Magazin Papírfény

Örökzöld – másképp: A majmok bolygója

Furcsa olvasni a régi sci-fiket. Valahogy mind olyan romantikusak – és itt nem csak Verne Gyulára vagy Beljajevre, vagy a sci-fi korszak kezdeti íróira kell gondolnunk. Még az 50-es 60-as években is volt egyfajta romantikus várakozás például az űrutazással, a rakétákkal kapcsolatban; úgy képzelték, mindenkinek saját űrhajója lesz, és úgy közlekedünk majd ezeken a hajókon, mint ahogy manapság a yachtokon. Ma már tudjuk, hogy az űrhajózás sokkal nehezebb és szürkébb valami, sőt az űrsiklókkal zsákutcákba is belefutottunk – de épp ezért különösen érdekes ilyen régi sci-fiket olvasni az „őskorból”. Különösen, ha vannak más értékei is – és egy olyan híres alapműről van szó, mint A majmok bolygója.

A film egyes, kultikussá vált jelenetei beleégtek a kollektív tudatalattiba – a regényre viszont, amiből készült, kevesebben emlékeznek. Ennek valószínűleg az az oka, hogy bár – ahogy a film is – érzékeny, és általános érvényű témákat feszeget, de ez a „naiv”, romantikus máz bizony rányomja a bélyegét, és ez mai szemmel egy kicsit inkább megmosolyogtató és nosztalgikus. Furcsa például egy olyan tudományos expedícióról olvasni, ami három főből áll; egy tudósból, a kísérőjéből és egy újságíróból. A gyarmatosítás korát idézi ez a felállás – ma már – ahogy ezt minden gyerek tudja – nem így működik a tudomány. És ez már a lényegi rész kezdete, mert a kerettörténet (miszerint maga a regény egy űrbéli „palackba zárt postába” zárt kézirat lenne) még ennél is sokkal gyerekesebb benyomást kelt.

Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy ez az esetlenség minden valószínűség szerint szándékos lehet. Pierre Boulle másik híres regénye a Híd a Kwai folyón – nem kell tehát bizonygatni, hogy tud írni. És az is tény, hogy 1963-ban már sokkal-sokkal előrébb tartott a tudomány és a tudományos-fantasztikus irodalom is annál, mint amit A majmok bolygójában használ és bemutat. Éppen ezért a majomvilágba keveredő ember története a „kifordítottságával” inkább olyasféle utópia-szatíra, mint mondjuk a Kazohinia Szathmári Sándortól, ebben az esetben pedig könnyen lehet, hogy ez a „naiv”, régi időket idéző stílus is egy eszköz az író kezében.

Akárhogy is van azonban, A majmok bolygója végül épp úgy beépült kultúránkba, mint a jedik vagy a szuperhősök. A filmek hatása talán jobban érződik – de akit érdekelnek A majmok bolygójának „gyökerei”, jól teszi, ha elolvassa a könyvet is. Más stílusú, és a történet fordulataiban is vannak nagy különbségek, úgyhogy unatkozni nem fog – de ugyanúgy elgondolkodtató és érdekes.

A majmok bolygója

GABO, 2011

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés