Két barát, két alkotótárs beszélget színházról, magánéletről, meg úgy általában az élet dolgairól – ahogy olvassuk Bérczes László és Mucsi Zoltán beszélgetőkönyvét, egyre inkább a magunkénak is érezzük a történetet. Ez nem csak róluk, de rólunk, olvasókról is szól.
„Ki a fenét érdekelek én?”
Mucsi Zoltán története sikertörténet, de nem az a tipikus, amire rávágnánk, hogy ja, ezt láttam már. Nincsen benne hirtelen nagy felemelkedés, se összezuhanás, nincsenek óriási botrányok. Egyről a kettőre lép előre, makacs, szenvedélyes, a tehetsége mellett ez a kettő is ugyanolyan fontos kvalitása. A beszélgetőkönyvből megtudjuk, hogy alakult fiatal korától kezdve pályája és ez hogyan fonódott össze a magánéletével, hogy mit jelent neki a színház. Beszél a halállal kapcsolatos érzéseiről, a családja működéséről, a gyerekeihez való viszonyáról, de arról is, hogyan készül fel egy előadásra, mi jelent neki nehézséget, vagy éppen miben változott a hosszú évek alatt.
Megismerjük a színészt a szerepek mögött, az embert a színész mögött. Azzal, hogy beavat a mindennapjaiba, valahogy nyilvánvalóvá válik, hogy ő is ugyanolyan ember, mint bárki más. Persze, így van, de mégis, a személyes történetein keresztül válik mindez ennyire egyértelművé. Hogy például ahogy sokan mások, úgy mostanában ő is sokszor nehezen veszi rá magát a munkára otthon, a szövegtanulás helyett inkább minden mást csinál, minthogy nekikezdjen. Talán emiatt is válik annyira kézzel foghatóvá ez az anyag. Ahogy meséli eddigi élete történetét, lassan azt vesszük észre, hogy mi is elgondolkozunk a sajátunkon.
„Egy bizalmas beszélgetés”
Nehezen tudtam letenni a könyvet, annyira olvasmányos a két barát beszélgetése, fesztelenül dumálnak, miközben sokszor súlyos, nehéz dolgok hangzanak el. Közös történetük Mrožek: Mulatság című kötetével kezdődött évtizedekkel korábban egy szolnoki bolt előtt, azóta is nem csak barátok, de munkatársak, a színház összeköti őket. Ilyen fontos pont például a Bárka alakulása, aminek mindketten fontos szereplői voltak. Az, hogy ugyanabból a világból valók, ad egy alaphangot a kötetnek. Nem udvariaskodnak egymással, Bérczes bármikor rákérdez bármire és szembesít, visszakérdez. Bennfentes, tudja, merre kell terelnie a másikat, emellett, ha kitérőkkel is, de tartja is magát a kronológiához – a kezdetektől napjainkig járjuk be Mucsi Zoltán történetét.
A könyv szövegezése élő, minden részletre kitér. Alaposság jellemzi, legyen szó a következő történetről vagy a beszélgetés körülményeiről. Megismerjük a szituációt, amiben a beszélgetés éppen zajlik, bele tudunk helyezkedni mi is, ezáltal kicsit vizuálissá is válik az anyag. Bérczes sokszor alakítja a beszélgetések ívét saját emlékei, történetei mentén, illetve különböző, az adott témához kapcsolódó szövegrészletek (például vers, előadás részlete, levél vagy kritika) is színesítik azt, ezzel nagyobb rálátást adva az adott történetre.
„Nem árt, ha tudom, mi áll benne”
Az utolsó oldalak egyikén felmerül a kérdés, hogy áll Mucsi a már meglévő szöveg átolvasásával, ő pedig bevallja, nehezen kezd hozzá, tart ettől a szembenézéstől. Ami persze teljesen érthető, hiszen ilyen „életpálya interjút” jellemzően nem ennyi idősen szoktak készíteni, ilyenkor még nehéz a visszanézés.
Bérczes kötete azonban nemcsak ebben feszegeti a határokat, hanem az elbeszélésmódjával is. A beszélgetésfolyam jól tagolt, letisztult, mégis hömpölyög, visz magával. Ahogy a nevében is benne van, ez egy beszélgetőkönyv, és nem is az első, korábban Cseh Tamásról és Törőcsik Mariról jelent meg hasonló munkája. A Mucsi Zoltánnal rögzített beszélgetések kerekítve egy év alatt készültek, ennek az összefoglalása a kötet, melynek az utolsó fejezete már a tavaszi karanténidőszak vége fele születik. Érdekes, hogy központi témaként felmerül a jövő, ami persze sokszor bizonytalan, a mostani helyzetre viszont ez még inkább igaz.
A könyv izgalmas utazás egy sokszor ismerős és mégis ismeretlen világba. Ahogy a fülszövegből megtudjuk, ajtó nyílik előttünk egy ember sorsára, és egyben a saját magunkéra is. És ez pont így is van. A kötet olvasása közben észrevétlenül is elgondolkozunk a saját történetünkön is.
Mucsi Zoltán – Bérczes László beszélgetőkönyve
Európa Könyvkiadó, 2020
