Az HBO azonos című sorozatának alapanyagául szolgáló képregény igazi modern kori klasszikus. Az Orgyilkos osztály (Deadly Class) méltó emléket állít egy olyan erőszakos gyerekkornak, amiről a kelet-európai blokk buborékjában mi nem is rémálmodtunk.
Rick Remender írót állandóan költöző családja a nyolcvanas évek Phoenixéből egy sivatag közepi középiskolában dobta a farkasok elé. A punk szubkultúrában szocializálódott srác a zaklatás állandó céltáblája lett, így nem csoda, hogy 16 évesen fogta magát, és „visszamenekült” az akkor igencsak erőszakos helynek számító Phoenixbe. A késelés, a lövöldözés, a verekedés itt a mindennapok része volt; Remender pedig a képregények birodalmába szökött előlük, majd felnőve egy azonnal legendássá váló saját munkában dolgozta fel – valljuk be, igencsak szélsőséges módon – élményeit.
Az Orgyilkos osztály, melynek eseményei így-úgy, de a valóságban gyökereznek, Remender arra való kísérlete, hogy bemutassa a kirekesztettség érzését, amit kamaszként megélt.
A képregény sikere jó eséllyel ennek a személyes, átélhető hangvételnek köszönhető:
az orgyilkosokat nevelő iskola allegóriája mögött olyan érzések jelennek meg, melyek az emberek többségének nagyon is ismerősek.
A 2014 januárja óta futó képregény 38. száma idén májusban jelenik meg; idehaza a Fumax gondozásában látott napvilágot az első hat számot tartalmazó gyűjteményes kiadás Reagan-nemzedék (Reagan Youth) címmel. Az időzítés nem véletlen, az HBO új sorozata remek apropót szolgáltatott. A kötet történetei a kisképernyős verzió feléig követik az eseményeket: a főszerepben Remender alteregójaként Marcus Lopez áll, aki némi dezinformációnak köszönhetően a Haláltanok Királyi Iskolájában köt ki, hogy a jövő bérgyilkos generációjának egyik ígéretes tagjaként tanuljon meg mindent, amit az ölésről tudni kell.
Persze ha csak egy szokásos tinigimit kapnánk némi vérrel megfűszerezve, hamar kifulladna a történet, de Remender minden számra tartogat egy jó kis csavart. Van itt vizuálisan is orgazmikus kiruccanás Las Vegasba, feltűnik – igencsak zabosan – Marcus volt szobatársa, Fuckface, és Chico is rászáll a fiúra, amikor barátnője pont Marcussal kezd el hetyegni. Részről részre egyre több iskolatárs történetét ismerjük meg, és ahogy alakul a szupercsapat a főhős körül, valószínűleg úgy választ minden olvasó magának a saját „tragikus” történetére leginkább rezonáló kedvencet közülük.
A sorozat hűségesen követi a képregényt, néhány – elég fontos – ponton azonban eltér a cselekmény szintjén.
Remender verziója sokkal kiábrándultabb – Anthony és Joe Russo adaptációja nem engedi meg magának azt a luxust, hogy főhősét indokolatlan gyilkosságokba taszítsa. Remender azonban – a mindvégig nagyon is szórakoztató papírverzióban – nem fél felhívni a figyelmet az erőszak totális öncélúságára sem. Az Orgyilkos osztály nem szűkölködik erőszakban, de ábrázolása kívül esik az exploitation kategóriáján: az alkotók tökéletes egyensúlyt tartanak az akciók és a lelki történések között; Marcus gondolatai egészen különleges megvilágításba helyezik a külvilág velük párhuzamosan zajló eseményeit.
A képregény – a médium jellegzetességeiből adódóan – a tévés verziónál nyilvánvalóan elnagyoltabban ismerteti az eseményeket, azt azonban bámulatos módon teszi. Remender alkotótársa, Wes Craig számtalan ponton mutat stílusbravúrt. A paneleket rendkívül tudatosan használja,
a szabályos rendet a legváratlanabb pillanatokban csavarja meg geometrikus trükkökkel vagy hirtelen szertelenséggel.
Különösen izgalmas, amikor két panelben egyszerre látunk az egyikről a másikra átnyúló eseményt és különbözőt is. Ugyancsak parádés, ahogy a mozgásokat ábrázolja, eszméletlen dinamikát adva így az akciónak. Craig igazi kísérletező művész: hol az időt, hol a teret feszíti szét egy-egy panel vagy oldalpár kedvéért. A színhasználat – mely Lee Loughridge munkáját dicséri – szintén nagyon egyedi: a néhány oldalanként változó, uralkodó hideg-meleg árnyalatok izgalmasan alakítják az egyes jelenetek hangulatát.
Az Orgyilkos osztály igazi alapmű – alig várjuk az újabb hat részt, ami idehaza a május 12-ei Képregényfesztiválon debütál.