Magazin Papírfény

Nincs itt semmi megmentenivaló – Philip K. Dick: A Frolix-8 küldötte

A Philip K. Dick-android
A Philip K. Dick-android (pkdandroid.org)

Barátaink a Frolix-8-ról megmentik a világot. Kérdés, hogy szüksége van-e a világnak a megmentésre, ugyan kinek a kérésére, és milyen áron. Mert, ellentétben barátainkkal a Frolix-8-ról, a Földön még a rossz emberek is legalább emberek.

Philip K. Dick regényeivel nem lehet betelni; íme, itt egy újabb. Nagyon hasonlít az összes többihez, és mégis fantasztikus: igaz, a legjobb esetben is a másodvonalba tartozik az író életművében, de hát ami Philip K. Dicknél másodvonal, az a legtöbb író számára még mindig nagy teljesítmény lenne.

A Frolix-8 szelídebb és kevésbé szókimondó, mint a szerző többi könyve. Mind a dialógusokban elhangzó, mind az egyenesen leírt filozófia kevesebb. A cselekmény még a szokásos dicki szinthez képest is lapos (pedig Dick nem éppen az akcióregényeiről híres, ugyebár). De a világ és a hangulat ugyanolyan erőteljes: ez a hihetetlen magánuniverzum-varázsló most is teremtett egy sokadik Földet, ami a maga őrületében teljesen logikus.

Kik népesítik be? A főhős ismét átlagsenki, a felesége ismét szipirtyó (szegény Dick és a nők), és ismét jelen van az a kirobbanó, sugárzó és felelőtlen női pólus is, aki számára az egész világ sorsa sem jelent annyit, mint egyetlen érzelmi rezdülés. (Szegény Dick és a nők.) Amit még nem olvastam Dick-regényben, az a szokatlan szimpátiával ábrázolt főgonosz. Gram világelnök egy utolsó gazember, az ujja csettintésével ölet meg bárkit, aki nem tetszik neki, és az író mégis megértő vele szemben. A könyv végére – valami varázslattal, ami csak az övé, más nem tud ilyen emberi karaktereket írni – csaknem tragikus figurává változtatja. Nagyon úgy fest, hogy Dick ezúttal könyve fő témájául a „ne ítélj” maximáját választotta, bár sehol sem írja le: a gonosz is esendő, a jó még inkább az, és az emberi diktatúra még mindig kívánatosabb, mint a felszabadító idegenek, mert a fekete zsaruk, akik épp elhurcolnának munkatáborba, legalább emberek, és – no hát, csak a munkájukat végzik. Otthon biztos örömmel kapcsolódnak ki és megsimogatják a gyereket, gondolhatjuk.

Fura egy könyv.

Nagyobb biztonsággal lehetne írni róla, ha Dick a szokásos szókimondásával egyenesen leírta volna, amit mondani akar, de a Frolix-8-ban mindenki helye és véleménye bizonytalan; ahogyan az antagonistából megérthető figura válik, úgy mosódik el mindenki másnak is az igazsága. A végén szó esik a szeretetről, mint fő erőről, de aki szeretett, az pont meghalt benne, és szó esik Istenről is, de csak azért, hogy az emberek tétován játsszanak a szobrával, teljesen értetlenül. Mindenki, aki ítélkező pozícióban lehetne, kénytelen leszállni a magas lóról. Barátaink a Frolix-8-ról egy olyan világot mentenek meg, ahol nincs semmiféle kiszolgáltatható igazság. Csak valami halvány Isten-sugár – de azért ugyan nem kellett volna fényéveket utazniuk, mert azt látjuk magunktól is.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com