A kínaiaknak túl amerikai, az amerikaiaknak pedig túl kínai Bruce Lee megdöbbentően fiatalon hagyta itt a földi létet, ám így is rendkívül gazdag életművet hagyott maga után. Amerikában született, de Hongkongban nevelkedett, megalapította a Jeet Kune Do nevű harcművészeti ágat és filozófiát, úttörője volt a kungfu-filmek népszerűsítésének, valamint ő volt az első kínai színész, aki hollywoodi filmben főszerepet alakított az 1973-ban bemutatott A sárkány közbelép című moziban. Matthew Polly erről a lehengerlő életpályáról írt egy igen vaskos kötetet, melynek gyakorlatilag minden lapja aranyat ér.
A szerző megszállottja a kínai kultúrának, a harcművészeteknek és Bruce Lee életének és munkásságának. Ez a végtelen rajongás és a hatévnyi kitartó kutatómunka, interjúzás süt át a kötet lapjain, ettől pedig könnyen fogyasztható, szórakoztató és sok helyütt megható olvasmány. Bruce Lee 32 évesen halt meg rejtélyes körülmények között, de Polly nem csupán ennek járt utána, hanem feltérképezte a családfáját, a szülei származását (a könyv úgy kezdődik, hogy Bruce édesapja kisgyerek), gyerekkorát, és a legteljesebb részletességgel írta le az életkörülményeit. Ám annak ellenére, hogy a kötet töménytelen mennyiségű adatot, nevet és évszámot tartalmaz, végig olvasmányos marad, köszönhetően Polly könnyed hangvételének, szakértelmének és barátságos stílusának – úgy érezheti az olvasó, hogy egy igazi hős életébe nyerhet bepillantást.
Rajongói vélhetően feddhetetlennek és tökéletes úriembernek gondolják Bruce-t,
Rajongói vélhetően feddhetetlennek és tökéletes úriembernek gondolják Bruce-t,aki úgy, ahogyan a filmjeiben, az életben is kiállt a gyengébbekért, mindig jó ügyekért harcolt, és erejét mások megmentésére használta. Polly lerántja a leplet a legendáról, és bebizonyítja, hogy nem minden arany, ami fénylik. Lee valójában egy arrogáns mitugrász volt, aki gyerekkorában a verekedésen és verekedések szításán kívül egyet szeretett: színészkedni. Mivel édesapja is színész volt, a kis Bruce is részt vehetett a hongkongi filmgyártásban, és ez sokkal szórakoztatóbbnak bizonyult számára, mint az iskolába járás. Addig feszítette a húrt, hogy jobbnak látták Amerikába küldeni, ahol egyébként született, míg édesapja turnézott. Több iskolából is eltanácsolták ugyanis lehetetlen viselkedése és mérhetetlen agressziója miatt. Amerikában amellett, hogy egy kínai étteremben gürcölt, azzal hencegett, hogy Hongkongban csacsacsabajnok volt, és hogy a tradicionális kung-fu semmire nem való.
De tette mindezt olyan megnyerően és szenvedélyesen, hogy egyre több tanítványt szerzett magának. Ráadásul nem tett különbséget az emberek között (első tanítványa egy fekete srác volt), éppoly szívesen edzett kulimunkásokkal, mint világsztárokkal. A tökéletességre törekedett, és edzőtársain gyakorolta saját harcművészeti stílusát és annak alakítását. Polly úgy építi fel Bruce Lee karakterét, hogy bár láthatóan ez a 170 centis kis zsarnok magára haragította emberek tucatjait, valójában sokáig szinte senki nem tudott haragudni rá. Amikor már a filmes karrierje eljutott odáig, hogy nem csupán a filmek akciójelenet-szakértője volt, hanem fő(bb) szereplője, akkor sem a főnökökkel ebédelt vagy töltötte a szabadidejét, hanem
a kaszkadőrök közé ült, és segített nekik kialkudni a legkedvezőbb körülményeket és bért.
Hosszú évek nélkülözése és mellőzöttsége után bámulatos kitartásával és akaraterejével beteljesítette legnagyobb álmát: kínaiként főszerepet játszani egy hollywoodi produkcióban. Ez volt A sárkány közbelép (felnőttkorában készült többi filmje mind a Golden Harvest nevű hongkongi stúdió égisze alatt készült). Ugyan a bemutató előtt meghalt – valószínűleg hőgutát kapott –, és már sosem derül ki, hogy ha életben marad, mekkora pályát futott volna be Hollywoodban, de elérte, amiről egész addig minden kínai színész csak ábrándozott: az amerikaiak is megismerték a nevét.
Polly részletesen beszámol a legendává válás útjáról, és leszámol a legendával is. Megtudhatjuk, hogyan és miért lett emberek millióinak példaképe, de közben megismerhetjük a legenda mögött nagyon mélyen meghúzódó embert is. Bruce Lee talán a világ legjobb harcművésze volt, aki nem egyszerűen csak követte az előirányzott mozdulatokat, hanem kijelölte a saját útját, és nem félt azon haladni. Emellett megszállottja volt a hírnévnek, a sztárlétnek, és ez a filmszínészetben teljesedett ki az életében és sajnálatos módon a halálában. A majd’ ötszáz oldal arra is elég volt, hogy Polly foglalkozzon Hongkong történelmével, a kínaiak sorsával Amerikában, a kínai-hongkongi társadalmi berendezkedéssel, a 20. század első felének kínai filmgyártásával, a harcművészetek, főleg a kung-fu evolúciójával és persze számtalan színes sztorival a ’60-as és ’70-es évek Hollywoodjáról. Ráadásul kitekintést is kapunk a halála utáni évekről, a hagyatékáról, a gyerekei sorsáról; a fia, Brandon szintén tragikusan váratlan haláláról, és sosem látott fotókat lapozgathatunk a köteten belül.
Annyira komplex olvasmány, hogy nem csupán Bruce Lee rajongóinak ajánlatos (nekik ugyanis kötelező), hanem mindenkinek, aki művelődni vágyik egy mindenkit egyenlőnek tekintő harcművész-színész szemén keresztül.
Matthew Polly: Bruce Lee
Szenzár Kiadó, 2019
