Magazin Papírfény

A hosszabb jobb? – Neil Gaiman: Felkavaró tartalom

Neil Gaiman: Felkavaró tartalom

Neil Gaiman: Felkavaró tartalomVolt idő, amikor divatosak voltak a novellák – most már valahogy sokkal kevésbé azok. Az írók minimum trilógiákban gondolkodnak, de persze ha bejön, akkor a rétestésztaként nyúló sorozatok a menők az alkotóknál és az olvasóknál is. Neil Gaiman azonban nem a divatot követi – és milyen jól teszi!

Tény, hogy a novellásköteteknek van némi kockázata – mármint az olvasó részéről. Nem nagyon lehet elvárni, hogy egy többtucat történetet tartalmazó kötet minden egyes darabja ugyanúgy szíven találja az embert: egyszerűen muszáj, hogy legyenek „jobbak” és „rosszabbak” vagy legalábbis kevésbé tetszők egy ilyen könyvben – vagyis a színvonal hullámzó lehet. A másik veszély meg az, ha a történetek mind egy kaptafára készülnek. Ha valamilyen téma köré csoportosuló antológiáról van szó, akkor azért, mert ilyenkor a válogatásnak van valami konkrét szempontja, ha pedig ugyanaz az író a szerzője minden sztorinak, akkor meg azért, mert nem tud kibújni a bőréből: Gaiman mindig „gaimanosakat” fog írni. Még szerencse, hogy a rajongói épp ezt várják tőle.

Ráadásul a Felkavaró tartalomban a fenti két csapdát az eddigi novellásköteteinél sokkal ügyesebben kerüli el. Eddig mindig akadt egy-két novella, amire csak azért nem legyintettünk, mert hát azért mégiscsak, Gaiman… De a szívünk mélyén éreztük, hogy vannak köztük gyengék is. Nyilván a Felkavaró tartalom sem tartalmazhat csak és kizárólag „zseniális” írásokat – de nagyon magas a színvonal még akkor is, ha nem sikerült mindenhol a fellegekben tartani.

A másik dolog, a változatosság is problémát jelentett az eddigi köteteiben. Lássuk be, Gaiman sztorijai általában eléggé hasonlóak. A regényeiben is – de ott legalább van hely kifejteni a hasonló események mögötti, igencsak fantáziadús világot –, meg a rövidebb szösszenetekben is. Történik valami banális dolog, ami mögött a főszereplő (és az olvasó) előbb-utóbb megtalál valami majdnemhogy misztikus, varázslatos világot, valóságot. Ez a motívum ebben a kötetben is megjelenik jópárszor – de ezúttal Gaiman valahogy mégis tud még egyet csavarni a dolgokon: a Felkavaró tartalom kimondottan változatos stílusú gyűjtemény. Van itt vers, van rendőrségi nyomtatvány kérdéseire adott válaszokból kikerekedő történet, van kicsavart mese, van mesés kalendárium, Sherlock Holmes-sztori – meg persze Árnyék-történet is akad. Szóval egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy az olvasás unalmassá, egysíkúvá válna.

A „Gaimanos” hibákat tehát sikerült elkerülni – ugyanakkor a szerző erényei ott ragyognak mindegyik novellában. Extrém, fantasztikus karakterek, megrázó és erős történetek, különleges, hangulatos világok töltik meg ezeket a lapokat is, az íróra jellemző igényességgel és hitelességgel. Jellemző az is, hogy ezúttal is érdemes elolvasni a szerző előszavát. Ebben megmagyarázza például a címet is (ami persze eléggé túlzó, de hát még Neil Gaimannak is fel kell hívni a figyelmet a termékére), és ahogy szokása, mindegyik novelláról ír pár sort: a keletkezéséről, hogy hogyan és miért írta, mit jelent neki – de persze egyiket sem spoilerezi le, csak ezzel ad hozzá egy kis plusz színt. Egyáltalán nem „magyarázkodásról” van szó: inkább külön kis novellákról, amelyeknek hősei – nos, egyrészt persze az író, másrészt maguk a novellák.

Tipikus Gaiman-kötet ez tehát: aki szereti az írót, az ezzel sem fog tudni betelni. Aki nem ismeri, annak kiváló alkalom megismerkedni vele: akinek egyszer bejön a hangulata, az nem fogja többé elfelejteni a nevét, és ezt nagyon jól is teszi. Aki pedig sosem kedvelte a kortárs irodalomnak azt a szögletét, amelyben Neil Gaiman is alkot, az nyilván elkerüli most is – de azért az is elismeréssel adózik neki alkotásaiért, amelyek sorában a most megjelent Felkavaró tartalom is fontos szerepet kap. Nem olyan jó, mint általában a regényei, de az eddig megjelent novelláskötetei közül a legegyenletesebb, legváltozatosabb és sok szempontból a legjobb.

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com