Papírfény

Históriás esszék – Lichter Péter: Az amerikai film rövid története

pulp-fiction

Lichter Péter ismét nagyszerűt alkotott – a honi filmrajongók és a tágabban értelmezett szakma legnagyobb örömére. Legfrissebb kötete, Az amerikai film rövid története gondolatébresztő, vitaindító, hatalmas ismeretanyagot mozgat, miközben módfelett szórakoztató is.

Szerzőnk Soderbergh-monográfiájának recenzióját elragadtatásom kifejezésével zártam le: „… Lichter Péter a kedvenc filmes témájú szerzőim legszűkebb panteonjának tagja!” Nos, Az amerikai film rövid története című legújabb kötete fenti vélekedésemben csak megerősített. Lichter Péter ma már a filmes szakma mindkét térfelén (vagy talán pontosabb így mondani: az összes területén) otthonosan mozog. Egyfelől hazánk egyik legkreatívabb, legbátrabb, és talán legszélesebb körben ismert kísérleti filmese. Másrészt

roppant nagy tudású, fiatal kora ellenére nagy tekintélyű filmesztéta, egyetemi tanár, szakíró.

És nem mellesleg immáron tucatnyi – nagyrészt mozgókép témájú – kötet alkotója. Ráadásul nem ragad le egy módszernél, nem köti magát egy stílushoz. Írt már olvasmányosabb, merészebb témaválasztású, vagy épp egészen széles közönséget megszólító populáris munkákat is.

Jelen műve látszólag egyfajta középutas megoldást választ, ugyanakkor mélyebben megvizsgálva kiderül: igazi szerzői bravúr. Imponáló szakmai alaposságról tanúskodó, gondosan megírt, lehengerlő olvasmány. Vállalása már önmagában is óriási. 220 oldalnyi, már-már zsebkönyvnyi terjedelemben értekezik Hollywood történetéről. Igaz, kezdettől érezhető, hogy Lichter nem törekszik a teljességre. Sokkal inkább a saját maga által választott szempontok szerint halad végig időrendben, regényes stílusban az amerikai filmipar históriáján. Vizsgálatának tárgya főként az Álomgyár folyamatos – gyakran káprázatos – változása, fejlődése a kezdetektől (majdnem) napjainkig. Egy ilyen hatalmas, (szinte kizárólag) üzleti alapon működő mechanizmus sem zárhatja ki magából a társadalom, a történelem viharos történéseit. Leggyakrabban előbbinek kell alkalmazkodnia utóbbihoz – bár, néha a fordítottja is érvényesül. Hollywood és a nagyvilág ütközése, kölcsönhatása szükségszerűen egy ilyen krónikának is fontos részét kell, hogy képezze. Lichter Péter kötete maradéktalanul teljesíti mindezeket a tartalmi kívánalmakat, de ennél jóval többet is!

A szerző már az előszó harmadik mondatával – szépen pozicionálva a kötetet – figyelmeztet, nehogy túlzó várakozásokkal vegyük kézbe művét. „Ez a könyv arra vállalkozik, hogy vázlatos, de átfogó képet adjon az amerikai film közel százharminc éves történetéről, annak legjelentősebb klasszikusain keresztül bemutatva izgalmas árnyalatait: a stúdiórendszer <aranykorától> egészen az olyan jelenségekig, mint a nagy ívű változásokkal járó hollywoodi reneszánsz vagy a kilencvenes években berobbanó függetlenfilmes hullám, aminek leghíresebb alakja Quentin Tarantino volt.” És tényleg ezt kapjuk: egy rövid, személyes hangú útmutatót, amely

biztos kézzel vezeti végig kezdő vagy épp gyakorlott olvasóit a(z amcsi) filmtörténet sikátorain, útközben számos izgalmas új aspektust felvillantva.

A könyv szerkezete nagyban hasonlít Lichter korábbi tematikus vagy műfaji válogatásaira (52 kultfilm, 52 humoros film, 52 hátborzongató film stb.). Harminc filmet hív segítségül, az 1916-os Türelmetlenségtől a 2008-as A sötét lovagig bezárólag, hogy apropót és keretet adjanak nagyívű filmtörténeti tablójának. A citált, és címükkel egy-egy fejezetnek nevet is adó művek nem csak ürügyként szolgálnak. Példájukkal néha műfajuk reprezentánsává, máskor alkotójuk vagy főszereplőjük életrajzává (Aranyláz) terebélyesednek, olykor pedig a rendszer gyártástörténeti és strukturális változásait ecsetelik (Virradat, A rakparton, A keresztapa). Előfordul az is, hogy egy stúdió vagy egy jelenség, illetve egy műfaj korai korszakának elemzése zseniálisan eggyé olvad (Frankenstein, Hatosfogat). Számomra a legizgalmasabbak a kötet azon szakaszai, mikor Lichter a nagy társadalomtörténeti változások és a tengerentúli filmipar egymásra hatását elemzi. Több ilyen fejezetben (Türelmetlenség, A sebhelyesarcú, Aranypolgár, Casablanca) akár szociológia, történelem, filozófia szakos hallgatók, de műkedvelő cinefilek is kedvükre lubickolhatnak. Az egységek a tágabb összefüggések felvázolása után minden esetben az adott mű minielemzésével, s vele az eredeti gondolatmenet nyomatékosításával zárulnak.

Az amerikai film rövid története lineáris szerkezete ellenére bármelyik fejezet elolvasása után letehető, és tetszőlegs fejezeteknél újra (és újra) felüthető, ugyanakkor bizsergetően lebilincselő is. Azért is lehet állandó helye szinte bárki polcán, mert bármelyik filmalkotással történő megismerkedésünk előtt vagy után is fellapozható, és bámulatos módon rögtön tágabb összefüggésbe helyezi a megnézni kívánt alkotást. A listázós könyvek gyengéit is elegánsan kikerüli azzal, hogy a kiemelten emlegetett műveken túl sokszoros mennyiségű darabot idéz kitüntetett helyeken. Sok száz rendező, producer, operatőr neve cikáz folyamatosan oldalain, miközben időnként sztárpletykákkal is szórakoztat.

Kortárs vonatkozásai sok esetben friss gondolatokkal, új aspektusokkal gazdagítják ismereteinket,

ezzel pedig új vitahorizontokat nyitnak. A függetlenfilm kialakulásáról vagy épp a szuperhős műfaj hódításának hátteréről is izgalmas gondolatokat kapunk.

Néhány – igaz, bántó – problémám van a kiadvánnyal, amelyek megítélése viszont szubjektív, és csak formai értelemben képezi e remek mű makuláját. No, és persze, a szerző mindezekért nem okolható. A Lichter-kötetek védjegyszerű minimalizmusa ezúttal közel sem imponáló összhatást nyújt. Az elsőre lefegyverzően letisztult külsejű könyvecskébe belelapozva szemet szúr az illusztrációk gyatra minősége és stílustalan elhelyezése. A fejezetek elején a címadó filmekből kölcsönzött fotómontázsok fekete-fehérben, túl sötétre és kontraszttalanra vannak szerkesztve. Ráadásul az elhelyezésük sem túl ízléses: a lap alsó harmadára nyomorgatták össze őket, miközben az adott oldalon felül csak az alcím árválkodik. A törzsszöveg tördelése kimondottan otromba a margók szinte teljes hiányával. Az pedig ugyan izgalmas, de eléggé felesleges megoldás, hogy a tartalomjegyzék egy belső oldalon és a hátlapon is helyet kapott.

Ha nem a fenti szerkesztői slendriánságokon és néhány elíráson, pontatlanságon felülemelkedem, akkor összegzésként csak és kizárólag lenyűgözöttségemnek tudok és szeretnék hangot adni. Lichter Péter megint – most már sokadjára – megcsinálta! Műve rendkívüli sűrűségű, tudásanyagát több helyütt finom humorral tálaló szöveg. Az amerikai film rövid története magas színvonalú ismeretterjesztés, számos új szempontrendszert a szakmai diskurzusba behúzó esszégyűjtemény és komoly irodalmi értékekkel bíró szórakoztatás. Szinte bármilyen jártassági, műveltségi szintű filmrajongó, de akár több, más területről betévedő humán érdeklődésű olvasó figyelmére igényt tart. És többszöri újra olvasásra is érdemes, akár célzottan, adott fejezeteknél felütve. Kívánhat-e magának többet egy könyv és annak szerzője 2023-ban?

Lichter Péter: Az amerikai film rövid története

Prae Kiadó, 2023

Szabó Zsolt Szilveszter

Szabó Zsolt Szilveszter a szombathelyi BDF-en végzett mozgókép- és médiakultúra szakon. 25 éve foglalkozik filmekkel. Specializációja a sci-fi, a szerzői filmek, a zsánermozik szerzői változatai és a bizarr műfajkevercsek. Szívesen bíbelődik rebellis, besorolhatatlan alkotók műveivel. Kinematográfus istensége Tarkovszkij és nagyra tartja Enyedi Ildikó művészetét.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com