Papírfény

Soha meg nem bánt – Naomi Alderman: Engedetlenség

A rabi meg a lánya

Milyen érzés, mikor New Yorkban sétálgatván, egyszer csak szembejön az emberrel a rég maga mögött tudott múltja? Ezzel a jelenettel kezdődik Naomi Alderman Engedetlenség című regénye, amely egy különös vallási közösség életébe kalauzolja el olvasóját.

Merthogy a harmincas éveiben járó Ronittal történt meg az eset, akit Manhattan zsibongó utcáján egy jól öltözött fiatalember szólított le, és a zsidó vallás szépségeit méltatva Ráv Krushka, London karizmatikus ortodox rabbijának könyvbemutatójára invitálta őt. Nem csoda hát, hogy Ronitnak földbe gyökerezett a lába, merthogy a rabbi az édesapja volt, akitől egészen New Yorkig menekült annak idején. És persze nemcsak előle – hiszen Ráv szerethető ember volt –, hanem az elől a számára idegenként megélt vallási rendszer elől, melyben felnevelkedett, s amitől már gyermekkorában szabadulni akart.

Ehhez a váratlan utcai találkozáshoz kapcsolódott a hír, amit nem sokra rá unokatestvérétől tudott meg: édesapja váratlanul meghalt. E két esemény különös egybejátszása alaposan feldúlta Ronit lelkét, már csak azért is, mert tudta: nincs menekvés. Vissza kell térnie gyermekkora színterére, London egy különös negyedébe, hogy méltóképpen részt vegyen apja temetésén. Ez a gondolat már önmagában is megrázó volt, de lelke mélyén tudta, hogy nem a zsidó szertartás lesz számára a legnehezebb, hanem a találkozás barátnőjével, Estivel,

aki bűnös módon a szerelme volt.

Naomi Alderman Engedetlenség című regénye Ronit kettős lélekutazásáról szól. Egyfelől visszatéréséről gyermekkora és ifjúsága színterére, ahol számot kell vetnie régi és új önmagával, a saját változó identitásával. Másfelől újra találkoznia kell Estivel, akivel Isten tudja, mi történt a hosszú évek során, amióta nem látta őt. Alderman könyve – tipográfiailag is jól elkülönítetten – kettős szerkezetű. Az írónő által kitűnően megrajzolt társadalmi-vallási háttér révén betekintést nyerünk egy anakronisztikus időzárványba London külvárosában. Regényével egy olyan ortodox zsidó vallási közösség mindennapi életének részeseivé válunk, melyben Ronit felnevelkedett, ahonnan hajdanán elszökött, s ahová most – a közösség minden berzenkedése ellenére – visszatér apja temetésére. E számunkra bizarr világ lebilincselő társadalomábrázolása mellett azonban – tipográfiailag külön kiemelve – nyomon követhetjük Ronit belső gondolatáramlását, feltörő emlékeit, megélt érzelmeit és vágyait.

S ennek a „kint is vagyok, bent is vagyok” szerkezetnek a váltakozó ritmusa teszi a regényt oly izgalmassá és sokrétűvé.

Az Engedetlenség története néhány hetet ölel fel csupán, de évtizedek szövedéke fejtődik fel benne. Mindeközben a főhősnő karizmatikus vallási vezetőként elismert apjával való bonyolult kapcsolata is feltárul a regényből. Ronit két világ határán egyensúlyoz. A New York-i szabad életből a szigorú életvezetési szabályok szerint élő ortodox zsidó közösségbe visszacsöppenve idegenként mozog ebben a közegben, s ifjúságának megbocsáthatatlan lázadásai miatt számkivetett idegenként is bánnak vele. A vele szembeni ellenállás élén a vallási közösség vagyonos gazdasági irányítója áll, aki a rabbi lányának mielőbbi távozását tekintené ildomosnak, és ezért még anyagi áldozatra is képes. A regényből nagyon úgy tűnik: az Engedetlenség egyben megbocsáthatatlanságot is jelent ebben a lélektanilag rigid vallási környezetben.

Ronit és Esti újbóli egymásra találása kapcsán felmerül a kérdés, fejlődési regényről van-e itt szó, avagy a főhősnő Estivel való kapcsolatát tekintve netán „visszafejlődési regényről”? A történet középpontjában a két nő bonyolult és tiltott testi-lelki kapcsolata áll, s az írónő mély beleérzéssel képes ábrázolni ennek veszélyes vonzalomnak minden aspektusát.

Sebastián Lelio rendezésében film is készült a regényből (Disobedience), ám ez meg sem közelíti Naomi Alderman regényének színvonalát. Magyarországon A rabbi meg a lánya címmel bemutatott film története a két nő, Ronit (Rachel Weisz) és Esti (Rachel McAdams) homoerotikus szerelmi szálára fűződik fel. Az ortodox zsidó közösség mindennapjai és a modern társadalomba átmentett értékvilága csupán elrajzolt háttérként működik Esti elromlott házasságának és a két nő újramelegített kapcsolatának árnyékában. Míg Alderman kitűnően felépített regénye izgalmas társadalomképet közvetít, s emellett mély lélektani-valláserkölcsi gondolatokat hoz felszínre a két nő tiltott kapcsolatával, addig Lelio filmje csupán egy unalomba fulladó alkotás Ronit és Esti vergődéséről,

egy híressé vált szexjelenettel megspékelve.

Az Engedetlenség Disobedience izgalmas világba szólítja a befogadót egy mára visszaszorult vallási világ továbbélésének, és az ebben lehetséges emberi viselkedési-kitörési lehetőségek ábrázolásával. Ám ha választani kell a két alkotás közül, gondolkodás nélkül Naomi Alderman művét vegyék kézbe.


Naomi Alderman: Engedetlenség

21. Század Kiadó, 2018
Fordította: Felig András

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com