Linn Ullmann első regénye, a most újra kiadott Mielőtt elalszol az emlékezés megbízhatatlansága reflektálva mesél egy norvég család három generációjáról.
Karin Blom, a könyv narrátora a regény elején cinkosan kacsint ki az olvasóra, figyelmeztetve őt arra, hogy amit most elmesél nem biztos hogy teljesen igaz. Elmesélésében évtizedeken és földrészeken átívelő családregény bontakozik ki, amely álomszerű elemekkel tűzdelt története visszautal a címre. A könyvben három generáción keresztül követjük a család nőtagjainak sorsát, akik komplex, esendő karakterekként elevenednek meg.
Az esetlen-csábító, fanyar és néha szórakozott Karin saját bevallása szerint is megbízhatatlan narrátor, és ez a transzparencia humoros és meghökkentő jelenetekben teljesedik ki. Az, hogy egy család története, legendáriuma hogyan épül fel, mindannyiunknak ismerős lehet. Titkok, ferdítések, elhallgatások és az ezredik elbeszélésre egyre változó anekdoták teremtik meg.
A könyv cselekménye is épp egy ilyen visszaemlékezéssel indul. Ezen keresztül a kilencvenes évektől egészen a harmincas évekig tekinthetünk be ennek a családnak az életébe.
Ez az esti mese, amelyet Karin unokaöcsének mesél, adja a regény keretét, és ismét utalás a címre is. A Mielőtt elalszol ezután öt részletben bontakozik ki: megtudjuk, hogyan vándorolt ki a nagyszülők generációja Amerikába, milyen dinamikák mentén kötettettek és bomlottak fel házasságok, és hogyan szivárog generációkon keresztül az elhallgatás és az érzelmi eltávolodás hatása.
A családtagok nem nevezhetőek szerethetőknek, inkább életszerűnek, hétköznapinak hatnak. Karin szemszöge szüntelen elbizonytalanít, és sosem lehetünk biztosak abban, amit mesél, valóban úgy történt, vagy csak az elbeszélő fantáziájának szüleménye. Ezek a meghökkentő, álomszerű elemek, mint a szerető makrélává változása, erősítik a kételyeket. Ennek ellensúlyozása a történelmi események egzaktsága, ami mégis a valósághoz köti a történeteket. Ezeknek a finom ötvözete adja ki a regény erősségét, a folytonos kíváncsiságra ösztönző bizonytalanságot.
A jellemközpontú hangvétel betekintést ad a szereplők motivációjába, felszínességük és esendőségük azonban ellenszenvkeltő. A hiú, saját külsejére túlzottan adó anya, a kemény és céltudatos nagymama, a bizonytalan és labilis nővér, a nehezen kedvelhető nagynéni és a folyton hazugságokba burkolózó Karin néhol már groteszken elnagyolt személyiségeknek tűnnek. Mégis nem túl hízelgő megformáltságuk, hétköznapi, állhatatlan cselekedeteik és hozzáállásuk emberivé és valóssá teszi őket.
Az olvasóban ennek ellenére hiányérzet marad, nehéz kapcsolódni a szereplőkhöz, és így sorsuk is közömbös marad.
Linn Ullmann saját bevallása szerint nem merít önéletrajzi elemekből írásaiban, úgy véli, saját szeretteinek megírásához nagymértékű fikcionalizációra van szükség. A könyvben azonban fel-felmerülnek olyan elemek, amelyek akár tekinthetők saját életéből átvett részletnek is. Ilyenek Ullmann apja, Ingmar Bergman filmjeinek pszichoanalitikus perspektívái vagy akár a narrátor neve. Linn Ullmann születési neve ugyanis Karin Beate Ullmann. Ez az ambivalencia tehát nem csak a könyv cselekményében, hanem Ullmann írói munkásságának vizsgálatakor is fennmarad.
A könyv végére épp az az érzés fogja el az embert, amelyet egy hosszú és furcsa álomból ébredve tapasztalhat: a látszólag összefüggéstelen, furcsa álomképeket egy cselekményszál mégis egyben tartja, az értelemadás azonban már nehézkes. Ennek ellenére a Mielőtt elalszol szépen mutatja be, hogyan adunk értelmet családtagjaink viselkedésének, hogyan alakulnak anekdotákká családunk történetei, és mindebből hogyan próbálunk következtetéseket levonni saját életünkre, cselekedeteinkre nézve.
Linn Ullmann: Mielőtt elalszol
Scolar Kiadó, 2023
Fordította: Szöllősi Adrienne
