Táncosokkal, pultosnőkkel, pincérnőkkel, háziasszonyokkal, feleségekkel és özvegyekkel, vécében, autóban, hotelben, a természetben, kölcsönös beleegyezésen alapulva vagy erőszakkal, Bunny Munro modernkori pisztolyhősként robog nőkkel kikövezett útján a pokol felé. Nincs múltja, sem jövője, Bunny a folyamatos jelen foglya, fegyverét pedig mindig marokra fogja.
A westernekből ismerős Névtelen Ember antihőse gyökértelensége és önnön átmenetiségének tudatában lesz biztos pont a káoszban, aki minden helyzetből győztesen kerül ki. Bunny Munro hiába örökölte celluloidon alakot öltött elődeitől az agressziót, az aranyköpéseket, a fekete humort és a gyors helyzetfelismerést, sorsában kódolva van tragédiája: nem hajlandó elfogadni saját pillanatnyiságát, nyomot szeretne hagyni és magyarázatot találni saját elbaltázott életére. Bunny ötvenes évei közepén járó családapa, aki kozmetikai termékekkel házal, útjai során pedig minden elé kerülő nővel szexuális kapcsolatot létesít, akivel ez mégsem jön össze, azt fantáziálások közben teszi magáévá. Céltalan élete akkor vesz gyökeres fordulatot, amikor felesége megelégeli férje folyamatos hűtlenségét és öngyilkos lesz: ezzel Bunnynak nem csupán a rá szakadó lelkiismeret-furdalással kell megbirkóznia, hanem kisfia felnevelésével is.
A könyv címét megpillantva nem sok kérdés marad az olvasóban, hogy a történet miként fog végződni, ám Nick Cave megint nem a megszokott utat választja, hogy elmesélje visszataszító főhőse életének utolsó napjait. A legkézenfekvőbb talán az lett volna, hogy bemutat egy erkölcsileg romlott embert, aki a tragédia hatására a rá váró felelősség súlya alatt kemény harcok árán megküzd saját démonaival, számot vet életével és megdicsőül. Szintén járható út lett volna, hogy a Charles Bukowski által kitaposott úton egy nihilben és önpusztításban gazdag életet dokumentál, ahol Bunny szarik az egész világra, és
ebből az állapotból még felesége halála sem tudja kimozdítani.
Cave valahol a kettő között egyensúlyoz, mintha ő sem tudta volna eldönteni, merre terelje a főhőst halála előtt. A Bunny Munro halála döntő hányadában egy olyan beteg elme eszmefuttatásait olvashatjuk, aki felesége temetése közben, a templom falán lévő Madonna gyermekkel című festmény láttán az énekesnő gyantázott puncijáról ábrándozik és a szertartás közben kivonul a vécébe, hogy kiverje.
Ez a fajta profán obszcenitás soha nem állt távol Cave-től, aki egy komplett albumot szentelt gyilkossági történetek megéneklésének – zseniális fricska a részéről, hogy Bunny egyik fő fantáziája a szex Kyle Minogue-gal, aki az 1996-os Murder Ballads albumon duettet énekelt Cave-vel. A regény hangulatát talán az 1992-ben kiadott Henry’s Dream album ragadja meg a leginkább, ahol a dalokban felbukkanó szereplők egytől-egyig menekülnek valaki vagy valami elől. Megnyugvást, biztonságot, békét keresnek, ami ott dereng valahol a messzeségben, de hiába minden erőfeszítés, elérni mégis képtelenség.
A könyvben többször, akár fejezeten belül is perspektívát váltunk, és Bunny kisfia, Bunny Öcsi szemszögéből tekinthetünk az egyre inkább eldurvuló események káoszára. Cave a fiú karakterén keresztül tudja végrehajtani azt a bravúrt, hogy a történet végére ne csupán szánalommal vegyes undort érezzünk idősebb Bunny iránt. Cormac McCarthy Pulitzer-díjas regényében, Az útban (a filmváltozat zenéjét Cave szerezte) szintén egy apa és fia Odüsszeiáját követhetjük nyomon egy apokalipszis utáni világban, ahol az apa életének egyetlen célja van: hogy biztonságban tudja a fiút. Cave könyvében ennek éppen a fonákját látjuk, ahol közös utazásaik során Bunny Öcsi előtt egyértelművé válik, hogy istenként tisztelt édesapja menthetetlen, hogy fogalma sincs, merre tart és mit csinál, de a fiú mindennek ellenére nem mond le apjáról. És itt van Cave őrült történetének a kulcsa:
az igazi megváltás abban rejlik, hogy ez a szoknyavadász kéjenc minden bűne ellenére képes feltétel nélküli szeretetet kiváltani valakiből.
Bunny és Bunny Öcsi ambivalens kapcsolatának bemutatásával, a történet lezárásával, a cím felépítésével és egy sor egyéb utalással Cave egyértelműen fejet hajt Arthur Miller Az ügynök halála című drámája előtt. Willy Loman bukását nem az okozza, hogy sikertelenül hajszolja a megbecsülést és a gazdagságot, hanem hogy képtelen szembenézni saját középszerűségével és alkalmatlanságával. Ugyanolyan álomvilágba menekül, mint amit Bunny is épít maga köré, ezért végzetük elkerülhetetlen.
A dráma végén egy fájdalmasan szép jelenetben Willy sokadjára veselkedik neki, hogy csöppnyi kertjében elültesse a vetőmagokat, ahol sem napfény, sem rendes föld nincs, ám hiába bukott el már többször, újra megpróbálja. Szeretne valami kézzelfoghatót teremteni, valamit, ami az ő keze munkája nyomán szökken szárba. Groteszk módon Bunny ugyanígy próbálja elszórni magjait a megszámlálhatatlan nőben, ám ő sem veszi észre, hogy mást sem csinált egész életében, mint saját múltja kihunyt tüzeinek hamvait söprögette.
Nick Cave: Bunny Munro halála
Trubadúr Könyvek, 2018
Fordította: Polyák Béla
