Magazin Papírfény

Chris Hemsworth beájulna – Neil Gaiman: Északi mitológia

Neil Gaiman: Északi mitológia címlap

Neil Gaiman új könyve, az Északi mitológia fura, kegyetlen sztorikkal van tele. Bár ezt már talán meg is szokhattuk a szerzőtől – de ezúttal ezek nem a saját fejéből kipattant történetek. Ezek a vikingek, az északiak legendái, mítoszai. Gaiman ezeket meséli újra – ahogy újra és újra mesélték annak idején a hosszú, sötét éjszakákon a tűz mellett, vagy a sarki fény misztikus megvilágításában.

Miért kellett a részegen rossz tréfákat elsütő Loki miatt új haj Thor feleségének? Miért kellett a mennydörgés istenének női ruhát húznia? Hogyan lett a legbölcsebb isten véréből a költészet söre? Hogyan kapták el és büntették meg a patakban lazacként bujkáló Lokit, és mi köze van ennek a földrengésekhez?

Neil Gaiman: Északi mitológia

Tegyük a szívünkre a kezünket: a skandináv mitológiáról, Asgardról, Mjölnirről és Lokiról azóta van szó szélesebb körben, mióta a Bosszúállók berobbantak a köztudatba. Pedig Thor nem mindig volt egyenlő Chris Hemsworth-tel, és azelőtt sem csak a történészek meg a vikingek kutatói foglalkoztak velük, hiszen Jack Kirby és Stan Lee képregényeiben már a hatvanas évektől szerepel Thor, Asgard meg a többiek – csakhogy akkoriban az ilyen képregények még csak egy szűk szubkultúra részei voltak.

Szerencsére ez a szubkultúra része volt Neil Gaiman gyerekkorának is.

Így aztán megszerette az északi istenek világát, és a képregényeken túl is kíváncsi volt rájuk. Sokat olvasott, sokat tanult, beleásta magát a témába – és most az Északi mitológiában megpróbálja nekünk is megmutatni, mi tetszik neki ebben az egészben, és megszerettetni velünk is ezt a világot. És – azok számára legalábbis, akik bírják Gaimant – ez kétségkívül sikerül is.

Sötét, kegyetlen, fura mesék ezek – mégis, valahogyan ismerősek. Először nem értjük, honnan, aztán rájövünk: ezek egytől egyig mintha Neil Gaiman-sztorik lennének. És nem azért, mert ezeket most konkrétan ő írta. Hanem azért, mert ő maga is rengeteget merített belőlük. A Thor képregényeken keresztül megszeretett, eredetiben is megismert, majd a szakkönyveken keresztül tanulmányozott világ, a skandináv történetek rányomták a bélyegüket mindenre, amit ő maga írt.

Neil Gaiman: Északi mitológia címlapEzek a sztorik tehát nemcsak azért gaimanosak, mert ezúttal ő öntötte szavakba őket, hanem azért is, mert Gaiman éppen ezektől a sztoriktól lett az az író, akit szeretünk. Csoda, hogy nagyszerűek lettek? Az Északi mitológia egyetlen baja, hogy rövid: úgy olvasnék ilyeneket még! Biztos van még anyag az északi legendákban…

De ne is álljunk meg itt, jöhetnének a görögök meg a kelták is, vagy akár az egyiptomi mítoszok átfogalmazása valaki hozzáértő tollából. Azt hiszem, így aztán közelebb lehetne hozni a régi kultúrákat a maiakhoz.

Persze csak akkor, ha ugyanakkor nem fogalmazzák át túlságosan a mai kornak megfelelően – mint ahogy sokszor tökéletesen félreértve mutatják be Hollywoodban akár a jelenkor, akár a múlt egy-egy kultúráját. Szerencsére Gaiman tudott vigyázni az „alapanyagra” – a történetek szellemisége, erkölcse annyira távol áll a maitól, hogy teljesen elhiszem neki, hogy ez nem egy „huszonegyedikszázadosított” változat. Pontosabban természetesen az – de kerüli az anakronizmus minden formáját. Így egyszerre hiteles, egyszerre különleges, izgalmas, és mindeközben

eltéveszthetetlenül magán viseli az író kézjegyét.

És mindemellett még ismeretterjesztésnek is felfogható – végül is itt élünk Európában, és olyan keveset tudunk a tőlünk északabbra élő különös népek múltjáról, kultúrájáról és mítoszairól! Persze, aki komolyabban meg akar ezekkel ismerkedni, annak ez nem komoly forrás – de arra, hogy kedvet csináljon ahhoz, hogy utánuk olvassunk, hogy megszerettesse őket, tökéletes. És mindeközben egy nagyszerű kortárs író nagyszerű szövegét olvashatjuk – nyerő párosítás!

Agave, 2017
Fordította: Pék Zoltán

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.