Papírfény

Az utolsó igazi férfi portréja – Marc Eliot: Amerikai lázadó – Clint Eastwood élete és filmjei

A névtelen pisztolyhős, amerikai ikon, soha nem nyugvó renitens. Clint Eastwood életének feldolgozását Marc Eliot vállalta magára Amerikai lázadó című New York Times bestsellerében. Vajon végre feltárulnak a kalapos, poncsós vadnyugati hérosz titkai?

Clint Eastwood neve mára egyet jelent a konzervatív amerikai férfi értékekkel, a magányos westernhős sziluettjével és a későn érő tehetség mintapéldájával. A színészből lett rendezőlegenda életét Marc Eliot újságíró dolgozta fel kötetében. Eliot korábban olyan filmes ikonokról írt könyvet, mint John Wayne, Cary Grant, Jimmy Stewart vagy Michael Douglas. Eastwood pályafutása sűrű évtizedeket ölel fel, melyek nem mentesek a magánéleti és politikai botrányoktól sem. Nem könnyű tehát egy ilyen kaliberű nagyágyú teljesítményének elemzése, Eliot azonban, bár messze nem hibátlanul, de mégis figyelmet érdemlően dolgozza fel Eastwood diadalmenetét.

Aki az Amerikai lázadó című kötet elolvasására adja a fejét, az nagy eséllyel találkozott már más hollywoodi sztárok életrajzi köteteivel. Saját személyes kedvencem John Baxter Steven Spielberg – A filmvászon legnagyobb varázslója című kötete, mely átfogó alapossággal ragadja meg a rendezőgéniusz életét, filmjeit és az azok mögött rejlő kulisszatitkokat. Eliot kötetétől sajnos ilyen színvonalú alaposságot nem várhatunk. Baxter ugyanis nem pusztán adatgyűjtő krónikásként kívánta rögzíteni Spielberg karrierjét, hanem értelmezi és elemezi is a direktor sikereit és melléfogásait, magánéletben és szakmában egyaránt. Eliot munkája sokszor a puszta tények kronologikus ismertetésére szorítkozik, ami talán érthető is, hiszen

Eastwood gyermekkorától egészen a 2000-es évek végéig ível a kötet.

A Malpaso stúdió alapítójának élete bizony nem mentes a görbe kitérőktől és a politikailag megosztó kérdésektől sem. Az amerikai konzervatív, jórészt republikánus párti szavazók körében ugyanis Eastwood John Wayne-hez hasonlóan férfiikon, aki megtestesíti mindazt, ami a csillagos-sávos lelkülettel együtt jár. Ugyanakkor Wayne-nel ellentétben Eastwood mégis a klasszikus western antitézise, a Nincs bocsánat című rendezésével pedig egyenesen elpusztítója. Magánéletét tekintve egyáltalán nem mondható példás és odaadó férjnek és szerető családapának. Mégis, az egyik legnagyobb hollywoodi nőfaló a filmvásznon legtöbbször a magányos hős/antihős figuráját erősítette, akinek James Bonddal ellentétben nincsen szüksége arra, hogy hölgyek társaságában hangsúlyozza férfiasságát.

Eastwood története egyben a későn érő gyümölcs igazi mintapéldánya. A Rawhide című westernsorozat B-vonalas sztárja első körben Európában tudhatott magának igazi karriert a Dollár-trilógia sikere nyomán, amikor viszont már a 30-on túl volt. Rendezői tevékenységével még később vívta ki a megérdemelt tiszteletet és persze az Oscar-díjat a Nincs bocsánat megrendezésével: ekkor már túl volt a 60. életévén. A könyv két nagy részre tagolva meséli el a színész, majd a rendező bukásait, vakvágányait és diadalmas nagy pillanatait.

Az Amerikai lázadó nem csak Eastwood színészi karrierjét igyekszik átfogni,

hisz az évtizedek során tevékenykedett vízi mentőként a seregben, próbálkozott jazzkarrierrel és Carmel városának polgármesteri pozícióját is betöltötte. Ezek leírása kevés kivételtől eltekintve nem zökkenti ki az olvasót az Eastwood-életérzésből és érthetőbbé teszi filmográfiájának felépítését és sorrendjét.
Érdekes lenne persze belegondolni, hogy milyen lett volna, ha maga a Mester írja meg élete nagy történetét. Nos, bár a végeredmény minden bizonnyal érdekesebb lett volna, ugyanakkor Eastwood Háry Jánost is megszégyenítve szereti kiszínezni pályája bizonyos időszakait, ami elsősorban a hadseregben eltöltött éveire igaz.

A könyv eredeti kiadása ugyanakkor 2009-es, ezért az Invictus és az éppen akkor forgatott Azután zárja a kötetet. Azóta viszont eltelt 12 év, ami alatt Eastwood továbbra sem tétlenkedett. Eastwood legnagyobb bevételt hozó és talán egyik legnagyobb botrányt kavaró filmjéről, az Amerikai mesterlövészről ezért nem kapunk ismertetést. Ez már csak azért is szomorú elmaradás, mert az alkotásról ismeretes, hogy meglehetősen hősies és pátoszos színben mutatja be az ellentmondásoktól sem mentes Chris Kyle, az USA történelmének legeredményesebb mesterlövészét. Végül nem a Gran Torino maradt a Mester utolsó színészként is jegyzett filmje, hisz 2018-ban A csempészben láthattuk őt egy idős kábítószercsempész megformálójaként.

A kötetnek ezért nem tenne rosszat egy újabb, bővített kiadás, főleg akkor, ha Eastwood esetleg már nem készítene több filmet.

Az Obama-éra és főleg Donald Trump elnöksége után Eastwood republikánus nézeteit nehéz kellő objektivitással ábrázolni, és talán a #metoo kampány után más színezetet kap a direktor csapodár élete is. Eastwood mégis képes volt filmművészetében felülemelkedni a kurzusokon. Míg a a Levelek Ivo Dzsimáról című rendezésében a túlfűtött amerikai patriótáknak üzent, addig a Gran Torinoban a politikai korrektségnek és a rasszizmusnak is egyaránt beolvasott. A szív hídjaiban pedig mintha kicsapongó életét gyónná meg előttünk a rendezőgéniusz. Eliot ezeket ugyan tárgyilagosan vázolja fel, de mélyebb elemzésre már nem vállalkozik.

A könyv összességében messze nem hibátlan, de korrekt főhajtás egy olyan ember előtt, aki tökéletes példája a kései gyümölcs beérésének és annak, hogy nem csak tehetség, hanem szorgalom és kitartás is kell a sikerhez.

 

Marc Eliot: Amerikai lázadó – Clint Eastwood élete és filmjei

Kossuth Kiadó, 2021
Fordította: Nimila Zsolt

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés