Magazin Papírfény

Neil Gaiman: Amerikai istenek (10. évfordulós bővített kiadás)

Az Amerikai istenek az a könyv, ami Neil Gaimant a kétségkívül tehetséges, de „fura” (hiszen például képregényes műfajban is alkotó) íróból egycsapásra a kortárs irodalom részévé tette. Díjak és elismerések árasztották el, óriási mennyiségben adták el a regényt, és hatalmas rajongótábora alakult – az írónak, de a könyvnek, és a benne megalkotott világnak is.

Ez a világ pedig Amerika – de nem egészen úgy, ahogy mi ismerjük. Népek olvasztótégelye – a történelemben folyamatosan az a hely volt, ahová „érkeztek” az emberek, az óceán a Földgolyó valamelyik túlsó végéből. A jövevények pedig hozták magukkal a mondáikat, hitvilágukat, hőseiket. És persze az isteneiket. Ezeket a hősöket és isteneket pedig Amerika beolvasztotta magába, részévé lettek – még akkor is, ha igazából kelta, egyiptomi, viking vagy épp magyar volt az eredetük. Csakhogy közben változott a világ – új isteneket termelt ki az emberiség. Új szokásoknak, új entitásoknak hódolnak: az idejüket a „tévének áldozzák”, az életüket és vérüket az autópályákon folyatják el balesetekben, az emberáldozatokat a drogok és a gépek szedik, és nem a régi szörnyektől, hanem attól rettegnek az emberek, hogy elvesztik az „online” kapcsolatot a világ többi részével. És ahogy ez már ősidőktől fogva van: elkerülhetetlen a konfrontáció a régi és az új között…

Ebbe a konfliktusba csöppen a regény főhőse, Árnyék, aki börtönbüntetésének utolsó napjait töltve teljesen elveszti a lába alól a talajt: meghal a felesége, akit nagyon szeretett, és ugyanabban a balesetben a legjobb (egyetlen?) barátja is, aki munkát adott volna neki a sitt után. Egy fura alak azonban, aki Szerdának nevezi magát (magyarul ez a név nemigen mond semmit, de ha Wednesday-ként gondolunk rá, az később másodlagos értelmet nyer), munkát kínál neki. A minden szerettétől és életének minden „normális” motivációjától, kapcsától megszabadult Árnyék mellette indul útnak, hogy felfedezzen egy olyan Amerikát, amely sosem létezett – de bizonyos szempontból mégis igazibb arca a Szabadság Földjének, mint amit a legtöbb irodalmi alkotásból megismerhetünk. Útjuk közben különleges (és valóban létező) helyeket látogatnak meg, találkoznak furcsa alakokkal, istenekkel és mitikus lényekkel, kitör a háború, fény derül egy csendes város szörnyű titkára – egyszóval, ha film lenne, talán urban fantasy-val beoltott road movie-ként jellemezhetnénk.

De senkit ne riasszon el ez a meghatározás! Igen, van benne misztikum, igen, van egy csipetnyi varázslat a valóságba keverve – de ha Marquez mágikus realizmusát szeretjük, miért ne fogadnánk el Neil Gaiman jó értelemben elborult fantáziájának a valóságot felülíró látásmódját? Ráadásul igen jól ír: épp megfelelő mennyiségű, és kellően különleges humorral szövi át a szöveget, és mondatait, gondolatait egyedi, de olvasmányos stílusban szövi össze. Több szinten és többszöri olvasásra is rengeteg élvezetet, gondolkodni valót adó könyv az Amerikai istenek, amit az is élvez, aki a „komoly” szépirodalmat szereti, de az is, aki az érdekes kalandokat keresi. Illetve az sem tudja majd letenni, aki szeret új dolgokat megismerni, és az se, aki ráismerni a régiekre.

Kicsit talán terjengősnek találhatja az, aki Gaiman rövidebb műveihez szokott; de nem csak az ide-oda vetődő Árnyék történetét követhetjük nyomon, hanem például novellányi betéteket is az Amerikába bevándorlókról, és a velük „behurcolt” mesékről is olvashatunk rövidebb fejezeteket a regény fő ívét alkotó sztori „szüneteiben”. Ráadásul az új, jubileumi, 10 éves kiadás körülbelül 12 000 szóval hosszabb, mint az eredeti, 2001-ben kiadott regény. De – ahogy ez Gaiman kifejezetten ehhez a kiadáshoz írt, extra előszavából kiderül – ezt nem egy-egy külön betoldott fejezetként, jelenetként, egyben beírt 12 000 szavas szövegként kell elképzelni. Inkább arról van szó, hogy annak idején a szerkesztők ennyivel „feszesebbre húzták” a regényt – az író pedig most visszaállította a bővebb, eredeti változatot, és itt-ott még csiszolt egy kicsit rajta. Ez azt jelenti, hogy még úgy sem igen tűnnek fel a bővítések, javítások, ha az ember már többször olvasta az „eredeti” regényt.

Az egyetlen kivétel egy rövid jelenet, amelyben Árnyék Jézussal találkozik – ez azonban annyira nem is illik a könyvbe, úgyhogy egy külön mellékletként kapott helyet a kötetben. Ugyanígy „plusz” az évfordulós kiadásban egy interjú a szerzővel, illetve egy esszé, amelyben még több kulisszatitkot árul el a könyv keletkezéséről. Ezeket is érdemes elolvasni – különösen az előszó az, amiben meglepő dolgokra bukkanhatunk. Kiderül ugyanis belőle (rögtön az első oldalon), hogy előbb volt meg a könyv borítója és címe (egy utat ábrázoló kép, cikázó villámmal a láthatáron, tetején az Amerikai istenek felirattal), mint hogy megszületett maga regény – voltaképpen egy kicsit ehhez a borítóhoz íródott. Ezzel is jelent meg a világ számos országában – például annak idején nálunk is. Ehhez képest a magyar jubileumi kiadás egészen más borítót kapott… Ami ugyan szintén nem rossz választás – de rögtön a borítót felütve, az első oldalon szembesülve az eredeti kép történetével kicsit érthetetlen, mire föl is történt ez a változtatás.

De ezt az aprócska szépséghibát leszámítva annak, aki nem olvasta, kiváló alkalom, hogy kézbe vegye, hiszen az Amerikai istenek olyan varázslatos könyv, amivel sokat veszít az, aki nem olvassa el…

Neil Gaiman: Amerikai istenek (10. évfordulós kiadás)
Agave, 2012

 

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com