látható, a Magyar forgatókönyvírók több egy szimpla interjúkötetnél vagy egy a forgatókönyvírás különböző aspektusait körbejáró szakmunkánál. Kollarik és Köbli könyve a felhalmozott tapasztalatok és markáns vélemények megosztásán túl kor- és körkép is egyben, így tulajdonképpen bárkinek hasznos olvasmány, aki egy kicsit is érdeklődik a magyar filmek iránt. A cím után biggyesztett egyes sorszám pedig bizakodásra adhat okot, hogy akár még több íróval, akár más filmes szakemberekkel, mondjuk operatőrökkel vagy vágókkal is készülnek majd hasonló beszélgetések.

 

Kollarik Tamás – Köbli Norbert: Magyar forgatókönyvírók I.

Magyar Művészeti Akadémia, 2017

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com