Hogyan aljasul az ember a családirtásig? Az Igaz történet a lezüllés kísérteties krónikája.
Az Igaz történet hazugságokról szól. Igaznak éppen igaz sztori – abban az értelemben, hogy Michael Finkel író valószínűleg nem lódít túl nagyokat benne saját életéről –, de ebben a sztoriban mindegyik szereplő folyvást ordasakat hazudik mindenki másnak, így aztán a fiktív narratívák olyan összegubancolódott gombolyagja jön létre, amihez képest az Eredet kutyafüle. A könyv Finkel saját purgatóriumának története – és ebbe ágyazva egy másik ember életének krónikája is, olyané, aki ártatlan hazugságoktól indulva talán egészen a családirtásig aljasult le.
Michael Finkel fiatal sztár-újságíróként elkövetett egy hibát: riportjában fiktív karakterré gyúrt össze néhány valódit. Ez is elég volt, hogy karrierje kettétörjön, elvonult hát a világtól a sebeit nyalogatni. És egyszer csak megtudta, hogy élete legnagyobb sztorija épp ezüsttálcán készül szervírozni magát: egy körözött gyilkost a „Michael Finkel” álnév használata közben kaptak el, és kizárólag a név valódi gazdájának hajlandó beszélni.
A feltételezett gyilkos valódi neve Christian Longo. Saját családja kiirtásával vádolják. A rendőröknek semmit sem mond. Finkelnek viszont elkezdi feltárni – hosszú-hosszú levelekben, telefonon és személyesen – élete történetét, kétségeit és félelmeit, és Finkel csakhamar azon kapja magát, hogy szimpatizálni kezd Amerika egyik leggyűlöltebb emberével.
Ettől kezdve nincs megállás az Igaz történet őrült spirális zuhanásában. A kételyek és kérdések csak úgy záporoznak. Szimpatizálhatunk-e valakivel, aki talán feleség- és gyerekgyilkos? Hátha nem is ő tette? Lehetséges-e, hogy mély, önelemző leveleiben mégis hazudik mindenről – de miért tenné egy bizalmas levelezésben, ami sosem kerül bíróság elé? Jár-e neki az ártatlanság vélelme? Hát a barátság? Az aktív segítség?
Az Igaz történet egyszerre két szálon fut, és egyik megkapóbb, mint a másik. Finkel, az újságíró ezer kétség között őrlődik, de mint a függő, már rákattant a sztorira. Eközben Longo lassan elmeséli egész élettörténetét: egy csaknem ártatlan, szerelmes jegygyűrű-lopástól kiindulva a sikkasztás és a tolvajlások, a milliomos vállalkozások és az éhezés, a jóra törekvés és a lelkiismeretlen átverések hullámvasútját. Az egyik szálon a könyv az etikai kételyek és a sztorifüggőség önéletrajzi jellegű feltárása, a másik szálon a narcisztikus személyiségé, a hazugságok láncolatáé, a pokolra szállásé.
A keresztény erkölcstan szerint az embernek állandóan gyakorolnia kell az erényeket, a mindennapok kicsi dolgaiban is, mert könnyű a kis bűnöktől megindulva csúszós lejtőre tévedni. Longo története ezt igazolja. De az Igaz történetben az a legszebb, hogy nem prédikál, csak mesél. A történet döbbenetes ereje önmagában is elég, hogy átadja a tanulságokat, moralizálás nem kell mellé. Persze felmerül az emberben: ha egy hazug a másik hazugról ír, vajon igazat mond-e? A „megbízhatatlan narrátor” toposzának különleges, IRL példánya ez a sztori: egyszerűen nem tudhatjuk, Finkel nem füllent-e vajon itt és ott. A hangvétel kétségkívül őszinte. A könyv angol címében ott szerepel a „mea culpa”. Az egészből süt a megbánás. Csak hát Longo leveleiből is sütött mindez, és aztán mégis becsapta a fél világot.
Az Igaz történet ettől a bizonytalanságtól, az író és alanya lelki rokonságától, közös bűnüktől válik igazán erőteljes irodalmi élménnyé. Talán ez hiányzott a könyv alapján készült filmből: Rupert Goold rendezése a két sztár, Jonah Hill és James Franco jelenléte ellenére megbukott kritikailag. Nehéz is lehet visszaadni a könyv bűnbánó, mégis ön-vállveregető, esendően emberi hangvételét.
Hogy kiderülnek-e a hazugságok a könyv végére? Az Igaz történet (elvileg) nem fikció, tehát nem ígérhet megnyugtató válaszokat. Narcisztikus hazugjait utolérik ugyan benne, de arról a közmondás sem szól, mi lesz velük utána (talán megeszik őket a sánta kutyák). A Gabo kiadó könyve az egyik legmegkapóbb történet, amit az igazság természetéről, a természet esendőségéről írtak – talán azért olyan erős a könyv, mert az író maga is bűnös az ábrázolt bűnben. És talán azért, mert bitang jól tud költeni.
[author_bio author=”havasmezoi”]
