Papírfény

A szecesszió ördöge – Marjorie Liu és Sana Takeda: Monstress – Fenevad

Marjorie Liu és Sana Takeda ezidáig idehaza három gyűjteményes kötetet számláló Monstress – Fenevad sorozata az utóbbi évek egyik legnagyobb fantasy szenzációja, mely mind a képregényrajongóknak, mind a fantasy szerelmeseinek nagy kedvence lett. A Monstress azonban jó eséllyel tarthat igényt a képzőművészet rajongóinak figyelmére is, ugyanis a szecesszió és a manga találkozásából született tablói az utóbbi évek legigézőbb képeit kínálják az olvasóknak.

Tavaly a Fumax kiadásában jelent meg magyarul Marjorie Liu és Sana Takeda Monstress – Fenevad című sorozatának első, Ébredés című kötete, mely az eredetileg 2015-ben megjelent széria első hat füzetét fűzi össze. A Monstress azóta két további gyűjteménnyel bővült: a Vér a sorozat 7-12., az idén megjelent Rejtek pedig a 13-18. számokat tartalmazza. A keleti és nyugati képregényhagyományokat és -stílusokat ötvöző művek varázslatos történetet rejtenek: a cselekmény Farkasvérű Maikát követi, aki mellé az arkánok és az emberek közötti szörnyű háború idején szegődünk. A szabadságát vesztő lány épp Zamora boszorkányainál raboskodik, amikor a testében élő ősi, kozmikus erejű, éhező fenevad, Zinn segítségével kiszabadul. A lány saját és családja múltjának titkai nyomába ered, miközben megpróbál a benne élő ellenséggel is békét kötni – az egyensúly azonban törékeny.

Neil Gaiman tökéletesen megfogta a Monstress zsenialitását, amikor így írt róla: „Marjorie Liu és Sana Takeda (…) valami egyedit és lenyűgözőt alkotnak: egy csodálatos mesét varázslatról és félelemről, embertelenségről és kizsákmányolásról, hogy mit jelent embernek lenni és milyen szörnyeket cipelünk magunkban. Valamint a képregényzsáner legremekebb macskái közül néhányat. Lenyűgöző élmény.”

A legendás fantasyíró minden szava igaz:

a Monstress valóban varázslatos utazásra hív minket, nem véletlenül díjazták kétszeresen British Fantasy-, ötszörösen Eisner-, háromszorosan Hugo- és Harvey-díjjal, a Washington Post pedig, a Newsweekkel és az Entertainment Weeklyvel egyetemben, többször az év legjobb könyvének választotta. A George R. R. Martinnal és J. R. R. Tolkiennel egy lapon emlegetett alkotás az Image Comics istállójában jelenleg a 30. fejezeténél tart.

A Kleinheincz Csilla fordította történet szövegéért a többszörös bestseller regény- és képregényíró Marjorie Liu felelt. A férfihősöktől hemzsegő képregénypiacon igazán üdítő egy kifejezetten „csajos” kötetet olvasni, ami azonban a legkevésbé sem a szó rózsaszín értelmében feminin. Bár a női barátság témája központi szerepet játszik, shoppingolásról és szerelmi civódásokról szó sem esik: Liu a nők legkülönfélébb arcait megjelenítő karakterei a túlélésért és a hatalomért küzdenek egy olyan militarizált, rasszizmussal és mágiával átszőtt világban, ahol az erőszak és a rabszolgaság alapélmény.

Liu a legendáriumépítésben is elöl jár:

az emberek, illetve az isteni hatalmú Ősök és az emberek nászából született arkánok háborúja során különleges lényeket, sok-sok fajt és megtestesülést vonultat fel, akik között számtalannak megvan a maga története is – a szépen megformált mellékszereplők legalább annyira felkeltik az olvasók figyelmét, mint a főhősnő. Még szerencse – enélkül a figyelem nélkül a képregényrajongó könnyen elveszthetné a fonalat ebben az időnként több időszálat is mozgató, igencsak komplex világban, amit azonban többször megolvasva egyre több részletet fedezhet fel.

A mozaikdarabkák nemcsak a Liu által épített fantáziabirodalom szabályait tárják elénk, de a lélek bugyraiba is engednek minket alászállni Maikával együtt, aki visszaemlékezései, átváltozásai, beszélgetései – és véres harcai során egyre többet tud meg saját magáról és anyjáról. Esendősége és kiszolgáltatottsága miatt könnyű vele azonosulni, nem véletlen hát, hogy olvasás közben minduntalan megkérdeztem magam, én mit tennék a helyében.

Különleges bravúr, ahogy a Monstress képes minden agresszivitása ellenére nemcsak egyfajta nőies bájt hordozni minden kockáján, de olyasfajta játékossággal is megtölti a lapokat, ami kifejezetten a női nem sajátja. Ebben pedig elvitathatatlan szerepe van a mágikus képeket megalkotó Sana Takedának. Takeda képei önmagukban is megállnák a helyüket: az egész könyv olyan, mint egy csodálatos művészeti album, melyben a szecesszió, a steam punk és a megszokottnál realisztikusabb manga stílusjegyei keverednek. A leghagyományosabb panelezést alkalmazó képek csak a legritkábban nyúlnak túl a képkockákon, a színhasználatot a piszkos kékkel ellenpontozott földszínek jellemzik.

Az ábrázolásmód egyediségét egyértelműen a különleges részletgazdagság és páratlan szépség adja.

Takeda nem spórolja ki az energiát egyetlen ruhagyűrődés, egyetlen falrajz, egyetlen hajszál megrajzolásánál sem – a végeredmény az egyik legszebb képregényt ajándékozza az olvasónak, amit valaha a kezembe vettem. Kifejezetten bámulatosak a fejezeteket nyitót egészoldalas tablók, melyek hol art deco mandalaként, hol egy ritka kézműves óra zenélő fogaskerekeiként jelenítik meg a történet szimbólumait.

A Monstess igazi badass alkotás – vagány, páratlanul gyönyörű és valódi mélységeket feltáró. Aki csak kicsit is nyitott a műfajra, ebben a műben – nemtől függetlenül – sok örömöt lel majd.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com