Papírfény

Olvass bele! – Tom Hanks: Különleges karakterek

Szellemi kaland rengeteg írógéppel – a Különleges karakterek Tom Hanks új oldalát mutatja be, a kötettel a színész szépirodalmi munkásságába pillanthatunk be.

A többszörös Oscar-díjas színész-rendező-forgatókönyvíró-producer, Tom Hanks néhány éve irodalmi igényű írásokat jelentet meg a The New York Times, a Vanity Fair és a The New Yorker hasábjain, ezúttal szépíróként mutatkozik be.

Közismert, hogy a színész rajong a régi, mechanikus írógépekért – mind a 17 történetben valamilyen módon megjelenik egy. Némelyikben főszereplő, más írásokban egyetlen utalás erejéig kerül elő ez a huszonegyedik században divatjamúlt régiségnek ható masina. A történetek színtere az Egyesült Államok – a nagy olvasztótégely, ahol mindenki különleges karakternek számít.

Tom Hanks időgépe visszarepít minket az 1939-es New York-i világkiállításra, ott leszünk egy kelet-európai bevándorló Újvilágba érkezésénél 1950 táján, belesünk egy második világháborús veterán családi karácsonyába 1953-ban, együtt ámulunk egy kaliforniai kisfiúval a különleges születésnapi ajándékán 1970-ben, beleszippantunk a 20. század utolsó évtizedeinek kisvárosi közegébe, és szörfölünk egy hullámlovas-paradicsomban az 1990-es években. Helyet kaptak a kötetben kortárs történetek is, de a szerző kikacsint a közeli jövőbe, sőt a Holdra is! Az írások szórakoztatóak, elgondolkodtatóak, igazi szellemi kalandra hívják az olvasót. A kötetről hamarosan kritikát is közlünk itt, a Filmtekercsen!

Részlet a könyvből

– Gondolkoztál már valaha azon, hogy nevet változtass?

– A valódi nevem Susan Noreen Gliebe. Mindig Sue-nak hívott mindenki.

– Joan Crawfordot mindenki Lucy LeSueurként ismerte. Leroy Scherert meg egyszerűen Juniornak szólították, mielőtt Rock Hudson lett belőle. Hallottál már Frannie Gummról?

– Kiről?

Bob elénekelte az Over the Rainbow első néhány sorát.

– Judy Garland?

Frances pajtásból hiányzik Dorothy magabiztossága, nemde?

– A szüleim csalódottak lennének, ha nem a valódi nevemet használnám.

– Mikor New Yorkba jön az ember, első lépésként csalódást okoz a szüleinek. – A vízforraló fütyülni kezdett, Bob pedig feltöltötte a Royal mellett várakozó teáskannát. – Azt mondja nekik, hogy a Broadwayn csinál karriert. Ami a te esetedben így is lesz. És ezt a nevet szeretnéd a fényreklámon viszontlátni?

Sue elpirult, de nem Bob dicsérő szavai hallatán, hiszen valahol legbelül tudta, hogy van jövője színésznőként. Akarta a sikert. Igen, olyan nagy színésznő akart lenni, mint Frances Gumm.

Bobby mindkét csészébe töltött teát.

– Mondd meg nekem, hogyan ejted ki a nevedet? Glíb? Vagy: Glí-bí? Esetleg: Glájb? –Eljátszotta, hogy hatalmasat ásít. – Tudod, mi volt Tammy Grimes művészneve? Tammy Grimes. – Még nagyobb ásítást mímelt.

– Hogy hangzana, mondjuk, a Susan Noreen? – Sue remekül el tudta képzelni ezt a nevet a színház fényreklámján.

Bob meglegyintette a Royal írógép hengerére csavart lapot, majd egy ujjal kocogtatni kezdte.

– Ez itt egy új Sue születési bizonyítványa. Ha visszamehetnél az időben, és valami másik nevet választhatnál magadnak meg apádnak-anyádnak, mi lenne az? Elizabeth St. John? Marilyn Conner-Bradley? Holly Woodandvine?

– Hívhatnám magam ilyen néven?

– Megkérdezzük majd a színészegyletet, de amúgy persze, igen. Ki szeretnél lenni, cinege?

Sue elgondolkodva fogta a csészéjét. Volt egy név, amit hajdan nagyon szeretett volna felvenni, még a gimi elején, amikor népdalcsoportban énekelt. Az összes szereplő olyan sablonos fantázianeveket talált ki magának, mint például Szelleműző Szivárvány. Ő is előhozakodott egy névvel, amit már rá is képzelt az együttes első nagylemezének borítójára.

– Joy Makepeace – mondta ki Sue hangosan, vagyis Békéltető Öröm, de Bobby arcán nem látott semmilyen reakciót.

– Van egy rakás gond ezzel a, hogy is mondjam, füstjellel – szólalt meg végül –, hacsak nincs a Gliebe-felmenőid között őslakos amerikai.

Így folytatták egész délután. Bobby folyamatosan ontotta magából a művészneveket, a legjobb közöttük a Suzannah Woods volt, a legrémesebb pedig a Cassandra O’Day. Az Oreók végül mégis kikerültek az asztalra, és mostanra mind el is fogytak. Sue nem bírt leszállni az angyali Joy névről. Joy Friendly. Joy Roarke. Joy Lovecraft.

– Joy Teleatököm – mondta Bobby.

Sue kiment a mosdóba. Bobnál még a vécé is tömve volt a garázsvásáron szerzett prédával. Sue el sem tudta képzelni, hogy miért venne bárki mini bowling-szettet Frédi formájú bábukkal, mégis talált egy ilyet a mellékhelyiségben.

Mikor visszatért a szobába, Bob egy köteg régi párizsi képeslapot tartott a kezében. Ezután francia neveket vettek sorra, mint Jean (d’Arc), Yvette, Babette és Bernadette, de egyik sem csengett szépen.

– Hm. – Bobby a lány elé tartott egy képeslapot. – A Rue Saint-Honoré. Csupa tisztelet és sugárzás. Ez a férfi változat, a női név végén van még egy e, de mindkettő ugyanúgy hangzik. Honorée. Hát nem cuki?

– Nem vagyok francia.

– Akkor tegyünk mellé angolszász vezetéknevet. Valami egyszerű, egyszótagos kell. Bates. Church. Smythe. Cooke.

– Egyik se jó! – Sue végigpörgette a képeslapokat. Az Eiffel-torony, a Notre Dame, a Charles de Gaulle repülőtér.

– Honorée Goode? –  Bobby ízlelgette a név kellemes hangzását. – Mindkettő végén egy-egy e-vel.

– Majd azt fogják mondani, hogy Honorée Goode, aki csak honorér’ dug!

– Nem fogják! Mindenki szeret úgy tenni, mintha beszélne franciául, mon petite cinege. A Honorée Goode tisztességes jóságot áraszt. – Bob felnyúlt a polcra, és levett egy fekete, Princess típusú telefont, és feltárcsázott egy számot. – Van egy barátom az egyletnél. Van nekik egy számítógépük, nehogy ugyanazon a néven fusson két színész. Jane Fonda. Faye Dunaway. Raquel Welch. Mind foglalt!

– Raquel Gliebe? A szüleim ez ellen nem tiltakoznának.

Bob barátja fölvette a telefont.

– Mark barátom, Mark-akit-imádok! Itt Bob Roy. Tudom! Már annyi ideje? Azóta nem, hogy elhagyta a várost azzal az óceánjáróval. Tisztes pénz, nem mondom! Tennél nekem egy apró szívességet? Csekkolnál egy művésznevet az adatbázisban? Nem, olyat keresünk, ami még nem foglalt. Vezetéknév Goode, a végén e-vel. Keresztnév Honorée. – Lebetűzte az utóbbit. – Az első e-n van egy vessző vagy aposztróf, vagy mifene. Persze, tartom.

– Én nem tudom, Bobby! – Sue újra és újra kimondta magában az új nevét.

– Majd eldöntöd, amikor kezedben az első szerződéssel és a fizetendő illeték csekkjével besétálsz az egylet irodájába. Utána már lehetsz felőlem Sue Gliebe, vagy Macskanő Zelkowitz is. De azt meg kell mondanom… – Ekkor valaki beleszólt a telefonba, de nem Bob barátja volt az. – Igen, Markra várok. – Bob visszafordult Sue-hoz. – Bementem a Brigadoon összpróbájára. A színpadon ott állt egy lány Fiona szerepében, és én láttam rajta, hogy nagy karrier vár rá.

Sue elmosolyodott, és el is pirult. Ő volt Fiona. Mindent beleadott abba a szerepbe. Az első alkalommal került ki a tánckarból. Ez az alakítás hozta el számára a Zenés Színház összes többi önálló szerepét, ez indította el New York felé, és ennek köszönheti, hogy tisztára suvickolhatta magát Bob Roy konyhai fürdőkádjában.

– Imádtam azt a lányt – mondta Bob. – Imádtam azt a színésznőt. Nem egy megkeseredett vezető színésznőt láttam ott, aki úgy hiszi, New Yorknak már elege van belőle. Nem is egy erősen kifestett sztárocskát, aki azért játszik a Zenés Színházban, mert a távolság és a sok smink miatt a nézők nem látják, hogy már negyvenhárom éves! Az a Fiona nem egy birka volt. Nem! Egy helyi bárányka, egy arizonai csitri, aki úgy uralta a színpadot, mint Barrymore, úgy énekelt, mint Julie Andrews, és olyan didkói voltak, hogy a fiúk beleremegtek. Ha akkor és ott úgy mutatkozol be nekem, mint Honorée Goode, azt mondtam volna, „nos, valóban tisztességes és jó lány”! De nem, te Sue Gliebe voltál. Sue Gliebe? Belegondoltam, és úgy éreztem, reménytelen a dolog.

Sue Gliebe kebelébe melegség költözött. Bob Roy volt a legnagyobb rajongója, és ő imádta ezért. Ha tizenöt évvel fiatalabb és tizenöt kilóval könnyebb lenne, s a nőket szeretné, Sue most az ágyában töltené az éjszakát. Még az is lehet, hogy ezek ellenére megteszi.

Mark ismét vonalban volt.

– Biztos vagy benne? – kérdezte Bob. – A végén e-vel írva? Rendben. Köszönöm, Marco. Úgy lesz! Csütörtökön? Miért is ne? Viszlát! – Letette a kagylót, és egy ideig dobolt rajta az ujjaival. – Itt az idő meghozni a nagy döntést, cinege! – mondta.

Sue hátradőlt a bélelt székfészekben. Kint elállt az eső. Már megszáradt a frottírköntösben, és a fürdőszappantól finom rózsavízillata volt. Az óriási rádióból egy sanzon nagyzenekari feldolgozása szólt halkan, s most először érezte, hogy New York befogadta, Sue Gliebe ide tartozik…

 

Pontosan egy évvel később:

Ki kicsoda a szereposztásban

 

HONORÉE GOODE (Miss Wentworth) – Goode kisasszony az arizonai Zenés Színház társulatánál szerzett gyakorlatot. Tavaly Obie-díjat kapott Kate Brunswick szerepéért Joe Runyan Backwater Blues című musicaljében, ezzel debütált a Broadwayn. Itt fejezi ki köszönetét szüleinek és ifjabb Robert Roynak, hogy mindezt lehetővé tették számára.

 

Tom Hanks: Különleges karakterek

Kossuth, 2017
Fordította: Medgyesy Zsófia, Nimila Zsolt, Széky János, Varga Zsuzsanna

 

Filmtekercs.hu

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..