Magazin Papírfény

Komédia-noire – Eoin Colfer: Meglőve

megloveSzellemes krimi-stílusgyakorlat egy profi írótól: a Meglőve elejétől a végéig szórakoztató, és néhány pompás karakterrel szolgál. Nem fogja megrengetni a krimi műfaját, de nem is ez a célja. Sokkal inkább az, hogy teret adjon Eoin Colfer könnyed stílusának.

Képzeld el, hogy Marv karaktere (Sin City) könyvet ír. Képzelj el egy benga állatot, egy rinocéroszt a helyi alvilág kényes porcelánboltjában. És most képzeld hozzá, hogy mégis több a sütnivalója, mint ránézésre hinnék.

Vagy inkább képzeld el IzomTibit egy jó krimiben. Még a foglalkozás is stimmel: kidobóember.

Igazán soha jobb alapozás nem kell egy kitűnő, szórakoztató kis bűnügyi történetnek. Daniel McEvoy, a bajba került kidobó és veterán katona az első oldaltól az utolsóig érdekes marad, körülötte színes jellemek szövik a hálóikat (a kényszeresen ír maffiafőnöktől a ridegen hisztis rendőrnőig), és az események épp annyiszor vesznek váratlan fordulatot, hogy el ne csitulhasson a kavalkád. A mindezt lejegyző, mélységesen önironikus Daniel monológjai pedig remekbe szabottak.

Eoin Colfer fantasyszerző, az Artemis Fowl-sorozat írója ezúttal a krimiben próbálta ki a tehetségét, és igen jól tette. Érződik a jelentős írói rutin. Az egész művön végigvonul egyfajta szellemes könnyedség, a profi írás egyik ismertetőjele. A Meglőve világa sötét, témái pedig komorak – ír öntudat, veterán pszichózis, alvilág és felvilág összefonódása –, de maga az írás inkább szórakoztat, nem pedig komolykodik. Afféle komédia-noire. És jócskán szövegközpontú; Colfer az írói trükkök tucatjait veti be, hogy ébren tartsa az olvasó érdeklődését, de végül is sikerrel jár, és ebben a fajta próbálkozásban ez az egyetlen kritérium.

Persze lehetne a regény kevésbé látványosan kimódolt. No és mit nyernénk vele? A krimiszál lehetne erősebb, a szereplők eredetibbek… de ez itt nem egy műfaj-megrengető alkotás, nem egy Scudder-sorozat: ez itt egy stílusgyakorlat. Nem kell komolyabban venni, mint amennyire ő saját magát.

plugged

Habár egy gondolatmenetet mégis megérdemel. Mire a végére érsz, látni fogod, hogy a könyv mentalitása szokatlanul hozzáidomult a szereplőihez. Colfer nem az erkölcs magas lováról beszél hozzánk, és nem is kanyarítja úgy a regényt, hogy morálisan kifogástalan happy end váljék belőle. A megoldás inkább a regénybeli karakterek etikai világához illik, semmint a tiedhez és az enyémhez. Ez a fölöttébb kockázatos játék szükségszerűen egy kis komolyságot is csempész a könnyed könyvbe – elvégre mélységében is érzékeltet egy tőlünk idegen világot –, de ismét sikerrel jár, és ez sem kis eredmény. Sokan buktak már bele. Colfer azonban profi.

A könyvnek nemrégen folytatása is született: a Screwed még csak angolul olvasható, de, kedves GABO kiadó, máris várjuk idehaza. (Annál is inkább, mivel a magyar kiadás gyönyörű; öröm kézbe venni a dombornyomott, szép grafikájú kötetet.) Addig is olvasgassunk IzomTibort, és képzeljük őt bele egy krimibe. Hát nem pompás gondolat?

 

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya