A 2001. szeptember 11-ei terrortámadást követően a Bush-kormány többlépcsős ellentámadásba lendült át, amelynek része volt az utólag bizonyítottan csúsztatásokkal megindokolt iraki konfliktus és a mai napig elhúzódó afganisztáni amerikai beavatkozás is. Az utóbbit vizsgálja Michael Hastings könyve, Az operátorok, amelyből idén Brad Pitt főszereplésével készült egész estés mozifilm War Machine címmel.
A világ legmodernebb hadserege már több mint egy évtizede vívja háborúját Afganisztánban, ahol már az sem egyértelmű, ki az ellenség, és mi is számít igazán sikernek. Az átláthatatlan politikai játszmák, a kesze-kusza szövetségek és az évezredek alatt megszilárdult törzsi berendezkedést felváltó, korrupt helyi áldemokrácia hálójában egyre érthetetlenebb amerikai szerepvállalást mutatja be Michael Hastings tényregénye.
Hastings eredetileg a nemzetközi szövetség négycsillagos tábornokáról írt portrét a Rolling Stone-nak. A Rockstar becenévre hallgató Stanley McChrystal egykori különleges alakulatosként és több éves bevetéseken szerzett tapasztalattal a háta mögött alkalmasnak tűnt a Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők vezetésének feladatára, a katonák támogatását is élvezte.
Azonban épp a róla megjelent cikk hatására tört ketté a karrierje.
A War Machine-hez hasonlóan Az operátorok is arra mutat rá, hogy a háborúban hangoztatott elvek (a fegyveres szerepvállalás folyamatos csökkentése és a helyiekkel együttműködve a biztonság fokozása) mennyire másképp festenek a gyakorlatban (Obama hivatalba lépésével is egyre több amerikai katona harcol Afganisztánban), így nem csoda, hogy az elhúzódó, egyre kaotikusabb konfliktust új haditerv szerint, a felkelésellenes taktika hangoztatásával bukják el sorra a nemzetközi szövetség tábornokai.
Az amerikai hadsereg eredeti célja az al-Káida afganisztáni kiképzőtáborainak elpusztítása, de a szerepvállalás és a könyv mondanivalója is kísértetiesen emlékeztet Vietnamra: a kulturális különbségek és a rejtőzködő, beszivárgó gerilla hadviselés elleni hagyományos katonai sikereket is megkérdőjelezi a mai napig tartó háború. Ahogy nőnek mindkét oldalon a halálos áldozatok, úgy nő az idegen (NATO) jelenlét miatt egyre inkább az ellenőrizhetetlen, gyakran saját pecsenyéjüket sütögető, önmagukat szövetségesekként feltüntető helyi hadurak száma, sőt a felkelő törzsek is egyre kitartóbbak.
A bonyolult helyzet bemutatásához Az operátorok is egy meglehetősen nyakatekert alapformát választ: az időben előre-hátra ugrálva mutatja be a McChrystallel készült interjúkat és a háború hátterének könnyebb megértését szolgáló epizódokat. Sajnos az azóta gyanús körülmények közt elhunyt Hastings stílusa sokszor inkább újságírói, mint írói erényeket csillogtat. Gyakran túloz és szenzációnak állít be olyan eseményeket, amik nem azok, míg máskor nagyvonalúan elsiklik egy-egy érdekesebb esemény fölött. Emiatt igazi szatíraként nem működik, de tényregényként mégis kifejezetten izgalmas betekintést nyújt a könyv az amerikai hadsereg afganisztáni szerepvállalásába.
Michael Hastings: Az operátorok
Gabo Kiadó, 2017.
Fordította: Horváth Norbert
