Magazin

P. V. nagy kalandja – Názáreti Jézus

Che Guevara, Osama bin Laden, Adolf Hitler és Jézus. Tényleg sokban hasonlítanak egymásra? Paul Verhoeven legújabb kalandja szerint igen. A gondolatait ezúttal könyvformába öntő rendező (Robotzsaru, Elemi ösztön) a keresztény kultúrkör központi alakjának életét vette górcső alá, hogy bebizonyítsa: Jézus ugyanolyan hétköznapi ember volt, mint bármelyikünk.

A Biblia sarkalatos pontjainak értelmezése nagy kihívás, teológusok ezrei sok száz éve gyártják a különféle interpretációkat néhány olyan eseményre is, melyekkel kapcsolatban valószínűleg soha nem lesz konszenzus a magyarázók között. Verhoeven – saját állítása szerint – nem kíván besorolódni az említett hittudósok népes táborába – lévén ez nem az ő asztala – ehelyett a dramaturg, a természettudós (eredeti végzettsége szerint matematikus), és a filmrendező szemével próbálja lerántani a leplet az Újszövetség kitalációiról, narratív trükkjeiről.

Ennek megvalósítása azonban meglehetősen keszekuszára sikeredett. Az íróvá avanzsáló filmrendező ugyanis – törekvése ellenére – szinte kizárólag teológiai értekezésekre támaszkodva fejti ki saját álláspontját az egyes eseményekről. Ez még nem is lenne akkora baj, ha biztos kézzel tudná kezelni azt a terjedelmes jegyzetapparátust, melynek egy-egy darabjára néhány mondatonként hivatkozik – amivel jelentősen meg is nehezíti az olvasást.

Ugyanis az egyébként olvasmányos és magával sodró írói nyelv rendszeresen megszakad a felső indexes számok állandó betoldása miatt. A 81 oldalas, végjegyzetként elhelyezett hivatkozásgyűjtemény nem feltétlenül képezi szerves részét a főszövegnek, tehát akár nyugodt szívvel ki is hagyható, amennyiben nem furdalja az embert kíváncsiság, hogy vajon mi mindenre lehet egyetlen rövid oldalon belül akár 15-ször hivatkozni.

Paul Verhoeven szétjegyzetelt „Szentírása” nem mentes az önellentmondásoktól, melyek közül külön megemlítendő, hogy kvázi-rejtett mítoszromboló törekvése ellenére igen pontos és részletes leírását adja Jézus életének, melynek egyes állomásait, eseményeit csak a kanonizált verzió felvázolása után interpretálja. Épp ezért lesz a végeredmény kicsit se-se jellegű: kalandnak túl tudományos, tudományosnak túl szubjektív.

A szerző – saját állítása szerint – eredetileg filmet akart forgatni Jézus életéből, aztán valami rejtélyes oknál fogva mégis a könyv mellett döntött. Ezt a rejtélyt azonban nem túl nehéz feloldani: egyrészt a filmforma nem, vagy kevésbé teszi lehetővé ennyi intertext és magyarázó hivatkozás alkalmazását, másrészt a leírtak filmre vitele – az egyes elképzelt filmbeli jelenetek felvázolásával az élen – maximum egy sci-fi–vígjáték megszületéséhez vezetne, ami – tekintve a könyv komoly hangnemét – valószínűleg ellentmondott volna a rendező szándékának.

Mindenesetre P. V. realitáshoz való kényszeres ragaszkodása sokszor mosolyfakasztó. Az érv, hogy a bibliabeli események közül csak az történhetett meg a valóságban, amit trükkfelvétel nélkül fel tudna venni, illetve a szinoptikus evangélisták leszólása után könyveik hitelesnek minősítése, stb. mind-mind ahhoz vezetnek, hogy az olvasás előrehaladtával egyre kevésbé tudjuk komolyan venni a szerzőt, és egyre szélesebb vigyorral olvassuk fantáziálásait. De talán nem is baj ez, hiszen így válik az egész könyv még szórakoztatóbbá, mint amilyennek indult.

Paul Verhoeven: Názáreti Jézus – Az ember fia
Nyitott Könyvműhely, 2010.

 

 

 

 

 

 

 

 

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com