Magazin Papírfény

A legrosszabb Gaiman – Neil Gaiman & Michael Reeves: Köztesvilág

gaiman_koztesvilagA Köztesvilág Gaiman legrosszabb regénye. Jó, neki a legrosszabbja is olyan, hogy mások sokat adnának azért, ha ilyet tudnának. A Gaiman-fanok vigasztalhatják magukat azzal, hogy nem egyedül írta, és biztos nem kedvencükön múlt, hanem a másik, Michael Reaves a ludas a dologban, de ezt az egészet mégis együtt főzték ki…

Eredetileg Gaiman és Reaves (aki filmsorozatokat meg például Star Wars-regényeket írt többek között) tévésorozatot akartak csinálni közös ötletükből, még a ’90-es években, de a stúdiók valahogy nem érdeklődtek. Aztán mégis könyv lett az ötletből, ami évtizedekig a fiókban porosodott – most pedig úgy gondolták, mégis kiadatják. Ez háttértörténetnek érdekes – de nem mentség arra, hogy ilyen rossz lett a végeredmény.

Egyébként attól tartok, sorozat formájában is halva született dolog lett volna ez a történet. Igaz, akkoriban futott nagy sikerrel a Sliders, ami nagyon hasonló sok szempontból – ha valami, talán annak a húzóereje vihette volna ezt a sztorit is. De értitek: a Sliders vihette volna a hátán a Neil Gaiman-sztorit, hát nem feje tetejére állított dolog ez?

A hasonlóság nagyjából annyi, hogy itt is egy világok között mászkáló társaságról van szó. A multiverzumban végtelen számú Föld létezik – aszerint jönnek létre alternatív világok, hogy egy döntésnek milyen következményei lesznek. Jobbra vagy balra fordulok az utcán? Eldöntöm: és puff, már létre is jött egy másik világ, ahol az ellenkező irányba indultam.

Hősünk pedig – aki az elején átlagos fiú, nem is sejt semmit a furcsa világról, ami körbeveszi, és különleges képességéről, amivel majd megmenti a világot, de célponttá teszi a… blablabla, ilyet milliót olvastunk már – képes a különböző világverziók között közlekedni. Az ilyen világjárókra azonban vadásznak. A multiverzum két nagyhatalma ugyanis csak az ő segítségükkel tudja meghódítani a különböző verziójú Földeket. Az egyik egy technokrata társadalom, ahol húskampóra akasztják az ilyen világ közti vándorlásra képes egyedeket, és különböző csövek meg bigyók között tartják őket életben (a’ la Mátrix), hogy képességeikből profitáljanak. A másik nagyhatalom pedig a mágiára specializálódott: itt a boszorkánymesterek meg boszik konkrétan kifőzik a világjárók esszenciáját, és azzal hajtják mágikus, űrben úszó hajóikat.

Szóval hősünket üldözni kezdik, de szerencsére van egy harmadik szervezet is, egy félkatonai ügynökség, akik a mérleg nyelvét szeretnék játszani ebben a sokvilágnyi világháborúban, és persze itt találja meg a barátait meg célját a fiatalember, aki egy baromi unalmasan leírt kiképzés után elképesztő gyorsasággal keveredik kalandokba.

Sajnos a sztori is, a főhős is tök érdektelenek.

Azt a mentséget szokták felhozni, hogy „de ez egy ifjúsági regény” – mintha egy ifjúsági regény nem lehetne szintén igényes, nem lehetnének élő és rokonszenves szereplői, és egy gyereket nem lehetne mással szórakoztatni, mint faék egyszerű rutinküzdelmekből álló kalandok sorozatával. És mindemellett még sajnos a Gaimanra olyannyira nem jellemző technoblabla is sokat ront az összképen.

Nem mondom, hogy nem érződik rajta időnként az ő keze nyoma. A felütés, a nyitány kifejezetten szuper gaimanos. Meg van egy-két nagyszerű jelenet, a legemlékezetesebb talán a tinédzser főszereplő búcsúja édesanyjától – na, az tényleg egy szuperül megírt rész, torokszorító, érzelmes, valódi kapcsolat érződik a jelenet szereplői között. És van még néhány ilyen sziporka benne, amik nem teszik teljesen pocsék olvasnivalóvá a könyvet. Csak éppen Gaiman legrosszabbjává.

Tehát nem totálisan igénytelen, hanem csak az átlagosnál szürkébb regény (jó, ifjúsági regény) a Köztesvilág. Aztán hogy ez elég-e ahhoz, hogy elolvassa az ember a következő részt – igen, egy ifjúságiregény-trilógiáról van szó, milyen közhelyes már ez is – , azt mindenki döntse el maga…

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.