Magazin Papírfény

Olvass bele! – Shrabani Basu: Viktória királynő és Abdul

„Oly nagyon kedvelem őt – írta Viktória 1888-ban. – Jó, gyengéd és megértő… igazi megnyugvás számomra.” Viktória királynő és indiai szolgálója különleges kapcsolatából film is készül!

A magas és jóvágású Abdul alig huszonnégy évesen érkezett Agrából Angliába, hogy az aranyjubileumát ünneplő Viktória királynő asztalánál szolgáljon fel. Az indiai ifjú alig egy év leforgása alatt az udvar befolyásos személyisége lett. Így kezdődött Viktória királynő hosszú uralkodásának talán legbotrányosabb évtizede. Az uralkodó mérhetetlen örömet és megnyugvást talált munsijában. Abdul mindeközben megosztotta az indiai szubkontinenssel kapcsolatos szerteágazó tudását India császárnőjével, aki soha nem jutott el az egzotikus országba. A királyi udvar megvetéssel tekintett a bizalmas kapcsolatra, amely egészen a királynő 1901. január 22-én bekövetkezett haláláig kitartott.

Shrabani Basu eredeti dokumentumok alapján eleveníti fel Viktória és Abdul páratlan kapcsolatát, és vele a késő tizenkilencedik század Brit Birodalmának életét. A különleges kötetet Lee Hall, a Billy Elliot Oscar-jelölt forgatókönyvírója adaptálta a nagyvászonra, a rendezői székben pedig a Veszedelmes viszony és A királynő direktora, Stephen Frears foglalt helyett. A hazánkba szeptemberben debütáló filmváltozatban Judi Dench kelti majd életre Viktória királynőt, a másik címszereplőt pedig a bollywoodi sztár, Ali Fazal. A mellékszereplők között pedig olyan neves színészeket találunk, mint Michael Gambon, Olivia Williams vagy Simon Callow.

Részlet a könyvből:

Ahogy a januári köd beburkolta az Osborne házat, a gyászolók rövidke sora némán araszolt Viktória királynő rezidenciája felé. A folyosón már csak egyetlen indiai őrködött: Abdul Karim, a királynő indiai munsija, azaz tanítója. Reggel óta itt várakozott, közben tekintete újra és újra a park felé rebbent, ahol oly sok boldog órát töltött a királynő társaságában. A távolban némán, félárbocra eresztett lobogóval billegtek a Solent-szoros hajói.

A nyolcvanegy esztendős Viktória három nappal korábban, családja körében, békésen távozott el, most pedig végakaratának megfelelően felöltöztették, hogy utoljára még megtegye a windsori utat. Miután a királyi család tagjai rendben elbúcsúztak tőle, a néhai királynőt koporsóba fektették, arcát fehér menyasszonyi fátylával borították le. Egy szemtanú szavaival élve úgy festett, „mint egy méltóságteljes márványszobor, a betegség vagy kor mindennemű nyoma nélkül” – halálában éppoly uralkodói jelenség volt, mint életében. Kezébe fehér liliomcsokrot adtak. Lassan elsorjázott a menet: fia és örököse, VII. Edward a feleségével, Alexandra királynéval, nyomukban a királynő gyermekei és unokái, majd a leghívebb szolgák és az udvar tagjai. Egy-egy pillanatra mind megálltak a kivételes asszony előtt, aki tizennyolc évesen lépett trónra és egy egész korszak névadója lett. A király csak ezután engedélyezte Abdul Karimnak, hogy a királynő hálótermébe lépjen, s így ő lássa utolsóként a holttestet.

A munsi meghajtott fővel is fenségesen festett, sötét indiai tunikájában és turbánjában szinte betöltötte az egész helyiséget. A király tiszteletben tartotta anyja végakaratát, és engedélyezte, hogy néhány percet egyedül tölthessen el a néhai uralkodó társaságában. A halotti gyertyák fojtott fényénél is látszott, hogyan kavarogtak arcán az érzelmek, amint letekintett halott királynőjére, aki több mint egy évtizednyi feltétlen szeretettel és tisztelettel ajándékozta meg őt, egyszerű szolgáját. Gondolatban felidézte az elmúlt éveket: első találkozásukat, amikor 1887 nyarán Windsorban a földig hajolva megcsókolta a lábát; az együtt töltött felhőtlen napokat, amikor nyelvére és országának szokásaira tanította a királynőt; a sok szóbeszédet és a meghitt társaságot, melyen osztoztak; Viktória nagylelkűségét és magányát, amit olyannyira megértett, ám mindenekelőtt: konokságát, mellyel mindig a védelmére kelt. Szívére tett kézzel, néma áhítattal állt, és magába fojtotta könnyeit. Csak ajkai rebbentek néma imára, Allahot kérték, hogy adjon a lelkének örök nyugalmat. Miután még egy pillantást vetett a királynőre, majd egy utolsó meghajlás kíséretében távozott, a két munkás már le is zárta a koporsót.

A Windsorba tartó temetési menetben Abdul Karim a rangos gyászolók közt haladt. Az idős királynő maga rendelkezett így. Bár tudta, hogy döntése ellenkezést vált majd ki a családja és az udvar tagjaiból, gondoskodni akart róla, hogy imádott munsijáról megemlékezzenek a történelemkönyvek.

A temetés után azonban csak alig néhány napnak kellett eltelnie, hogy a munsi erélyes dörömbölésre riadjon. Beatrix hercegnő és Alexandra királyné állt odakint az őrökkel. A király parancsára rajtaütöttek az otthonán, és követelték, hogy adja át Viktória királynő összes levelét. A munsi, a felesége és az unokaöccse elborzadva nézte, amint a néhai királynő jellegzetes kézírásával telirótt lapokat birtokukba veszik és tűzre vetik a Frogmore Cottage előtt.

Ahogy a „Drága Abdul” kezdetű levelek elhamvadtak a februári hidegben, a munsi egy szót sem szólt – a királynő nélkül védtelenné és kiszolgáltatottá vált. A lángok mohón falták a Windsorból és Balmoralból, a Victoria and Albert királyi jacht fedélzetéről és Európa legelőkelőbb hoteljeiből küldött leveleket. A királynő minden áldott nap írt a munsinak; leveleit hol „legkedvesebb barátjaként”, „igaz barátjaként”, sőt „legdrágább édesanyjaként” írta alá. A munsi felesége összetörten zokogott, könnyei végigperegtek elfátyolozott arcán, míg az unokaöcs rémülten engedelmeskedett a parancsnak: a munsi szekreteréből előhozott minden olyan papírost, ami a királynő pecsétjét viselte magán, s azokat rábízta a királyi testőrök könyörületére. A család, melyet egykor megbecsülés övezett a királyi udvarban, köztörvényes bűnözőknek kijáró bánásmódban részesült. Amint az udvar Viktória királynőt örök nyugalomra helyezte, az gyorsan és kíméletlenül lecsaptak a munsira, akit VII. Edward minden késedelem nélkül arra utasított, hogy csomagoljon és térjen vissza Indiába.

A tündérmese, mely azon a napon kezdődött, amikor az ifjú Abdul 1887-ben betette lábát a királyi udvarba, egyszeriben véget ért.

Abdul Karimot ajándékként, a királynő aranyjubileumára küldték Indiából. A megkapóan öltözött, skarlátvörös tunikát és fehér turbánt viselő, jóvágású huszonnégy esztendős ifjú Agrából érkezett, ahol a szerelmet dicsőítő leghíresebb műemlék, a Tádzs Mahal is áll. Eleinte csupán felszolgált a királynő asztalánál, ám hamarosan emelkedni kezdett a ranglétrán. Hónapok múltán már curryt főzött Viktóriának, nem sokkal ezután pedig hivatalosan is a tanítója, a „munsija” lett. Míg Indiából érkezett társa, Mohammed Buks örökre szolga maradt, Karim idővel a királynő legnagyobb becsben tartott titkárává nőtte ki magát. Ő lett a magányos uralkodó legközelebbi bizalmasa, a négy évvel korábban elhunyt skót, John Brown utóda.

A királyi udvar, mely Brownt is teljes szívből gyűlölte, még inkább elborzadt Karim egyre növekvő befolyásától. E félelmekre az indiai függetlenségi törekvések is jócskán ráerősítettek, a királynő azonban sosem törődött azzal, mit gondolnak mások, és minden létező fórumon védelmébe vette „drága munsiját”. Házakat adományozott neki Windsorban, Balmoralban és Osborne-ban, kiterjedt birtokokat Indiában, miközben ragaszkodott hozzá, hogy az udvar többi tagjával egyenlőként kezeljék. Swobodával és Angelivel még az arcmását is megfestette, s ha ez nem lenne elég, engedélyezte számára, hogy az udvarban is viselje kardját és kitüntetéseit. Úgy tűnt, nem győzi őt elhalmozni a kegyeivel: Angliába hozatta feleségét és családját, a legnagyobb csodálat hangján beszélt róla családja és miniszterei előtt. Életének utolsó tíz esztendejében oly szilárdan mellette állt, mint egy kőszikla.

Minél több panasszal élt az udvar, a királynő annál állhatatosabban védelmezte, mintha csak örömét lelné a szócsatákban. Bármit megtett, hogy megoltalmazza Karimot a rasszizmus legapróbb udvari megnyilvánulásaitól is. A Brit Birodalom fénykorában ez a fiatal muszlim meghatározó befolyást gyakorolt az uralkodó szívére – olyannyira, hogy itáliai látogatásain ifjú hercegnek és a királynő ágyasának vélték Karimot, olyan fenséges látványt nyújtott, amint hintaján átkocsikázott Firenzén.

https://www.youtube.com/watch?v=vOfrR4-yVcY

Mi indokolhatta a munsi valóban elképesztő befolyását? A magányos, idős, szerelemben csalódott asszony netán a lelki társára talált benne, aki megértette, akihez kötődhetett? Tekintve az iszlámmal szemben manapság megnyilvánuló ellenérzéseket, legalábbis érdekes, hogy egy muszlim ekkora hatalomra tehetett szert Viktória udvarában. Vajon a királynő már birodalmának fénykorában is felvilágosultabb és toleránsabb nézeteket képviselt? A hajnali rajtaütés Abdul Karim házán pedig egy alapvetően más világ eljövetelét jelezte?

Shrabani Basu: Viktória királynő és Abdul

Athenaeum Kiadó, 2017. szeptember 15.

Fordította: Babits Péter

Szakértő: Hahner Péter