Fókuszban Papírfény

Nem csak „erős” – Marvel Kapitány: Magasabbra, távolabbra, gyorsabban

Az első magyar nyelvű Marvel Kapitány-kötet kielégítő is, meg nem is.

Idén márciusban debütált a mozikban az MCU első női főszereplős szuperhősfilmje, amit nemcsak a mérföldkő-jelleg miatt övezett nagy várakozás, hanem mert a Végtelen háború stáblista utáni jelenetében elhitették a nézőkkel, hogy Carol Danvers, azaz Marvel Kapitány lesz a Thanos által elcsettintett áldozatok visszahozásának kulcsfigurája. (Ehhez képest a Végjátékban parányi szerepet kapott, de ezt ekkor még nem tudhattuk.) Az Oscar-díjas Brie Larson nevével fémjelzett film bevételben ugyan túlszárnyalta a 2017-es Wonder Woman sikerét, de a kritikusoknál már megosztóbb fogadtatásban részesült, mivel Anna Boden és Ryan Fleck rendezőkből hiányzott Patty Jenkins (vagy James Gunn, Taika Waititi, Jon Watts, a Russo testvérek, Joss Whedon stb.) egyedi és újszerű víziója. Egy dologban viszont a filmes Marvel Kapitány lekörözi a filmes Csodanőt:

végre kaptunk egy olyan erős hősnőt, aki emellett hasonlít egy valódi személyre.

A kétségtelenül nagyon erős és hatékony, de fájdalmasan humortalan Fekete Özvegy, Gamora, Skarlát Boszorkány és Darázs után a Marvel stúdió nagy nehezen felvonultatott egy olyan női szuperhőst, aki nemcsak savanyú vagy elérzékenyült arccal nézi a férfi karakterek szerethetően humoros pillanatait, hanem maga is egy szórakoztató és korántsem hibátlan karakter, akivel szívesen lógnánk együtt – sőt, esetleg magunkra is ismerhetünk benne. Eme filmes felvezetésre azért volt szükség a képregénykritikához, mert pont ezzel tudta elérni Marvel Kapitány még kissé kidolgozatlan filmes karaktere azt, amit eddig egyetlen MCU-s hősnő sem: szerettem volna jobban megismerni. Ez pedig elvezetett ahhoz a forráshoz, amit Boden és Fleck a fő inspirációjuknak neveztek meg: Kelly Sue DeConnick képregényeihez.

A Fumax kiadó gondozásában megjelent kötet azonban csak félig elégíti ki azok igényeit, akik hozzám hasonlóan a film hatására olvassák el az alapanyagot. A Magasabbra, távolabbra, gyorsabban című sorozat ugyanis arra nem alkalmas, hogy jobban megismerjük benne Carol Air Force-ban töltött idejét vagy a Kree néppel (ezen belül is Yon-Roggal) kapcsolatos viszonyát. A kiadvány nem DeConnick 2012-es sorozatát dolgozza fel, amiben az írónő új alapokra helyezte a később a Bosszúállókhoz is csatlakozó karaktert (Avengers Assemble), hanem a 2014 márciusa és 2015 májusa között futó szériát (melynek utolsó két részében Warren Ellis is részt vett íróként). Ennek pedig megvannak az előnyei és a hátrányai is:

izgalmas ismeretlen vizekre (pontosabban bolygókra) evezünk Marvel Kapitánnyal, azonban hiányoznak a karakter alapjainak építőkövei.

A Magasabbra, távolabbra, gyorsabban egy flash forwarddal kezdődik: Carol és az olvasó számára ekkor még ismeretlen csapata egy idegen bolygón keresnek valamit, azonban a küldetés balul sül el, és egyiküknek nyoma vész. Ezután visszaugrunk az időben két hetet, és kiderül, hogy Carol egy űrbéli diplomataút során keveredik bele a bonyolult politikai konfliktusba. A sorozat izgalmas témákat feszeget a migrációtól a terrorizmuson át a rendfenntartással való visszaélésig, de igazán súlyos morális dilemmákig sosem jut el: világos, hogy melyik a jó és a rossz oldal.

Ami pedig Carol karakterívét illeti, ő ugyan még ki is mondja, hogy azért indul a távoli útra, mert talán ha elég messzire megy, ránézve rájön, hogy hol a helye, valójában nem megy keresztül figyelemreméltó fejlődésen.

Szerencsére a béna vicceivel, a forrófejűségével és a remek harci képességeivel van annyira szerethető és érdekes karakter, hogy egy „mindennapos” kalandra is szívesen vele tartsunk.

A Magasabbra, távolabbra, gyorsabban egyébként kifejezetten igényes kiadás, bár a masszív keménykötéses kötetet nem éppen kényelmes olvasni. David López, Marcio Takara és Laura Braga rajzai gyönyörűen festenek az élénk színű, fényes lapokon, ráadásul a különböző borítótervekkel kicsit az alkotói folyamatba is betekintést nyerünk.

Ugyan az eredettörténet hiánya miatt nem a legideálisabb választás ezzel a Marvel Kapitány-sorozattal kezdeni, a Magasabbra, távolabbra, gyorsabban ettől még élvezhető az egyszeri olvasó számára is. A történet főbb szereplőinek többsége újonnan kerül bemutatásra, az ismert karakterek (Vasember, a Galaxis őrzői, Rhodey stb.) pedig csak mellékszálakban tűnnek fel. A sorozat szinte elejétől a végéig magával ragadó és sodró lendületű űrkaland – az egyedüli kizökkentést a váratlanul betoppanó popsztár rímekben beszélő herceggel való házasításának bugyuta epizódtörténete és az abból következő karácsonyi különszám jelenti, de ezeken gyorsan át lehet suhanni. A Magasabbra, távolabbra, gyorsabban szövevényes és felépítésében meglepően filmszerű története ideális alapanyag lehetne a biztosan érkező Marvel Kapitány 2-höz.

 

Kelly Sue DeConnick, David Lopez: Marvel Kapitány – Magasabbra, távolabbra, gyorsabban

Fumax, 2019
Fordította: Hodaj Dániel

Rácz Viktória

Rácz Viktória

Rácz Viktória a Zsigmond Király Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett 2017-ben. Jelenleg az ELTE mesterszakán tanul filmtudományt, emellett több portálra is ír kritikákat. A midcult elkötelezett híve, szereti a szatirikus hangvételű alkotásokat, a dialógusközpontú filmeket és Taika Waititit.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..