A Legendás állatok és megfigyelésük két képeskönyve pont azt a vonását aknázza ki a filmnek, ami a legvonzóbb: a látványát.
A tavalyi Legendás állatok és megfigyelésükhöz egy vérbeli Harry Potter-rajongónak nehéz objektíven viszonyulnia: igaz, hogy David Yates filmje meg sem közelíti a Harry Potter-filmek színvonalát (nem mellesleg már ezek is elmaradnak a könyvektől), mégis felbecsülhetetlen érzés volt visszasüppedni egy kicsit a jól ismert, imádott varázsvilágba. Hasonló érzéseket vált ki a Kolibri Kiadónál megjelent két vékonyka Legendás állatok és megfigyelésük-képeskönyv is. Ha nagyon meták akarunk lenni: míg a film az ugyanilyen címmel megjelent „tankönyv” illusztrációja volt, addig ezek a könyvecskék az illusztráció illusztrációi. A filmhez nem sokat adnak hozzá, arra viszont tökéletesen alkalmasak, hogy a 2018 novemberében érkező második részig őrizzék a lángot.
A Képes kalauzt és a Filmkalauzt ugyanaz a szerző, Michael Kogge írta, akiről egy kis kutatással kiderül: éppen ez a fanservice a szakterülete, amit ezek a könyvek is tökéletesen megvalósítanak. Kogge a leggyakrabban a Star Wars köré ír elsősorban a fiatalabbakat megcélzó, nélkülözhető, a rajongókat viszont bizonyára elégedettséggel eltöltő kiegészítő kiadványokat. Egy-egy sikeres franchise esetében ennek a műfajnak természetesen megvan a létjogosultsága – már csak az nem világos, a Legendás állatok és megfigyelésükről miért írt csak Kogge két kiadványt? (Rajta kívül is sokan tollat ragadtak a témában.)
A kötetek szerkezete, stílusa és célkitűzései ugyanis nagyon hasonlóak, átfedések is akadnak közöttük. A puhafedeles Filmkalauz nyakatekertebb módon, tematikusan, de közben kronologikusan próbál végigvezetni a filmen – a szereplők, állatok, szervezetek, helyszínek, varázspálcák és bűbájok bemutatásával kíván a sztoriról is átfogó képet adni. A kicsit vastagabb, keményfedeles Képes kalauz csak a szereplők ismertetésére vállalkozik, a portrékban viszont némi karakterelemzés is helyet kap a tények egyszerű listázása mellett. Érdemleges különbség viszont nincs a két könyv között, szabadon felcserélhetők egymással – nehezen is tudnék választani közülük. A magyar fordítása mindenesetre a Filmkalauznak igényesebb (klasszikus példa helyesírásból: New York-i).
Annyi bizonyos, hogy igazi többlettudást, új információkat egyik kötet sem nyújt a filmhez képest – sőt, még a spoilerek elkerülésére is kínosan ügyelnek. De sebaj: a filmben sem a sztori volt a legérdekesebb (nincs is nagyon mit hozzátenni), hanem a vizualitás. Ezt pedig tökéletesen adják vissza a könyvek, sőt, ez az a terület, ahol a lapozgatható formátumnak előnye van az illékony filmhez képest.
A könyvek ismeretében teljesen érthető, miért kapott a Legendás állatok és megfigyelésük Oscar-díjat A legjobb jelmez kategóriájában, és miért jelölték A legjobb látványtervezésért: az aprólékosan kidolgozott, csillogó art déco kellékek most megkaphatják a megérdemelt figyelmet a nagyközönségtől is.
Végre kényelmesen elbámészkodhatunk a gyönyörű részleteken: a „legendás” lények, a plakátok, jelvények, kosztümök, tipográfiák szemet gyönyörködtetőek még akkor is, ha a filmben csak egy szemvillanásnyi időre tűntek fel.
Az ámuldozást külön képes „mellékletek” is segítik – végeredményben, ha csak arra vágyunk, hogy újraéljük a film hangulatát, még jobban is járunk, ha csak ezeket a könyveket lapozzuk fel az újranézés helyett.
Legendás állatok és megfigyelésük képes kalauz
Legendás állatok és megfigyelésük filmkalauz
Kolibri Kiadó, 2017
Fordította: Élő Csaba Jenő
