Papírfény

Ó, azok a csodálatos nyolcvanas évek! – Orgyilkos osztály: Reagan-nemzedék

Az HBO azonos című sorozatának alapanyagául szolgáló képregény igazi modern kori klasszikus. AOrgyilkos osztály (Deadly Class) méltó emléket állít egy olyan erőszakos gyerekkornak, amiről a kelet-európai blokk buborékjában mi nem is rémálmodtunk. 

Rick Remender írót állandóan költöző családja a nyolcvanas évek Phoenixéből egy sivatag közepi középiskolában dobta a farkasok elé. A punk szubkultúrában szocializálódott srác a zaklatás állandó céltáblája lett, így nem csoda, hogy 16 évesen fogta magát, és „visszamenekült” az akkor igencsak erőszakos helynek számító Phoenixbe. A késelés, a lövöldözés, a verekedés itt a mindennapok része volt; Remender pedig a képregények birodalmába szökött előlük, majd felnőve egy azonnal legendássá váló saját munkában dolgozta fel – valljuk be, igencsak szélsőséges módon – élményeit.

Az Orgyilkos osztály, melynek eseményei így-úgy, de a valóságban gyökereznek, Remender arra való kísérlete, hogy bemutassa a kirekesztettség érzését, amit kamaszként megélt.

A képregény sikere jó eséllyel ennek a személyes, átélhető hangvételnek köszönhető:

az orgyilkosokat nevelő iskola allegóriája mögött olyan érzések jelennek meg, melyek az emberek többségének nagyon is ismerősek.

A 2014 januárja óta futó képregény 38. száma idén májusban jelenik meg; idehaza a Fumax gondozásában látott napvilágot az első hat számot tartalmazó gyűjteményes kiadás Reagan-nemzedék (Reagan Youth) címmel. Az időzítés nem véletlen, az HBO új sorozata remek apropót szolgáltatott. A kötet történetei a kisképernyős verzió feléig követik az eseményeket: a főszerepben Remender alteregójaként Marcus Lopez áll, aki némi dezinformációnak köszönhetően a Haláltanok Királyi Iskolájában köt ki, hogy a jövő bérgyilkos generációjának egyik ígéretes tagjaként tanuljon meg mindent, amit az ölésről tudni kell.

Persze ha csak egy szokásos tinigimit kapnánk némi vérrel megfűszerezve, hamar kifulladna a történet, de Remender minden számra tartogat egy jó kis csavart. Van itt vizuálisan is orgazmikus kiruccanás Las Vegasba, feltűnik – igencsak zabosan – Marcus volt szobatársa, Fuckface, és Chico is rászáll a fiúra, amikor barátnője pont Marcussal kezd el hetyegni. Részről részre egyre több iskolatárs történetét ismerjük meg, és ahogy alakul a szupercsapat a főhős körül, valószínűleg úgy választ minden olvasó magának a saját „tragikus” történetére leginkább rezonáló kedvencet közülük.

A sorozat hűségesen követi a képregényt, néhány – elég fontos – ponton azonban eltér a cselekmény szintjén.

Remender verziója sokkal kiábrándultabb – Anthony és Joe Russo adaptációja nem engedi meg magának azt a luxust, hogy főhősét indokolatlan gyilkosságokba taszítsa. Remender azonban – a mindvégig nagyon is szórakoztató papírverzióban – nem fél felhívni a figyelmet az erőszak totális öncélúságára sem. Az Orgyilkos osztály nem szűkölködik erőszakban, de ábrázolása kívül esik az exploitation kategóriáján: az alkotók tökéletes egyensúlyt tartanak az akciók és a lelki történések között; Marcus gondolatai egészen különleges megvilágításba helyezik a külvilág velük párhuzamosan zajló eseményeit.

A képregény – a médium jellegzetességeiből adódóan – a tévés verziónál nyilvánvalóan elnagyoltabban ismerteti az eseményeket, azt azonban bámulatos módon teszi. Remender alkotótársa, Wes Craig számtalan ponton mutat stílusbravúrt. A paneleket rendkívül tudatosan használja,

a szabályos rendet a legváratlanabb pillanatokban csavarja meg geometrikus trükkökkel vagy hirtelen szertelenséggel.

Különösen izgalmas, amikor két panelben egyszerre látunk az egyikről a másikra átnyúló eseményt és különbözőt is. Ugyancsak parádés, ahogy a mozgásokat ábrázolja, eszméletlen dinamikát adva így az akciónak. Craig igazi kísérletező művész: hol az időt, hol a teret feszíti szét egy-egy panel vagy oldalpár kedvéért. A színhasználat – mely Lee Loughridge munkáját dicséri – szintén nagyon egyedi: a néhány oldalanként változó, uralkodó hideg-meleg árnyalatok izgalmasan alakítják az egyes jelenetek hangulatát.

Az Orgyilkos osztály igazi alapmű – alig várjuk az újabb hat részt, ami idehaza a május 12-ei Képregényfesztiválon debütál.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..