Magazin Papírfény

Mike Mignola: Hellboy I-II-III.

Guillermo del Toro nemrégiben jelentette be, hogy ezerrel azon dolgozik, hogy kedvenc piros Pokolfajzatunk harmadszorra is moziba kerülhessen – addig is amíg a széles vásznú kalandokra várunk, elővettük a Cartaphilus Kiadó jóvoltából idehaza magyarul megjelent Hellboy történeteket.

A Cartaphilus 2010-ben kezdte kiadni Mike Mignola modernkori klasszikusát, a Hellboyt. A piros ördögfióka kalandjai végül három kötetben láttak napvilágot. A 2010-es kiadású A pusztítás magja és az Ördögöt a falra egy-egy történetet beszél el, míg a 2011-ben megjelentetett A leláncolt koporsó és más mesék több sztorit tálal az olvasó elé.

Hellboy figurája 1991-ban jelent meg először Mignola egy fekete-fehér rajzán. A rajzot A pusztítás magja is közli Mignola kommentjeivel egyetemben. A kötet szintén tartalmazza azt a két 1993-as történetet, melyet a rajzoló a karakter megismertetésére készített a San Diego-i képregényfesztivál ingyenes füzetébe. Itt már minden megjelenik, ami Pokolfajzatot önmagává teszi: a piros szín, a jól ismert kézforma, a lereszelt szarvak, az összetéveszthetetlen kabát és természetesen szarkazmus ezerrel. A figurát Mignola felajánlotta a DC-nek, de az nem akarta, hogy elszabaduljon a pokol az istállóban – szerencsére a Dark Horse Comics bevállalósabb volt, és teret engedett az alvilág teremtményeinek. A három idehaza is megjelent kötetbe a náluk megjelent képregények gyűjteményes kiadásainak tartalma került át.

Szentágost farkasai

A pusztítás magja Hellboy múltját fedi fel, így több ponton találkozik az első mozifilmmel. Amint az a vásznon is kiderült, Hellboyt a túlvilág erőit megidéző Raszputyin szabadította rá a világra. A nácik szolgálatában álló orosz varázsló A pusztítás magjában visszatér, hogy újabb kísérletet tegyen a másvilág istenségeinek kiszabadítására. Hellboynak meg kell küzdenie Raszputyinnal, aki Pokolfajzatot nem elpusztítatni, hanem maga mellé állítani akarja – természetesen nem sok sikerrel. A rosszfiúk oldalán van a testétől megszabadított náci, Herman von Klempt is, a jófiúk csapatát pedig Abe Sapien és Liz Sherman erősíti. A rendkívül karakteres, sok tekintetben stilizált rajzok összetéveszthetetlen Mignola alkotások, melyek erejét csak tovább növeli Mark Chiarello egészen egyedi, gyakran monokróm színezése. Chiarello erős kontrasztokkal él, ezzel is még különlegesebb hangulatot adva a kötetnek, melynek végén egy képgaléria is helyett kapott. Ebbe a részbe a nem Mignola által rajzolt Hellboy koncepciókból kapunk ízelítőt Simon Bisley, Mike Allred, Art Adams, Frank Miller, Fred Blanchard és Gary Gianni tollából.

Szintén 2010-ben jelent meg magyarul a második Hellboy gyűjteményes kötet, mely az Ördögöt a falra címet viseli. Ebben a kötetben már világosan kirajzolódik – az ezúttal már nem csak rajzolóként, hanem íróként is alkotó – Mignola vonzódása a mesék és legendák világához, melyből ezúttal többek között egy vámpírt húz elő. Ugyancsak tovább bővül tudásunk a piros paranormális nyomozóról is, akit ezúttal ismét meg akarnak nyerni maguknak a sötét erők. Ez a füzet azonban sokkal kevésbé érdekes, mint A pusztítás magja. Vannak akik dicsérik a sztori összetettségét, én úgy érzem, Mignola túlságosan sokat akart belezsúfolni egyetlen történetbe, így a végeredmény némileg felszínes, sok helyen pedig kifejezetten erőltetett lett. A külcsín sem olyan megnyerő, mint az első rész esetében; a kevésbé sikerült mese, a fregmentáltabb képek és a sokkal több pasztelt használó színezés összességében csak „újabb bőrnek” hat Hellboy életében. Némileg kárpótol, hogy a kötet végén szerencsére ezúttal sem marad el a csemege: a galéria rajzolói Bruce Timm, P. Craig Russel, Derek Thompson, Dave Cooper, Jay Stephens és Olivier Vatine.

A magyar kiadás harmadik darabja a 2011-es A leláncolt koporsó és más mesék. Ezt az előző kettőnél vaskosabb kötetet Mignola szinte teljes egészében a népmeséknek és legendáknak szentelte. Koboldok és manók, vérfarkasok és démonok töltik meg a füzet lapjait. Elsőre nehéz volt összeegyeztetnem a mesék és a képregény világát, de ha jobban belegondolok, egy paranormális nyomozó életében honnan is bukkanhatnának fel relevánsabb ellenségek. A kötet olyan szempontból mindenképpen szerencsésebb, mint elődei, hogy a viszonylag egyszerű mesei fordulatokkal operáló történetvezetés sokkal átláthatóbb, letisztultabb sztorikat eredményezett – ami kifejezetten jót tett az eddig gyakran túlságosan kaotikus Hellboy szériának. Ugyancsak a kötet előnyére válik, hogy a történetek előszavainak köszönhetően van alkalmunk belesni Mignola kísérletező műhelytitkaiba is. A kötetből a Szentágost farkasai lett a kedvencem, melynek könnyedén követhető, nem túl bonyolult története egy nagyon látványos összecsapásban csúcsosodik ki. A füzet hátulján természetesen ismét megtaláljuk a galériát, ahol Kevin Nowland, Matt Smith, Duncan Fegredo, Dave Johnson, Thierry Robin és B. C. Boyer rajzai kaptak helyet.

A Hellboy II. – Az aranyhadsereg című filmről írt kritikánk itt olvasható.

Mike Mignola: Hellboy 1. – A pusztítás magja
Cartaphilus Kiadó, 2010

Mike Mignola: Hellboy 2. – Ördögöt a falra
Cartaphilus Kiadó, 2010

Mike Mignola: Hellboy 3. – A leláncolt koporsó és más
Cartaphilus Kiadó, 2011

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com