Papírfény

A múlt lányairól a jelen lányainak – Louisa May Alcott: Kisasszonyok

151 éve született minden idők egyik leghíresebb lányregénye, a Kisasszonyok. Louisa May Alcott munkája nem csak az ismét nagyon divatba jövő coming-of-age történetek 1800-as évekbeli megfelelője és nem csak a modern kori feminizmust gazdagítja gondolataival, de olyan részletességgel mutatja be a March-lányok életének egy szeletét, mintha velük éltük volna meg az eseményeket. Emiatt helyenként ugyan körülményesnek érződik a mű, ráadásul pontos célközönsége van, mégis ad valamit a mai kor kisasszonyainak is.

A könyv legutolsó oldalait hátrahagyva egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből Linklater Sráckorát, és a kollégám által a filmről írt kritika címét: monumentális művészfilm. Még most is ez a kifejezés pulzál bennem, mert ezt érzem a legjobbnak arra, hogy összefoglaljam a Kisasszonyokat: monumentális lányregény. Monumentális, mert páratlan részletességgel és realitással, mégsem unalmasan ölel fel egy évet egy család életéből. De monumentális azért is, mert 150 év távlatából is van mit tanulnunk belőle.

Louisa May Alcott klasszikusa a mai felgyorsult, modern világ technológia terhelte mindennapjaiban olyan erővel bír, mintha megállítaná az időt. És nem azért, mert nehézkesen lassan haladnának benne az események, vagy mert unalmasba fordulna egy-egy rövidebb történet percről-percre való bemutatása. A varázs abból ered, hogy az írónő tapinthatóvá teszi az olvasottakat és szerethetővé a karaktereket. A leírások életrajzisága kézzel fogható: ezek révén pedig festményként, ha nem is filmként

elevenednek meg a figurák és a keserédes sztorik.

Az persze tény, hogy nem való mindenkinek a mű, vagy sokkal inkább nem szól mindenkinek. Egy nő életében a gyermeki lét és a felnőtté válás között elkapott, tűpontos alapossággal bemutatott, köztes időszak minden misztikuma ellenére is leginkább csak a nőknek, lányoknak érdekes. A házimunkák részletessége, a fodrok, csipkék és bojtok forgataga és a naiv, de annál bájosabb ártatlanságra való törekvés sosem fogja férfiak tömegét a kanapéhoz láncolni hosszú órákra. Nem úgy a gyengébbik nemet! És itt jön ki gyönyörűen az alkotás erős kettőssége, amely a mai világban is hangosan szól. Itt van nekünk négy lány és egy anya, gyakorlatilag távol minden férfiúi segítségtől, és mégis teljesen jól és szépen eléldegélnek.

Jobban belegondolva a mai feminista eszmék mentén haladva a könyvből

ordít a független, tanult és dolgos lányok ereje,

hirdetve, hogy a nők helye már rég nem (csak) a konyhában van, és hogy sokaknak nem végcél a házasság. Mindezt azonban úgy teszi a Kisasszonyok, hogy közben mégis végig teljesen ‘lányos’ témákról szól. A March lányok igenis szép ruhákról, kesztyűkről és gazdag ékszerekről álmodoznak, miközben teljesen evidensnek veszik, hogy apjuk távollétében rájuk esik a munka és a család fenntartása. Alcott 150 éves regénye a maga természetes hangvételével tolja az arcunkba, hogy a kettő hozzáállás nem üti egymást. Hogy nincs szükség sem erős határvonalakra, sem irracionális nemi szerepkörök elutasítására. Egy nő nem kevésbé független attól, hogy szívesen főz vagy kötöget, ahogy attól sem lesz feminista kiáltvány belőle, ha hisz a saját erejében és nem támaszkodik a férfiakra.

Ez az erős párhuzam, ez a kettősség végigfut az egész alkotáson: mindegy, hogy Meg szerelmi szálának befejezését nézzük, vagy Jo hajvágásának történetét. A March lányok egy évének kézbevételével gyakorlatilag átlép az olvasó a 1860-as évek Amerikájának polgárháborús időszakába és mégis úgy lép ki onnan, hogy a 21. századi nőkről tanult valami újat.

Legutóbb tévés feldolgozásban láthattuk a Kisasszonyokat

Legfőképpen univerzális mondanivalója miatt nem meglepő, hogy megannyi adaptáció készült már a műből, melyből a legújabb darab attól a Greta Gerwigtől érkezik hamarosan, aki már korábbi munkái révén is bizonyította, milyen jól is ért a női lélekhez. Egy Kisasszonyok-feldolgozásnál pedig azt hiszem, ez is a legfontosabb.

 

Louisa May Alcott: Kisasszonyok 

Manó Könyvek, 2019
Fordította: Barta Judit

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.