Papírfény

Ha meghalsz, megbuksz – Orgyilkos osztály: Halj meg a kedvemért

Rick Remender az Orgyilkos osztály című képregénysorozatában saját életének egy különösen kegyetlen időszakát dolgozza fel. A Halj meg a kedvemért című negyedik kötet is egyszerre brutálisan személyes és fiktív, a történeten keresztül a 80-as évek Amerikájának egy kevésbé dicső arcát is megismerhetjük, cenzúra nélkül.

A Fumax kiadó gondozásában megjelent négykötetes képregényszéria összesen 21 számot foglal magában. Az első három könyv, a Reagan-nemzedék, a Kölykök a fekete lyukból és a Kígyóverem után az utolsó öt számot csokorba szedő 4. kötet, a Halj meg a kedvemért az, amellyel Rick Remender „önéletrajzi fantasy-je” már most kerek egésszé válik. A képregény alapján sorozat is készült, ami sajnos csupán az első két kötetet viszi képernyőre, dacára annak, hogy a sorozat méltó a képregényhez.

Az Orgyilkos osztály alvilági „szakközépiskolájában”, a Haláltanok Királyi Iskolájában csak azok tudnak előbbre jutni (értsd: túlélni), akikben nincsenek erkölcsök, gátlások vagy empátia.

A diákokat itt arra tanítják, hogyan irtsák ki az érzéseiket, hogy gond nélkül és válogatott módszerekkel ontsanak ki életeket. A Királyiban ezért az egyik legfőbb mottó: nincsenek szövetségesek, csak ellenségek. Hiszen miért akarnánk közel kerülni másokhoz, ha bárki lehet a következő, akit parancsra (akár egy ötös vizsgáért) meg kell ölnünk.

Éppen ez következik be a Kígyóverem végén, ahonnan a Halj meg a kedvemért felveszi a fonalat. A Királyi teljes értékű diákjainak meg kell ölnie a „patkányokat” ahhoz, hogy az évet sikeresen teljesíthessék. Márpedig a Remender saját képére formált Marcus a patkányok csoportjába tartozik: azok közé, akiket az intézmény igazgatója, Lin mester az utcáról, a rendőrök markából és a halál torkából mentett meg. Hogy aztán itt nevelgesse, mint a vágóhídra szánt malacot, és év végére az úgynevezett „teljes értékű diákok” lemészárolják őket, kivívva a mester tiszteletét. Csak felevelenítésképpen: a teljes értékű diákok közé azok tartoznak, akik nem saját maguk választották a gengszteréletet, hanem a gengszterélet választotta őket.

Van köztük, aki maffiafamília sarja, és olyan is, aki egy világszerte hírhedt drogkartell trónörököse, sőt, még neonáci szervek önjelölt „árjáival” is találkozunk a Királyi képzeletbeli dicsőségfalán.

Az utolsó kötet a legkegyetlenebb mind közül. Egészen eddig reménykedhettünk abban, hogy az iskola ideológiája ellenére is létezik bizalom és bajtársiasság az Orgyilkos osztály világában. Már azt hihetnénk, Marcus végre barátokra és családra lel a Királyi néhány tanulójának képében, a negyedik kötetig ugyanis Remender sunyi módon még áltatja az olvasóját. Ezúttal viszont már szembejön a lengőajtó; egyértelművé válik, hogy kár emberségben reménykednünk, a Halj meg a kedvemért öt számában kiéleződnek az ellentétek és a bizalmatlanság. És olvasóként is átverve érezzük magunkat, épp annyira, mint Marcus, hiszen mi sem látunk bele a többi szereplő motivációjába, valódi jellemébe.

Természetesen a képregény vizualitása mellett sem mehetünk el szó nélkül. Az alapsztorin túl 18+-ossá teszi az alkotást a képi világ is, van itt ugyanis minden: a harakiritől kezdve kecskemegrontáson és pszichiátriai esetek válogatott lemészárlási módszerein át a legkülönfélébb drogok pusztító hatásainak ábrázolásáig. Mindez pedig Remender mellett olyan alkotóknak köszönhető, mint Wes Craig, aki többek között a Batman, a Galaxis őrzői és a Flash képregények rajzolója, és Jordan Boyd képregényszínező, aki olyan munkákban dolgozott, mint az Astonishing Ant-Man, az All-New Wolverine és az Invisible Republic. Utóbbi a második és harmadik kötetben közreműködő Lee Loughridge-et váltotta, míg Wes Craig mind a négy kötetben társalkotó volt Remender mellett.

Ennek a triumvirátusnak köszönhetően pedig egy letehetetlenül dinamikus és filmszerű alkotás született, brutális színpalettával.

Az pedig csak fokozza a hatást, hogy a visszaemlékezések más technikával készültek – mi sem bizonyítja a filmszerűséget jobban, minthogy a sorozat ezeket a képeket változtatás nélkül emelte át a képernyőre a flashback-jelenetekhez. Egy biztos: aki az Orgyilkos osztályt egyszer a kezébe veszi, többé nem fog megelégedni a biztonsági vizuális megoldásokat alkalmazó képregényekkel.

Ezen pozitívumok mellett elég rosszul áll a történetnek a szájbarágósan tálalt „oktatói jelleg”, ami az Orgyilkos osztály kötetei közül a Halj meg a kedvemért esetében csúcsosodik ki. Adott ez a minden szempontból végletekig és kegyetlenül őszinte darab, aminek minősége meginog azon, ahogy bölcsességeit próbálja lenyomni a torkunkon. Ezt az „engem az utca és az élet nevelt” stílusban akarja tenni, mindebből viszont nem lesz több, mint a Marcus fejében tobzódó giccses közhelyáradat („minden csak póz”, „mindenki kamu”, „mindenki csak tartozni akar valahova”, és „valójában legbelül minden keménynek tűnő srác sértett és megsebzett” stb.). Tekintve, hogy mindegyik részben tucatszor feltűnnek ezek a gondolatok valamilyen formában, a negyedik kötetre ez a semmi újjal nem szolgáló utca-filozófia már nagyon kellemetlenné válik.

Főleg azért kár ilyen felszínes és elcsépelt elemekkel telezsúfolni a történetet, mert

az Orgyilkos osztálynak van értéke, mondanivalója, ráadásul sokrétű.

Egyszerre felnövéstörténet, vagy ha tetszik, young adult-sztori, valós alapú fantasy és jellemrajzok széles tárháza. Fontosabb jellemzője viszont, hogy az alkotó belső vívódásainak és általában a Reagan-nemzedék tapasztalatainak állít emléket, valamint annak a temérdek szubkultúrának (punk, gót, hippi…), ami ellepte a ’80-as évek Amerikáját.

De talán mindenekelőtt egy fiktív, zord világba csomagolt személyes korrajzként jellemezhető az Orgyilkos osztály, amelynek minden egyes oldaláról ordít a gyűlölet, frusztráció és főként düh, amit Rick Remender érez tinédzserévei iránt. Nem véletlen, hogy a történetben Marcus legfőbb célja megölni Reagant. Őt hibáztatja szülei haláláért és elcseszett életéért, sőt lényegében a Reagan-nemzedék minden kisiklott emberéletét az akkori elnökre vezeti vissza.

Az Orgyilkos osztály a rengeteg szubkultúra, kartell, szervezet és banda mögött valójában egy egységes és lehetséges választ kínál arra, hogy mitől válik valaki gyilkossá. Oka lehet ennek a társadalmi közeg, a társadalmi osztályok közötti különbségek és a családi háttér… és ha már gyermekkori traumák és társadalmi frusztrációk: nem lehet nem összefüggésbe hozni az Orgyilkos osztályt a Joker-filmmel (de ennél az univerzumnál maradva, beleillik a képbe a Tim Burton-féle, ’89-es Batman és Nolan Sötét Lovag – Felemelkedése is). Ahol épp ilyen zord módon jelenik meg az agyongyűlölt valóság, a társadalmi hierarchia, a szegényeket földbe tipró gazdagok, a gazdagok ellen fellázadó szegények motívuma. Ezt az Orgyilkos osztály a Királyi „teljes értékű tagjai” és a „patkányok” közötti ellentéttel hivatott bemutatni.

Mind a négy kötetben végig jelen van fő motívumként a társadalom kiváltságosainak és kitaszítottainak viszálya.

Ez a negyedik kötetben, a Halj meg a kedvemért-ben fajul szemtől szembeni nyílt harccá. Eddig azt hihettük, hogy ez az alvilági iskola sajátos módszerekkel ugyan, de az igazságszolgáltatást tűzte kis céljául. És ezen cél érdekében kineveli azt az orgyilkos nemzedéket, akik majd eltakarítják a világ hatalmasait az útból; azokat, akik elnyomják és eltiporják az alattuk állókat. Ám a negyedik kötetben válik nyilvánvalóvá, hogy a Királyi Iskola célja sem más, mint kiképezni a saját hatalmasait, és eltiporni a saját patkányait, mintegy leképezve a társadalom működését. És érdekes módon senki nincs, aki tiltakozna – hisz mindenki szeretne átmenni a vizsgán.

Németh Míra

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen döntött úgy, hogy filmekkel akar foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya