Papírfény

Mese Neil Gaiman tollából – Csillagpor

Neil Gaiman Csillagpor című könyve minden kétséget kizáróan mese. S hogy nem teljesen klasszikus mese, vagyis inkább romantikus-humoros-kaland-fantasy, hiszen inkább így illenék kategorizálni, az a szerző humora, napjainkra reflektáltsága miatt van. Mégis elolvasva a regényt, egy szóban összpontosul az élmény: mese, bizony az.

A történet helyszíne egy kicsinyke falu, Falva a világ végén, vagyis két világ határán. Az egyik világ a mi világunk, a másik a tündéké, ott boszorkányok, varázsszerek, királyságok és kalandok vannak. Falvában egyszerű emberek, akik családokban élnek, szokásaik vannak, szeretik a sört és a kilencévente megrendezésre kerülő vásárt, amikor megnyílik a két világ határa. A réges-régben vagyunk – tudatja velünk a szerző – akkortájt, amikor „Mr. Charles Dickens folytatásokban kezdte közölni a Twist Olivért”. S a történet úgy kezdődik, ahogy egy mesében a történetnek kezdődnie kell: adott egy fiatalember, aki Szíve Vágyát áhítja elnyerni. Tudja is, ki az, vagyis tudni véli, ám amikor az éjszaka közepén egy hol madár hol nő alakban létező igen pimasz szépség magáévá teszi, mindenki elgondolkodhat, hogyan is van ez a szív dolog. S hogy gyerek is lesz, az csak később derül ki. Meg az is, hogy származása folytán a gyermek – aki idővel szintén fiatalemberré cseperedik – fele életét kénytelen Falvában, a másikat Falván túl, a tündevilágban tölteni. S erről is az a bizonyos szív dolog tehet. Meg egy öntudatos fruska nagyívű kívánsága: azt, pont azt a hullócsillagot szeretné megkapni, amit együtt látnak aláhullani az égből. De akkor még senki nem sejti, hogy a Csillag is egy öntudatos fruska, csak a másik világban. A félvér fiatalember pedig útnak indul, hogy a nemesnek hitt cél kapcsán megérezze a világok rendjét, az erőt, a bátorságot, a tiszta jóságot.

A könyvből film is készült, amolyan hollywoodi. 2007-ben Matthew Vaughn rendezésében, azonos címmel. Az alaptörténet maradt, csak éppen a hangsúlyok tolódtak el. A felgyorsított felvezetést egy igen hosszas (és felturbózott) finálé zárja óriási happy enddel. A szereplők is mind egy kicsit rózsaszínűbbek, idegesítőbbek. Mesének ez is mese, de nem olyan komplex, mint amit Gaiman megírt Csillagpor című igazán fantasztikus regényében.

Neil Gaiman: Csillagpor

Agave, 2010

Avatar

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar nyelv és irodalom szakon. 2008 óta publikál, 2011-ben Országos Diákzsűri tag volt. Jelenleg egy tajvani egyetemen tanul. A Nagyítás rovatot vezeti. kellermirella@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..